Ha szíhatok borocskát,
A gondjaim csucsúlnak.
Ki boldogabb halandó,
Mint aki nem sohajtoz?
Ki boldogabb magamnál?
Héj, vízivók! be sűrű
Pocsolyába foly világtok!

     Szép volt Filéta s ifjú,
Szerelem s dalok barátja;
De béka-módra zengett,
Csigaként tudott szeretni,
Bámúlsz-e? Vízivó volt.
Héj, víziszák! be sáros
Elmétek és világtok!

     Kancsót, fiú! veszendő
Ez élet és előlünk,
Mint egy palack bor, elfogy.
Hát kurta napjainkból
Hányat lelopnak a búk!
Mért bokrosítsam a bajt?
Miért fogyasszam éltem,
Míg a gohér virágzik?

     Iszom, ha szívem örvend.
Iszom, ha bánat éri;
S ha szíhatok borocskát,
A gondjaim csucsúlnak.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból megfogalmazott kérdéseivel és metaforáival kapcsolatosan több érdekes összefüggésre lehet gondolni.

Az első sorban található "borocskát szívni" kifejezés a bor fogyasztására utal, amihez az alkoholtöbblet hatására a gondok is csúcsosodnak. Ez a rész kapcsolatba hozható a modern kutatások eredményeivel, amelyek kimutatták, hogy az alkohol befolyásolhatja az agy működését és az érzelmi állapotot.

A "vízivók" és "víziszák" kifejezések a második versszakban találhatóak, melyek a szomjúság, illetve a vízfogyasztás gondolatiságát hordozzák. Ez összefüggésbe hozható a modern vizelemzésekkel és a vízminőség vizsgálatokkal, amelyek fontosak az emberi egészség megértésében és fenntartásában. Az olyan témákra, mint a vízszennyezés, a víztisztítás és a fenntartható vízfogyasztás, is utalhat.

A vers harmadik szakaszában megjelenik a "gohér", amely egy rágcsáló, és arra utal, hogy amíg ezek a kártevők virágzanak, addig mi miért fogyasszuk az életünket. Ez az állítás kapcsolatba hozható a biodiverzitás és az ökológia témakörével, amely fontos az élőlények közötti egyensúly és az élőhelyek fenntartása szempontjából.

A vers végén ismét megjelenik az alkohol fogyasztásának és az érzelmi állapotnak a kapcsolata. Az ital fogyasztásának hatása lehet boldogságérzet vagy bánat túllépése, ahogy a vers is kifejezi. Ez összhangban áll a modern agykutatással és a neurológiai folyamatokkal, amelyek az érzelmi állapotot befolyásolják.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból olyan témákat és összefüggéseket érint, mint az alkoholfogyasztás hatásai, a vízminőség, a biodiverzitás és az agyműködés. Ezen keresztül a vers felveti a természeti és az emberi világ közötti kapcsolatok és az emberiség felelősségét a természettel szemben.

A vers általános témája a borivás, boldogság kérdése és az élet nehézségeinek elfeledtetése által. 17. századi magyar költészetben az italozó motívum gyakori volt, és általában az élet keservességét és a mulandóságot fejezte ki. Ez a vers is hasonlóan értelmezhető, az alkohol fogyasztása azért fontos, mert ideiglenesen képes feledtetni a gondokat és boldoggá teheti az embert.

Az első részben a költő azt mondja, hogy a gondjai csucsúlnak, amikor borocskát szív, tehát az ivás a számára egyfajta menekülés a problémák elől. Ezt a magyarországi alkoholkultúra belügyes motívumaival párosítva értelmezhetjük, ahol a borfogyasztás nem csak a szórakozás és az élvezet része, hanem a nehéz életkörülmények és a társadalmi problémák közötti szövetséges is lehet.

A második részben a költő egy példán keresztül mutatja be, hogy a szeretkezéssel teli ifjúság boldog tud lenni, de a kor előrehaladtával ez a boldogság eltűnik, és helyette a mindennapi problémák és nehézségek kerülnek előtérbe. Ez a történet a szépirodalmi tradícióban is megtalálható, ahol a fiatal szerelem és boldogság idővel elhalványul és a valóság keménységét kell megtapasztalni.

A harmadik részben a költő arról beszél, hogy az élet elmúlása olyan gyors, mint egy palack bor elfogyása. A gohér virágzása utal a mulandóságra és arra, hogy szépséges dolgok is elmúlnak, ahogy az idő halad. Ez az idősködés és az élet múlása motívuma a nemzetközi irodalomban is gyakori, ahol a vergődés és a halál ellentételezése is hangsúlyos lehet.

Végül, a végső sorokban a költő azt mondja, hogy iszik, ha szíve örvend, de az alkoholos italok hatására a gondjai még erősebben megjelennek. Ez a belső konfliktus és a fájdalom elnyomása az alkohollal az irodalomban szintén gyakori szerepet kap, ahol a szenvedés és az önfeledt boldogság kérdése közötti dilemmát tematizálja.

A vers, Csokonai Vitéz Mihály "A búkergető" című műve, teológiai szempontból értelmezve több értelmezést és összefüggést is magában hordozhat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

A vers első részében a szerző azt fejezi ki, hogy ha bort iszik, akkor a gondjai tetőfokára hágva könnyebbé válnak. Itt felmerülhet a kérdés a bibliatudomány szempontjából, hogy milyen szerepe van a bortermelésnek, a bortermelő munkának és a bort fogyasztásának a Bibliában. A bort a Bibliában többek között öröm, ajándék és áldás jelképeként is szerepeltetik. A bortermelés és a bort fogyasztása örömmel és boldogsággal is társítható, azonban azért óvatosságot is javasolnak egyes bibliai szakaszok, hogy a szesztermék helyes mennyiségben és mértékkel legyen fogyasztva.

A vers második részében a szerző Filétáról beszél, aki képes volt érzelmileg intenzíven élni, de szerelmét és boldogságát a földhöz köti. Itt a patrisztika nézőpontjáról lehet értelmezést nyerni, mivel a patrisztikus gondolkodásban a földi boldogságot és örömforrásokat inkább hátrányosnak és mulandónak tartották a mennyei boldogság és örök élet ellenében. A szerelem és a földhöz kötött boldogság helyett a patrisztika az isteni szeretetet és az égi boldogságot helyezte előtérbe.

Az utolsó két versszakban a szerző arról beszél, hogy az élet mulandó és rövid, és nem érdemes a bajokkal törődni, amikor közben a gohér virágzik. Itt a skolasztika nézőpontjára is rá lehet húzni a meglátást, ami azt tanítja, hogy a földi élet és a földi problémák csak átmenetiek, és az emberi élet valódi célját az égi boldogság és az örök élet képezi. A gohér itt szimbolizálhatja a földi dolgokat és problémákat, amik nem érnek fel az örök boldogság és lelki fejlődéshez.

Mindezek mellett más értelmezések is lehetségesek. A vers a magány, az érzelmek és az élet rövidsége köré szerveződik, és teológiai nézőpontból is megközelíthető ezek alapján. A búkergetés és a bor fogyasztása az élet nehézségeivel való megbirkózásra utalhat, míg a szerelem és az érzelemnyilvánítás az emberi kapcsolatok és a boldogság vágya elődjelének tekinthető. A bört folyó pocsolya, a víziszák sárja és a gohér virágzása pedig a mulandóság és az elmúlás jelképeként is értelmezhető. Az élet rövidsége és a problémákhoz való hozzáállás is összeilleszthető a vallási gondolatokkal és az emberi sors szemlélésével.

Összességében a vers többféle teológiai nézőpontból is értelmezhető lehet, és a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira is ráhúzhatók bizonyos összefüggések. Mindezek mellett más szemszögekből is megközelíthető a vers, és további értelmezések is lehetségesek a számára.