Nézd csak azt, ki amott sétálgat kevélyen,
     Mindent megvét s útál szemeivel mélyen.
Felemeli orrát a többiek felett,
     Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellő megmozgatja,
     Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja.
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban,
     Mintha csak ő volna ember a világban.
Sajnálja a főldre bocsátni lábait,
     Útálván a véle testvér főld porait.
Sőt büszke lelkének az esik terhére,
     A Teremtőt azért veszi crisisére;
Hogy amely levegőt a szegény kilehell,
     Úri tüdejének színi ugyanazt kell. -

Emberek! vagy hérók légyetek s istenek,
     Ha kevélységtekkel lehettek ilyenek;
Vagy légyetek vélünk emberecskék ti is,
     Így több becsűletet fogunk adni mi is.
Mely nagy balgatagság, csak embernek lenni,
     Mégis a hasonló embert fel sem venni!
S azzal, hogy valaki másikat megvetett,
     Azzal pretendálni tőle becsűletet.
A becsűlet olyan dögpárának langja,
     Mint a lidérc, melyet szűl a sír barlangja.
Aki ezt kergeti, elrepűl előle,
     S azt szokta kísérni, aki szalad tőle.
Az embernek igen kényes természeti,
     S magát megvettetve látni nem szereti. -
Mit nyér hát, ki mindent odavét oktalanúl?
     Őtet is megveti minden: s kárán tanúl. -
A kevélység csupán a bolondnak gondja;
     Úgy van! mert a kevély a világ bolondja.
Hát a világnak Ily bolondja sok van-é? -
     Hogyne! sőt a világ az Ily bolondoké:
Sőt már a kevélyek oly nagy számmal vannak,
     Hogy aki nem kevély, már azt tartják annak.
Tarka luftballonok! lebegő árnyékok!
     Gyermekségből támadt fényes buborékok!
Lám a nemes ércek mind fenékre szállnak,
     Mikor az otromba tökök fenn úszkálnak.


Elemzések

A vers alapvetően a kevély, beképzelt emberekről szól, akik elhanyagolják a többieket és magukat a természettől is elidegenítik. A természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban az alábbi elemekre lehet utalni:

1. Öblös vitorlája: Az "öblös vitorla" utalhat a vízen sikló hajók vitorláira. Egyes legfrissebb felfedezések szerint az öblös vitorla a hajók sebességét és hatékonyságát is növelheti a vízen.

2. Szél hatása: A versben említett szeletől való megmozdulás utalhat az aerodinamikára, amely a levegő és testek közötti mozgást tanulmányozza. A szelek hatása és mozgatása a mai napig aktív kutatási terület.

3. Sajnálja a földre bocsátni lábait: Ebben az idézetben a költő megemlíti a főld (föld) porát, ahogy a beképzelt ember sajálja, hogy a lábait a földre kell tennie. Ez utalhat a földi anyagokhoz való vonzódás csökkenésére vagy a földi erőforrások elpazarlására az elbíráló emberek részéről.

4. A Teremtőről való gondolkodás: A versben megjelenik a "Teremtő" hivatkozás, és arra utal, hogy a beképzelt ember "veszélyezteti" a levegőt, amit mások belélegeznek. Ez összekapcsolható a modern környezetvédelemmel és a levegőminőség javítására vonatkozó legújabb felfedezésekkel és kutatással.

5. A tudomány és a kevélység: A versben a költő arra utal, hogy a kevélyek és beképzelt emberek gyakran hajlamosak elutasítani vagy eltartóztatni a tudományos és intellektuális fejlődést. Ez ellentétben áll a legfrissebb felfedezésekkel és a tudományos közösség által való összefogással a tartós eredmények elérése érdekében.

Ezek az elemzések csak néhány példa, és más személyek más elemekre figyelhetnek. A vers további felfedezéseket és összefüggéseket hordozhat a természettudománnyal kapcsolatban.

A vers, Csokonai Vitéz Mihály A kevély című műve, irodalomtudományi szempontból több összefüggést is hordoz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Egyik lehetséges összefüggés a magyar irodalommal az, hogy Csokonai Vitéz Mihály a 18. századi magyar költészet egyik jelentős alakja volt. A versben megjelenő kevély személyiségtípusról szóló reflexiók emlékeztethetnek más korabeli irodalmi művekre és költői elképzelésekre. Például Kaffka Margit Az a fehérnek ébredése vagy Arany János által megírt Toldi sorozatban is megtalálhatók az emberi alantas tulajdonságokkal foglalkozó elemek, amelyekre Csokonai is utal a kevélyek objektív megfigyelésével.

A versnek van kapcsolata a világirodalommal is. Az emberi kevélység ábrázolása olyan, általános emberi tulajdonságokat érint, amelyek a közösségi életben mindig jelen vannak. Ezt a témát több más szerző is feldolgozta irodalmi műveiben, például William Shakespeare sok drámájában találhatunk hasonló motívumokat. A kevélység vagy a gőg mint karakterjegy hozzátartozik az emberi természethez, ezért általános érvényű és minden kultúrában megjelenő témakör.

A versben a kevély személyiséget olyan tulajdonságokkal jellemezik, mint a fölényesség, a föladás, a felsőbbrendűség érzése. Ezek az elemek találhatók meg más irodalmi művekben is, például Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij bűn és büntetésében vagy Franz Kafka által írt A perben. Az emberi lélek és pszichológiai vonások bemutatása általános téma az irodalomban, és a kevélység ezen belül is számtalan műben megjelenik, amelyek a nemzetközi irodalom kiemelkedő alkotásaihoz tartoznak.

Összességében, Csokonai Vitéz Mihály A kevély című versének tartalma és témája olyan szerzőkhöz és művekhez kapcsolja, amelyek hasonló emberi tulajdonságokat kutatnak és ábrázolnak az irodalomban. A magyar irodalomban Csokonai a korabeli költészet jelentős alakja, míg a nemzetközi irodalomban olyan szerzőkkel és művekkel kapcsolódik össze, amelyek az emberi lélek és pszichológiai vonások bemutatására koncentrálnak.

A vers, amelyet elemeznünk kell teológiai szempontból, Csokonai Vitéz Mihály "A kevély" című műve. Ez a vers a kevélységről szól, és a szerző egy olyan személyt ábrázol, aki büszke és öntelt, és mindenkit lenéz, mintegy azt gondolva, hogy csak ő a fontos a világon.

Kezdjük a bibliatudománnyal. A Biblia több helyen is beszél a kevélységről, és általában negatív fogalomként van jelen. Például, a Példabeszédek könyvében (21:4) az áll, hogy "Fölelhelt szemek és kevély szív és a bűneik kertje: a bűneik kertjét ők neveztetnek." Ez azt jelenti, hogy a kevélység a bűnök forrása, és azok az emberek, akik kevélyek, Isten szemében büszkék és bűnösök.

A patrisztika az az időszak a kereszténység történetében, amikor a korai egyházatyák a kereszténység teológiáját formálták és fejlesztették. Az egyházatyák is szigorúan ítélték meg a kevélységet, és hangsúlyozták, hogy az alázat, a szerénység és a Krisztussal való kapcsolat fontosabb, mint a személyes büszkeség. Például, Szent Ágoston szerint a szívben lévő kevélység az egyik alapvető bűn, amitől megszabadulni és az alázatosságot megtanulni kell a lelki növekedés érdekében.

A skolasztika a középkori teológiai és filozófiai iskola, amely a logikai és érvelési elveket alkalmazta a teológiai kérdésekre. A skolasztika képviselői is hangsúlyozták a kevélység bűnét. Például, Aquinói Szent Tamás szerint a kevélység hogy felülmúlja a másoknál való rendeltetésünket, és azt gondolja, hogy valójában az Istenhez hasonló vagyunk a hatalmunk és méltóságunk miatt.

A versből is láthatjuk, hogy a szerző nem ért egyet a kevély személy viselkedésével és hozzáállásával. A versben a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenki csak ember, és nem kellene egymást lenézni vagy másokat megvetni a kevélykedés vagy a büszkeség miatt. A vers végén úgy fogalmaz, hogy a kevélység csupán a bolondok gondja, és a világ az ilyen bolondoké. Ez azt jelenti, hogy sok ember kevély, és azokat, akik nem kevélyek, már kevélynek tartják.

A vers a teológián keresztül azt üzeni, hogy az alázat és a szerénység fontosabbak, mint a kevélység és a büszkeség. Mind a bibliatudomány, mind a patrisztika és a skolasztika elítélte a kevélységet, és azt tanította, hogy az alázatos és szerény hozzáállás az, amely közelebb visz bennünket Istennel való kapcsolathoz.