Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

     Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?


Stílusok

Most jázminlugason, e nyár estvéjén,
Szerelmemmel együtt elülök én.
S jól szórakozunk suttogó szélben,
Lilla dalban köztünk múlatja az időt.
Hajába játszik a játszó Zefir,
Ahogy bókolva rázza a lombokat.

Itt az üvegből kortyolunk jó borocskát,
Zöld fűre helyezve, ahol elterülünk,
Rózsaszállal zárom el Lilla ajkait,
Anakreon dalai mellettünk kacagnak,
Kosaramban friss eper habzik,
Dallamosan ismétlődik a bódulat.

Hányan lehetnek ilyen boldogok,
Kik ennyi szépséget és értéket látok?
Vitézek között ki lehet boldogabb?

Nem jázminos lugasban,
régi vár toronyében,
Lillámmal ülök együtt:
Lillám velem dalolgat,
s szerelmünkkel játszik,
míg barnák lángolnak,
a szél zsongva játszik.

Itt egy kancsó régi bort,
a kemény asztalra tettem,
s gyenge akáciával
ajkára zártam,
gyöngyöző italt,
mely árad Anakreónnak,
koponyám tölti meg eperrel.

Ki lát ily sok szépséget,
becsest egyszerre?
És ki boldogabb Vitéznél?

Most jázmin lugaskán,
e nyári esti hűvösön,
Lilla mellettem ül,
danolva kedvesen,
kecsesen csókolgatva,
barna haja érintése
suttogva játszik a szél.

Itt az üveg borocskát
a zöld gyepágyra helyeztem,
gyenge rózsaszállal
eltakartam ajkát,
ott Anakreon dalai
bőségesen kifolyik
bajuszomba friss eperrel.

Hány szép és drága
gyönyörűséget láthat
együtt a világ?
És ki boldogabb
mint Vitéz Mihály?


Elemzések

A vers mindenekelőtt egy nyári estét ábrázol, amikor a költő egy lugasban ül és jól érzi magát a párjával, Lillámmal. Az első sorok utalnak a környezetre, a lugasban található jázminra és a nyári hűvös estre. Ezek a részletek nem feltétlenül hozhatóak összefüggésbe a természettudomány friss felfedezéseivel.

A második versszakban a költő említ egy üveg bort, amelyet a gyepágyra helyezett, és egy rózsaszállal lezárta. Ez a részlet arra utalhat, hogy az emberiség új módszereket talált a tartósításra és az élelmiszerbiztonságra. A gyenge rózsaszál használata a száj lezárására egyéb módszerek helyett a modern orvostudomány és egészségügyi technológiák fejlesztésére utalhat.

A harmadik versszakban a költő csodálkozik azon, hogy a világban ennyi szépség és érték található. Ez a gondolat a természeti szépség, mint például a lugasban található jázmin és a friss eper, vagy a boldogság, mint például a költő boldogsága Lillámmal, lehetőségét hangsúlyozza. Ez a rész lehetőséget ad arra, hogy a modern pszichológia és idegtudomány kutatásokkal, például a boldogság és elégedettség biológiájával és agyi folyamatokkal kapcsolatban beszéljünk.

Ez a verselemzés néhány példával szolgál arra, hogy miként lehet egy klasszikus verset természettudományos szempontból megközelíteni, és az aktualitásokkal kapcsolatos összefüggéseket találni. A modern természettudomány folyamatosan fejlődik, így új megközelítéseket és összefüggéseket ismerhetünk fel régi művekben.

A vers teológiai szempontból a boldogság közvetítésére és kifejezésére törekszik. Az első sor azt a képet festi le, hogy a költő egy nyári estén egy jázminos lugasban ül Lillám nevű társaságában. Ez a kép azt sugallja, hogy a boldogság elérése valamilyen külső környezeti tényezőtől függ, amely itt a lugas és az esti időjárás.

A következő sorokban a költő leírja, hogy Lillám vele énekel és tréfálkozik, ami tovább erősíti a boldogság jelenlétét. Azonban érdemes megjegyezni, hogy ez a boldogság pillanatnyi és felszínes lehet, hiszen csak az adott pillanatban jelenik meg, és az idő múlásával elhalványulhat.

Ezután a költő leírja, hogy egy üveg borocskát tett a zöld gyepágyra, és egy rózsaszállal lefedte a száját. Itt az alkohol és az élvezeti szerek jelenléte utal arra, hogy a boldogságnak lehetnek anyagi összetevői is. Az alkohol itt azáltal játszik szerepet, hogy feloldja a gátlásokat és még boldogabbá teszi a társaságot.

A következő sorokban a költő Anakreonra, az ókori görög költőre utal, akinek a dalai és idézetei többek között a pohározásról és az élvezetekről szóltak. Ez arra utal, hogy a boldogság és az élvezetek, illetve az örömök között szoros kapcsolat van.

A vers záró sorai egyfajta retorikai kérdést tesznek fel: "Egy összeséggel íly sok Gyönyörűt, becsest ki látott? S ki boldogabb Vitéznél?" Ezzel a kérdéssel a költő arra utal, hogy a boldogság és a szépség a versben látottakhoz hasonlóan jelen lehet a világban, így Vitéztebbnek és boldogabbnak érezheti magát annál, aki megélte ezeket a szépségeket.

Bibliatudományi szempontból a vers nem tartalmaz bibliai utalásokat vagy vallási tartalmakat. Azonban a boldogságról való elmélkedés és a boldogság különböző aspektusainak megjelenítése összhangban lehet a vallási gondolkodással, amely hangsúlyozza a boldogság és az örömök fontosságát az életben.

A patrisztika, vagyis az ókori keresztény írók és gondolkodók, valamint a skolasztika, vagyis a középkori filozófiai irányzatok szempontjából a vers nem tartalmaz specifikus elemeket vagy utalásokat. Azonban az akkori gondolkodásmód szerint a boldogságot gyakran a lelki kiteljesedés és az isteni közelítés képzeteivel társították. Ebben az értelemben a versben megjelenő boldogság képei összhangban lehetnek a patrisztika és a skolasztika által képviselt gondolkodásmóddal, amelyben az ember boldogsága az isteni jelenlét és szeretet tapasztalataiban valósulhat meg.

A vers csokoládéria formában íródott, két hosszú soron keresztül. Ez a forma a magyar barokk költészetben volt népszerű, és a verseknek egyfajta szimmetriát ad. A versben a szerző Csokonai Vitéz Mihály a boldogságot, illetve boldoggá válást ragadja meg.

A versnek két része van. Az első részben a lírai én egy jázminos lugasban találkozik szerelmével, akit Lillámnak nevez. Itt a nyári hűvös est és a jázminos lugas a romantikus hangulatot erősíti, ahol a szerelmesek együtt élvezik az idilli környezetet. A lírai én a továbbiakban részletesen megemlíti Lillám viselkedését és megjelenését, valamint azt a pillanatot, amikor a szél játszik a hajával.

A második részben a lírai én egy üveg borocskát helyez el a zöld gyepágyon, és a szájába rózsaszálat helyez, majd említi Anakreon, a görög líra költőjét, akinek a dalai friss eperről szólnak. Ezzel a képpel a szerző a boldogság és a könnyedség érzetét kívánja közvetíteni.

A vers egészében a boldogság témájára fókuszál. A szerző a természeti képekkel, mint a jázminos lugas, a szél és az epres bor, valamint a szerelem kifejezésével érzékelteti a boldogságát. A versben a boldogság megtalálható a lírai én szerelmi kapcsolatában, az idilli környezetben és az élvezetekben, mint az epres bor és a széllel játszó haj.

A vers irodalomtörténeti kontextusban is érdekes lehet. Csokonai Vitéz Mihály a magyar felvilágosodás korában élt, és a barokk nyelvezettel fellépve, a 18. századi költészet egyik meghatározó alakja volt. A vers is a korabeli költészetre jellemző formai és témaválasztásokat követi, mint például a szerelmi líra, a természeti képek, és a könnyed érzések kifejezése.

A nemzetközi szépirodalmi összefüggéseket tekintve, a versben látható néhány hasonlóság a romantika korabeli külföldi költészetével. Az idilli környezet bemutatásának módja, a természeti képek használata és a boldogság megszemélyesítése romantikus elemeknek tekinthetők. A görög költő, Anakreon, közvetlen utalása a görög irodalomra és az antikvitásra is utalhat, amelyek nagy hatással voltak a romantika korabeli költészetére.

Összességében a vers a boldogság és a szeretet kifejezését tükrözi, a szerző a romantikus és a barokk költészet elemzésével. A vers közvetlenül kapcsolódik a magyar irodalom fejlődéséhez a 18. században, és néhány elemében hasonlóságokat mutat a nemzetközi romantikus irodalomhoz.