Sok az ember baja! -
Egy belső nyavalya
     Engemet is megroncsolt;
Ínyem elvesztette,
Szám ízét elvette,
     Minden csak ízetlen volt.

Kóstoltam tokajit,
Gyomrom únalmait
     Szerzé e szent ital is;
Nem volt elszenvedve
A téj édes nedve
     Nála még cúkorral is.

Végre egy tetézett
Tálba lépesmézet
     Kűlde egy jó Nincsneve,
Kóstolom kelletlen,
Hát fojtós, ízetlen,
     Mint a zőld vackor leve.

Bejöve azonba
Laura sátoromba;
     S mondám, mi bánt régolta.
Csudálta: - elmetszett
Egy kicsinyt, s úgy tetszett,
     Hogy elébb megcsókolta.

Ezt edd meg, ez tán jó! -
Megeszem, - Egek! ó,
     Még oly édest nem ettem.
Adj, óh, adj! több mézet,
Melyet szád igézett,
     Óh, adj! - így esdeklettem.

Adott még többet is:
S meg nem mézeltet is
     Adott a kis csintalan;
De én megesmértem, -
S édességet kértem
     Szácskájáról úntalan. -

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
     Mit futtok sok veszéllyel,
A friss patakokra,
A szép virágokra
     Repdesvén szerteszéjjel?

Mennyi sok munkával
És idő jártával
     Gyűjthettek egy kis mézet!
Szálljatok Laurára!
Az ő szép szájára
     Vénus sokat tetézett!

Jőjjetek, így nem lész
Olyan sok s édes méz
     Sohol, mint a tiétek.
Jőjjetek, s így nem lész
Olyan boldog méhész
     Sohol, mint a tiétek.


Elemzések

A vers Csokonai Vitéz Mihálytól származik, és A méz méze címet viseli. Alábbi elemzés az irodalomtudományi szempontokat vizsgálja mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Tematika: A vers a méz és az íz elvesztéséről, majd megtalálásáról szól. Emellett van egy romantikus szerelmi szál is, amelyben a költő egy Laura nevű nő után vágyakozik. Ez a tematika magában hordozza az érzékiséget, a vágyat és az örömteli pillanatokat.

2. Stílus: A verset a korabeli magyar nyelv és költészet sajátosságait felhasználva írta a költő. Jellemző a rímes szerkezet, valamint az elégikus hangvétel.

3. Motívumok: A méz a vers fő motívuma, amely jelképesen áll az édes élményekért és az örömért. A főszereplő, Laura és a méhek motívumai is megjelennek a versben. A Laura motívum hozza be a romantikus vonalat, míg a méhek a szorgalmat és a munkát jelképezik.

4. Összefüggések a magyar szépirodalomban: A vers a korai romantikus irányzatba sorolható, amelyben a költészet az érzelmeket és az egyéni élményeket hangsúlyozza. Csokonai Vitéz Mihály ebben a korszakban írt verseivel az érzékiséget fejezte ki, és a természetet, beleértve a méheket és a mézet, gyakran használta költészetében.

5. Összefüggések a nemzetközi szépirodalomban: A versben megjelenő romantikus szerelem, vágy és érzékiség olyan motívumok, amelyek a szerte a világon elterjedt romanticizmus irodalmi stílusába illeszkednek. A természeti motívumok és a méz használata költészetben szintén nemzetközi összefüggésekkel rendelkezik, hiszen a méz és a természet gyakran megjelenik más kultúrák költészetében is.

Összességében a vers irodalomtörténeti szempontból elemzve, azt láthatjuk, hogy a korai romantikus irányzatba sorolható, magában hordozza az érzékiséget, a vágyat és az örömteli pillanatokat. A magyar szépirodalmon belül a korabeli költészet sajátosságait, valamint a természeti motívumok és a méz használatát használja. Nemzetközi összefüggéseket is találhatunk az irodalomtörténetben, hiszen a romantikus szerelem és az érzékiség számos kultúrában megjelenik, valamint a természeti motívumok és a méz használata is univerzális jelentéssel bír.

A vers elején a költő azt említi, hogy sok embernek van baja, és őt is megroncsolta egy belső nyavalya. Ez a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban lehet értelmezhető, amikor a tudósok felfedeznek olyan betegségeket, amelyek belső szervi problémákból adódnak. A költő megemlíti, hogy ínyét és szájízét elveszítette, ami arra utalhat, hogy valamilyen ízérzékelési problémával küzd.

A következő szakaszban a költő említést tesz a tokaji borról, ami az únalmát enyhíti. Ez a bor lehet a modern kutatásokban felfedezett antioxidánsoknak és jótékony hatásoknak köszönhető. A továbbiakban megemlíti a tej édes nedvét, amelyhez még a cukor is képest is édesebb. Ez arra utalhat, hogy az életkor előrehaladtával a cukor ízének érzékelése csökken, ami szintén a legújabb kutatási eredményeket tükrözheti.

A vers folytatásában a költő egy kelletlenül kóstolt mézet említ, amelyet fojtósnak és ízetlennek talál. A természettudományban megállapításra került, hogy a méz íze és aromája határozottan változik, attól függően, hogy milyen virágokból és növényekből gyűjtötték össze a méhek. Ebben az esetben a méz valószínűleg olyan virágokból készült, amelyek nem rendelkeznek ízletes nektárral.

Később a költő említi Laura érkezését és megjegyzi, hogy az általa adott méz édesebb, mint bármelyik más. Ez a rész arra utalhat, hogy a modern tudományban felfedezetté vált, hogy az emberi testek ízérzékelése eltérő lehet, még akár kis mennyiségű méz esetén is.

A következő részben a költő kérdést tesz fel a méheknek, hogy miért repkednek sok veszéllyel kerteken, mezőkön és berkeken. Ez a rész az emberi tevékenység és a természet találkozására utal, ahol a méheknek meg kell küzdeniük a környezeti változásokkal és az emberi beavatkozással.

A vers végén a költő arra ösztönzi a méheket, hogy szálljanak Laurára, és ajkára helyezzék a gyűjtött mézet. Ez a rész arra utalhat, hogy a méhek természetes ökoszisztémákban fontos szerepet játszanak a beporzásban, ami elengedhetetlen a virágok termékenyítéséhez és a növények szaporodásához.

A vers végén a költő arra kéri a méheket, hogy jöjjenek hozzá, mert soha nem lesz olyan sok és olyan édes méz, mint ami az övék. Ez a rész a méhek fontosságát hangsúlyozza az emberi életben, hiszen a méz nemcsak édesítésre hasznos, hanem számos egészségügyi előnyt is nyújthat a mai természettudományi felfedezések alapján.