Múzsám, ne csüggedj! bár vak irígyeid
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,
Múzsám, zsinatjokban az ország
S a
tudományok eránt ne csüggedj!
Lát'd! a magános berki homály alól
Míg a babérszál halkal emelkedik;
A nyári gyanták durrogási
Szent
tetején magosabbra rázzák;
A téli szélvész mérgei közt örök
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
Te is kevély megnyúgovással
Bírd
magadat, ha sikólt az aljnép.
Lát'd! integetnek tiszta barátaid;
Nevednek oltárt a maradék emel:
Megpukkad annál a kajánság,
És a
halál elalél előtte.