A vers csokoládéria formában íródott, két hosszú soron keresztül. Ez a forma a magyar barokk költészetben volt népszerű, és a verseknek egyfajta szimmetriát ad. A versben a szerző Csokonai Vitéz Mihály a boldogságot, illetve boldoggá válást ragadja meg.
A versnek két része van. Az első részben a lírai én egy jázminos lugasban találkozik szerelmével, akit Lillámnak nevez. Itt a nyári hűvös est és a jázminos lugas a romantikus hangulatot erősíti, ahol a szerelmesek együtt élvezik az idilli környezetet. A lírai én a továbbiakban részletesen megemlíti Lillám viselkedését és megjelenését, valamint azt a pillanatot, amikor a szél játszik a hajával.
A második részben a lírai én egy üveg borocskát helyez el a zöld gyepágyon, és a szájába rózsaszálat helyez, majd említi Anakreon, a görög líra költőjét, akinek a dalai friss eperről szólnak. Ezzel a képpel a szerző a boldogság és a könnyedség érzetét kívánja közvetíteni.
A vers egészében a boldogság témájára fókuszál. A szerző a természeti képekkel, mint a jázminos lugas, a szél és az epres bor, valamint a szerelem kifejezésével érzékelteti a boldogságát. A versben a boldogság megtalálható a lírai én szerelmi kapcsolatában, az idilli környezetben és az élvezetekben, mint az epres bor és a széllel játszó haj.
A vers irodalomtörténeti kontextusban is érdekes lehet. Csokonai Vitéz Mihály a magyar felvilágosodás korában élt, és a barokk nyelvezettel fellépve, a 18. századi költészet egyik meghatározó alakja volt. A vers is a korabeli költészetre jellemző formai és témaválasztásokat követi, mint például a szerelmi líra, a természeti képek, és a könnyed érzések kifejezése.
A nemzetközi szépirodalmi összefüggéseket tekintve, a versben látható néhány hasonlóság a romantika korabeli külföldi költészetével. Az idilli környezet bemutatásának módja, a természeti képek használata és a boldogság megszemélyesítése romantikus elemeknek tekinthetők. A görög költő, Anakreon, közvetlen utalása a görög irodalomra és az antikvitásra is utalhat, amelyek nagy hatással voltak a romantika korabeli költészetére.
Összességében a vers a boldogság és a szeretet kifejezését tükrözi, a szerző a romantikus és a barokk költészet elemzésével. A vers közvetlenül kapcsolódik a magyar irodalom fejlődéséhez a 18. században, és néhány elemében hasonlóságokat mutat a nemzetközi romantikus irodalomhoz.