Kiüti zászlóját a had véres atyja,
Az irtózás szörnyű szelén
lobogtatja.
Öszvecsapja vértől párádzó fegyverét,
Készíti koncolni gyilkos, vad
emberét.
Pattantja Bellóna rettentő ostorát,
Két részről nyakalja öldöklő
táborát.
Rettegés, félelem futnak szekerébe,
Dühösség szikrádzik mindenik
szemébe.
Ezek elől nyargal az egyenetlenség,
Emiatt támadott még minden
ellenség.
A forgószelekkel csatáznak hajai,
Zőld tajtékot túrnak véres
ajakai.
Egy bágyasztó szélben a Halál kíséri,
Éh torkát egy gazdag vacsorához
méri:
Ijjesztő orcával tekint a másikra,
Sárga karjain űl az aludt
vérikra.
Nagy sereggel mennek véle a halálok,
Nem egyféle, más-más fegyver
vagyon nálok.
Ekkor a trombiták bús harsogására
A vitéz pártosok űlnek
oparipára;
Rettentő lármával, zörgéssel rohannak,
Hol a vér mezején már kiszállva
vannak.
Amerre csak dühös ármádájok szaladt,
Reng a megréműlt főld
dübögések alatt.
Az ágyúk megterhelt méhe nagyot dördűl,
S a halál egy bombin belőle
kigördűl:
Utána az apróbb halálok repűlnek,
Melyeket a puska-golyóbisok
szűlnek,
A halálos füst a levegőt nyargalja,
Felmászván, a magas felhők
hasát nyalja.
Minden rendet feljár a szörnyű setétség
Ijesztő ködébe a félelem s
kétség.
A kirántott kardok csillámló ligete
A néző szemekre fényes homályt
vete.
A halálnak sok száz cifra mészárossa
Áldozatjainak nyakait csapdossa.
Örűl, mikor látja,hogy embertársának
Vércseppjei dühös karjára
omlának,
Hízik az előtte fetrengő jajától,
S tiszteletet kíván gyilkos
szablyájától.
Meg ne ítéljetek, emberek, ha kérdem,
Ez-é a valódi virtus és az
érdem,
Melyért nagy híre lett sok gyilkos hóhérnak,
Pennáján az őtet dícsérő
Homérnak.
Hát már a gyilkosság, szent egek, isteni,
Dicső virtus? annyi embert
öldökleni!
Az ártatlanoknak felkoncoltatása,
A szelíd városok s faluk
feldúlása
Olyanok-e, melyek által lehettenek
Sok száz gaz emberek hérók és
istenek?
Ha valaki megöl egy embert magába,
Függesztik a Hámán szellős
ablakába;
De akik ezt sok százezrekkel cselekszik,
A nép még azoknak nevével
dicsekszik.
Azt kerékre teszik, a neve pírata,
Ennek örök márvány oszlopot
írat a'.
Bár hazánk is, melynek minden krónikája
Még eddig csak ilyen hentesek
táblája,
Adna már ezeknél egy szebb matériát.
Így írhatnék én is dicsőbb
históriát.