Ez áldott környéknek termékeny kebele
     Hány javával van a természetnek tele.
Sőt ami egy kedves tárgya a nézőnek,
     Hány ékességei vagynak e mezőnek.
E gyönggyel kirakott mezőn estve, reggel
     A madárkák zengő koncertje seregel.
E pázsitot, mely zőld köntösét őltözi,
     Egy folyóvíz nyájas habjával öntözi.
Amott egy lejtős hegy, valamint a deli
     Cédrus, magos fejét az égig emeli.
Ebben van az arany, a fösvény bálványa,
     Melyet a természet mély tömlölcbe hánya.
Másutt, a forrásnál, egy mohos kőszálnak
     Töviben a játszó báránykák ugrálnak.
A juhász köztök áll s hangos furulyáját
     Elővévén, fújja keserves nótáját.
Itt van a szántó is s mély barázdát forgat,
     Amelynek hantjára örömkönnyet csorgat.
E gyors szántóvető főldének mellette
     Egy gazda virágzó kertjét építette,
Melyben minden táblát a kertésznek keze
     Zőld bársony hantokkal körűl megprémeze.
Hol a laurusok, a hérósi főnek
     Ékes címerei, mosolyogva nőnek.
Északról sok renddel mérész cserfák állnak
     S a gyakran kiütő szél ellen strázsálnak.
És ha észak mérges szelei omolnak,
     Ellenek kiállván, tüzesen harcolnak.
Valóban egy titkos, de hatalmas kéznek
     Remek munkáira itt szemeim néznek.