Nyelvelnek, barátom, hogy sok borral élek,
     Kurvanyjok, hiszen én velek nem cserélek.
Nekem tereh gyanánt nincsen a lételem,
     Van borom, pecsenyém, egy-két tál ételem.
Senki nem ruházza rám a sobrák nevet,
     Faszariságomért huncfut aki nevet.
Alább írt sem jár a nyakamra ám senki;
     Ki tart adósának, ki húz a gyepre ki?
Azért, hogy nem kapok a gyülevész kincsen,
     Mégis, jó barátom, semmi bajom sincsen.
Azért, hogy a bankót nem gyűjtöm rakásra,
     Hiszem a jó Istent, mégsem szorít másra.
A régi magyarság is eleget itt s ett,
     Mégis, aki munkált, az koldússá nem lett.
Hanem hogy a német a Dunán áltúszott,
     A sok bolond módi országunkba csúszott.
Maskarává tette a szép magyar dámát,
     Azólta nem tudjuk a pankrótok számát.
Ha a szegény Zrínyi már ma feltámadna,
     Magyar emberekre csak itt s ott akadna.
A gárdának fénye itt s ott sugározott,
     De hogy a némettel együtt bogározott:
Az ugorkafán is narancsot keresett,
     Megbotlott a lába s a porba leesett.
A Fáy-, Patay-ház is gazdagabb volt,
     Míg a magyar szokás belőle ki nem holt.
Az öregek minden névnapon báloztak,
     Ettek, ittak, mégis nem bankrotiroztak.
Vagy talán csak szégyen annyi borral élni,
     Szégyenebb, barátim, magunktól kímélni.
Árpád nem szégyelte locsolni a torkát,
     Mert maga meghívta innya Hubát, Horkát,
Szerencsen mindnyájan együtt ivogattak,
     Az áldomás közbe nagyot kurjantottak.
Ugyanott Etele Gyulával végtére
     Egy nemesest is járt a Lehel kürtjére.
Hát én külömb ember lészek úgy azoknál
     A rettenthetetlen vitéz magyaroknál,
Ha magamtól egy-két pohár bort is szánok,
     Mint némely pénz után járó publikánok, -
Nem - baszom az anyja hugyos németjének,
     Huncfut, aki hódol ocsmány manérjének.
Szilágyi napestig szűntelen borozott,
     Egyszer, midőn Buda alatt táborozott:
Az ellenkezőket mégis széjjel verte,
     Mátyásnak a magyar koronát megnyerte.
Igyatok, barátim! igyatok, hiszen mit...
     Magyar ember kínál, ne féljetek semmit.
Buzog még énbennem elhúnyt ősim vérek,
     Buzog is, még mástól kenyeret nem kérek.
Azt pedig nem hiszem, hogy valaha légyen,
     Mert az igaz magyart nem érheti szégyen.
Igyatok, kurvanyja, fiúk! a világnak,
     Kurvanyjok azoknak, akik minket rágnak
Tudok én már annyit oláhúl, mint tótúl,
     Hogy nem ijedek meg hatlovas hintótúl.
Igyatok, barátim! eb, aki nem iszik!
     Egyikőnk sem iszik, ha a sírba viszik!

Elemzések

Ez a vers nagyban kapcsolódik a magyar lírai hagyományhoz és a 18. századi magyar költészet jellegzetességeihez. A versek korábban gyakran alkalmaztak buja és erotikus nyelvezetet a bor és szerelem témájában. Ebben a versben Csokonai Vitéz Mihály is ezt a hagyományt követi, és nyíltan beszél az alkoholfogyasztásról és a nőkkel való kapcsolatról.

Egy fontos vonása ennek a versnek az, hogy a költő kontrasztot teremt a saját maga életvitelével és a társadalom elvárásaival. A vers elején a költő büszke arra, hogy sok bort fogyaszt és nem költözött más csereélettel. Ezzel ellentétben, a társadalom kigúnyolja őt, de a költő nem zavarja, és azt mondja, hogy nincs problémája az életével. Ez a kontraszt azt mutatja, hogy a költő nem érdekli a társadalom elvárása, és ragaszkodik a szabadságához és életmódjához.

A versben szerepe van a történelmi kontextusnak is. Ez a vers az 1800-as évek elején íródott, amikor a nácizmus és a nacionalizmus elterjedt Európában. A költő a nácizmus hatásait említi, utalva arra, hogy a németek csúsznak be a magyar társadalomba és megváltoztatják annak értékeit és hagyományait. Ezzel a részlettel a költő azt akarja kifejezni, hogy magyar identitás és hagyomány veszélyben van.

Ez a vers a társadalom kritikáját is tartalmazza. A költő elutasítja a társadalmi normákat és az elvárásokat, és azt mutatja be, hogy a társadalom nem értékeli a magyar hagyományt és a magyar életmódot. A költő büszkén állítja, hogy az igaz magyar nem érzi szégyent a bortól és nem törődik a társadalom véleményével.

Ezek az elemek összekapcsolódhatnak más nemzetközi költészeti irányzatokkal is, például a romantizmussal, amely szintén a gondolkodás és az érzések kifejezésére törekedett, és megkérdőjelezte a társadalom hegemoniáját. A versben megjelenő kontraszt és a társadalom kritikája általában fontos témák a nemzetközi lírában.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva számos érdekes összefüggést mutathat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Először is, a versben említett bor lehetőséget ad arra, hogy a legszélesebb körű természettudományi kutatásokat felhasználjuk az új és innovatív borászati eljárások kialakítására. Az utóbbi években számos olyan technológia és felfedezés született a borászat területén, amelyek lehetővé teszik a bor minőségének javítását és az értékesebb szőlőfajták kifejlesztését.

Emellett a versben említett ételkészítési eljárások, például a pecsenye elkészítése is kapcsolódik a modern gasztronómia és konyhaművészet területeihez. A mai korszerű konyhatechnikák, a molekuláris gasztronómia és a bioinformatika lehetővé teszik az ételkészítés és az ízek manipulációjának új módjainak felfedezését és alkalmazását.

A versben említett bankók, pénzgyűjtési praktikák és gazdasági témák kapcsolódhatnak a gazdasági és matematikai tudományokhoz. A mai pénzügyi modellek, a mesterséges intelligencia és a kvantummatematika alkalmazása segít megérteni és előrejelezni a pénzügyi rendszerek ingadozásait és optimalizálni a gazdasági folyamatokat.

A versben megjelenő történelmi utalások, például Zrínyi Miklós és Etele Gyula neveinek említése lehetőséget ad a történelemtudomány és a régészet legfrissebb kutatási eredményeinek megszemléltetésére. A modern archeogenetikai és DNS-analízis módszerek segítségével új információkat nyerhetünk a múlt népeiről és a közös történelmi származásról.

Végül, a vers komolysága és humoros hangvétele generációs és pszichológiai összefüggéseket mutathat az antropológia és a pszichológia területével. Az emberi viselkedés és hiedelmek vizsgálata, valamint a generációs különbségek azonosítása és megértése a modern pszichológia és szociológia legújabb kutatási témái közé tartoznak.

Összességében a vers természettudományos szempontból izgalmas összefüggéseket mutathat, amelyek felhasználhatók a mai tudományos kutatásokban és a legfrissebb felfedezések alkalmazásában számos területen.

A versben Csokonai Vitéz Mihály a boritalról, az ivásról és a magyar ember hozzáállásáról beszél. Teológiai szempontból a következő elemek kiemelhetők a versből:

1. Istenbe vetett bizalom: A költő hangsúlyozza, hogy bár ő sokat iszik bort, azonban nem szorít másra, mert hisz a jó Istentől kapott forrásában. Ez azt mutatja, hogy bízik Isten gondviselésében és a szeretetében.

2. Magyar hagyomány és keresztény értékek: A versből kiderül, hogy a magyar emberek hajlamosak voltak az italozásra és a jó élet élvezetére. Azonban a költő azt állítja, hogy a jó magyar nem szégyellte az ivást, és az őseink között is elterjedt volt ez a szokás, példaként felhozza Árpád és Etele Gyula történeteit, akik gyümölcsbort és sört ittak a társaikkal. Ez arra utal, hogy a magyaroknak régi hagyományai vannak az italozás terén, és ez része a kultúrájuknak.

3. Keresztény és nemzetiségi feszültség: A versben megjelenik a nemzetiségi feszültség, különösen a németekkel kapcsolatban. A költő sérelmezi, hogy a németek befolyásuk alá vonták az országot, és azóta nem tudják, hogy mennyi német él itt. Ez a rész arra utal, hogy a költő kritikával illeti a németeket és értékét veszítettek a magyar hagyományok.

Az összefüggésekre gondolva, a bibliatudomány nézőpontjából a vers hangsúlyozhatja Isten gondoskodását és a hitet az üdvösségben, még akkor is, ha az embert kísérti a világi élvezetek és az ital.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő italozás és életöröm kritikához vezethet. Az ókor híres egyházi atyái néha elítélték az italozást és a földi boldogságot, mert úgy gondolták, hogy ezek akadályozhatják az emberi spirituális felemelkedést.

A skolasztika nézőpontjából a versben az italozás kérdése kapcsolódhat a mértékletesség és az elfojtás témájához. A skolasztikus filozófusok arra törekedtek, hogy megtalálják a mértéket és az egyensúlyt az élvezetek és a mértékletesség között. A versben a költő azt állítja, hogy nem szorít másra, de az nem derül ki, hogy mennyire mértékletes az italozásában.

Ezenkívül más nézőpontok is érdekesek lehetnek, például a pszichológiai vagy szociológiai megközelítés. Azt lehetne gondolni, hogy az italozás és az élvezetek keresése a verseken keresztül az emberi vágyak és szükségletek kielégítésére irányul. Vagy hogy az italozás mint örömforrás vagy menekülés a nehézségek elől csak ideiglenesen szolgál boldogsággal és elégedettséggel.