Ez áldott környéknek termékeny kebele
Hány javával van a természetnek
tele.
Sőt ami egy kedves tárgya a nézőnek,
Hány ékességei vagynak e
mezőnek.
E gyönggyel kirakott mezőn estve, reggel
A madárkák zengő koncertje
seregel.
E pázsitot, mely zőld köntösét őltözi,
Egy folyóvíz nyájas habjával
öntözi.
Amott egy lejtős hegy, valamint a deli
Cédrus, magos fejét az égig
emeli.
Ebben van az arany, a fösvény bálványa,
Melyet a természet mély
tömlölcbe hánya.
Másutt, a forrásnál, egy mohos kőszálnak
Töviben a játszó báránykák
ugrálnak.
A juhász köztök áll s hangos furulyáját
Elővévén, fújja keserves
nótáját.
Itt van a szántó is s mély barázdát forgat,
Amelynek hantjára örömkönnyet
csorgat.
E gyors szántóvető főldének mellette
Egy gazda virágzó kertjét
építette,
Melyben minden táblát a kertésznek keze
Zőld bársony hantokkal körűl
megprémeze.
Hol a laurusok, a hérósi főnek
Ékes címerei, mosolyogva nőnek.
Északról sok renddel mérész cserfák állnak
S a gyakran kiütő szél ellen
strázsálnak.
És ha észak mérges szelei omolnak,
Ellenek kiállván, tüzesen
harcolnak.
Valóban egy titkos, de hatalmas kéznek
Remek munkáira itt szemeim
néznek.