Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
     Álmodba most is engemet;
     Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
     Ringasd öledbe lelkemet!
     Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam;
     Hogy itt Kisasszondon reád találtam.
     E helybe andalogni jó,
     E hely poétának való.

Itt a magános vőlgybe és cserében
     Megfrisselő árnyék fedez,
     A csonka gyertyányok mohos tövében
     A tiszta forrás csergedez.
     Két hegy között a tónak és pataknak
     Nimfái kákasátorokba laknak;
     S csak akkor úsznak ők elő,
     Ha erre bőlcs s poéta jő.

A lenge hold halkal világosítja
     A szőke bikkfák oldalát,
     Estvéli hűs álommal elborítja
     A csendes éjnek angyalát.
     Szelíd Magánosság! az íly helyekbe
     Gyönyörködöl s múlatsz te; ah, ezekbe
     Gyakran vezess be engemet,
     Nyugtatni lankadt lelkemet.

Te a királyok udvarát kerűlöd,
     Kerűlöd a kastélyokat;
     S ha bévétődsz is, zsibbadozva szűlöd
     Ott a fogyasztó gondokat.
     A félelem s bú a vad únalommal -
     Csatáznak ott a tiszta nyúgalommal.
     A nagy világ jótétedet
     Nem tudja s útál tégedet.

Ohajtoz a fösvény, de gyötrelemmel
     Goromba lelkét bünteted;
     A nagyravágyót kérkedő hiszemmel
     A lárma közzé kergeted.
     Futsz a csatázó trombiták szavától,
     Futsz a zsibongó városok falától:
     Honnyod csupán az érező
     Szív és szelíd falu s mező.

Mentsvára a magán szomorkodónak
     Csak a te szent erődbe van,
     Hol bíztatásit titkos égi szónak
     Hallhatja a boldogtalan.
     Te azt, ki megvetette a világot,
     Vagy akinek már ez nyakára hágott,
     Kiséred és apolgatod;
     Magát magával bíztatod.

Te szűlöd a virtust, csupán te tetted
     Naggyá az olyan bőlcseket,
     Kiknek határtalanra terjegetted
     Testekbe kisded lelkeket.
     Tebenned úgy csap a poéta széjjel,
     Mint a sebes villám setétes éjjel;
     Midőn teremt új dolgokat
     S a semmiből világokat.

Óh, kedves istenasszony! én is érted
     Gyakorta mint sohajtozom,
     Mert szívemet baráti módra érted,
     Midőn veled gondolkozom.
     Ártatlanúl kecsegtetel magadba,
     Hív vagy, nem úgy, mint a mai
     Színes világ barátai.

Lám, mely zavart lármák között forognak
     A büszke lelkek napjai,
     Kőről kövekre görgenek, zajognak,
     Mint Rajna bukkanásai. -
     De ránk mikor szent fátyolid vonúlnak,
     Mint éji harmat, napjaink lehúllnak,
     Tisztán, magába, csendesen:
     Élünk, kimúlunk édesen.

Sőt akkor is, mikor szemem világán
     Vak kárpitot sző a halál:
     Ott a magánosság setét világán
     Béhúllt szemem reád talál.
     Síromba csak te fogsz alá követni,
     A nemtudás kietlenén vezetni:
     Te lészel, ah! a sírhalom
     Vőlgyén is őrzőangyalom.

Áldott Magánosság! öledbe ejtem
     Ottan utólsó könnyemet,
     Végetlen álmaidba elfelejtem
     Világi szenvedésemet.
     Áldott Magánosság! te légy barátom,
     Mikor csak a sír lesz örök sajátom.
     De ez napom mikor jön el?
     Áldott Magánosság, jövel!


Elemzések

A vers szerzője, Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) magyar költő és drámaíró. A vers A magánossághoz címet viseli, és 18 soros, négy szakaszra tagolódik. Az első szakaszban a költő magánossághoz fordul, és kéri, hogy vegye őt álmaiba, ringassa el lelkét az ölében. Az második szakaszban a költő a magános helyek szépségeit és fontosságát ecseteli. A harmadik szakaszban a költő felidézi a Magánosság pozitív hatását és meghittségét. A negyedik szakaszban a költő a Magánosságot egy istennőhöz hasonlítja, aki vigasztalja és támogatja az embert.

A vers jellemzője a magánosság pozitív ábrázolása és az elvonulás értékelése. A Magánosság egy olyan helyet képvisel, ahol a költő nyugalmat, inspirációt és vigasztalást talál. A természet és az éjjel szimbolikus jelentőséggel bír, jelképezve a csendet, a nyugalmat és a védelmet.

Az összefüggések a magyar irodalmi hagyományon belül lehetnek Göncöl írásaival a 19. századi romantika irányába, valamint Kosztolányi Dezső és Ady Endre költészetében a magánosság motívumát felhasználó versekben.

A nemzetközi szépirodalomban, a magánosság témája szintén gyakran előfordul. Például Samuel Taylor Coleridge angol költő és Percy Bysshe Shelley, John Keats romantikus költők műveiben is felmerül a magánosság és a természet jelentősége. Továbbá, a japán haiku költészet is gyakran foglalkozik a magánosság érzetével és a természet harmóniájával.

Összességében, Csokonai Vitéz Mihály A magánossághoz című verse az emberi magánosság, a természettel való kapcsolat és az elvonulás fontosságát mélyíti el, és ilyen jellegű versekkel több író és költő kapcsolatba hozható mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban.

A vers teológiai szempontból számos érdekes kérdést vet fel, és mélyebb vizsgálatot igényel a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjairól.

Bibliatudomány: A versekben több esetben utalások találhatók Istenre és a transzcendens létezésére. Például az első versben a költő megszólítja az "Áldott Magánosságot", mint aki "lakhelyedbe szálltam". Ez az elnevezés és megszólítás Istenre utalhat, míg a lakóhelyre való utalás az isteni jelenlétre utalhat. Emellett a versben szereplő "északi és déli sarka" is lehet, hogy Istenre és az isteni örök életre utal, ami a keleti és nyugati irányok közé esik. A versek során a magánosságot, a békét és a vigaszt keresik, ami az isteni jelenlét kapcsán jelenik meg.

Patrisztika: A patrisztikus gondolkodók nagy hangsúlyt fektettek az Isten és az ember kapcsolatára. A versben található utalások az isteni jelenlétre és segítségre, valamint az emberi lelkünk nyugtatására és bíztatására, összecsengenek a patrisztikus gondolkodás eszméivel. Például a versben említett "Magánosság", mint Isten vagy isteni jelenlét, az emberi lelkünk vigasztalására és belső béke megtalálására utalhat.

Skolasztika: A skolasztika az intellektuális, racionális megközelítésre összpontosított, és fontos szempontja volt az ész és hit kapcsolatának vizsgálata. A versben szereplő kifejezések és képek segíthetnek az emberi érzelmek és tapasztalatok megértésében és racionális elemzésében. Például az emberi magány, a külvilágtól való elszigetelődés, és az emberi lelket foglalkoztató vágyak és félelmek elemzése a skolasztika gondolkodásmódjába illeszkedik.

Ezen kívül, ha általánosabb nézőpontokat is figyelembe veszünk, a versben szereplő tematika és képek számos vallási és teológiai hagyományhoz kapcsolódhatnak. Például a versekben szereplő csend, béke, vigasztalás és új teremtési képek az isteni jelenlét, az örök élet és a megtisztulás témáit hozhatják kapcsolatba.

Mindent összevetve, a vers jelentése és teológiai szemantikája számos lehetséges megközelítése és értelmezési lehetősége van a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és más nézőpontok alapján. A szövegben található képek és utalások lehetőséget adnak a széles körű teológiai reflexióra és mélyebb értelmezésre.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva számos érdekes és releváns elemet találhatunk.

Először is, a vers a természettel való kapcsolatot és a természeti jelenségek megfigyelését emeli ki. A költő leírja a kisasszondi helyszínt, ahol találhatók völgyek, hegyek, cserék és tiszta források. Ez a rész a természettudományi megfigyelések és a földrajzi adottságok ábrázolásaként értelmezhető. A mai természettudományok legfrissebb felfedezéseit figyelembe véve, ez a helyszín a biodiverzitás vagy ökoszisztéma fontosságára is utalhat. A hegyek és patakok lakói, akik csak akkor úsznak elő, ha a bölcs és a költő megérkezik, utalhatnak a természeti élőlények viselkedésének kutatására vagy a környezetükre való reakcióikra.

Ezenkívül a hold megjelenítése is figyelemre méltó. A versben a holdnak szerepe van a szőke bikkfák megvilágításában és az esti álom előkészítésében. A mai tudomány legfrissebb felfedezései rávilágíthatnak a hold hatására az élőlényekre, mint például az állatok aktivitására vagy az emberi alvás-cirkadián ritmusára.

A versben felmerül a természettel való kapcsolat társadalmi vonatkozása is. A költő leírja, hogyan kerüli meg a magánosság a királyok udvarát és a kastélyokat. Ez a rész a természet és a modern városi életmód közötti kapcsolatot tükrözheti, és felhívhatja a figyelmet arra, hogy az embereknek szükségük van a természethez való kapcsolódásra a jóllétük és mentális egészségük érdekében.

A versben a költő arra is utal, hogy a magánosság segít az embernek megtalálni az őszinte önmagát és találkozni a lelke mélyével. Ezt a részt pszichológiai, azaz az emberi psziché és a természettudomány, például az önreflexió, a meditáció vagy a stresszkezelés kutatásával lehet összefüggésbe hozni.

Végül, a vers vége felveti a költő saját halálát és a sírba való távozását. Ez a rész a halál utáni állapotok vagy az életciklus vizsgálatával kapcsolatos lehet, például a reinkarnáció vagy a mitochondriális szerep az öröklésben.

Összességében a vers számos természettudományos vonatkozást tartalmaz, amelyek hozzájárulnak a természeti jelenségek megértéséhez, az emberi természettel való kapcsolat vizsgálatához és az emberi psziché és a természet közötti kölcsönhatások feltárásához.