Mit nyájaskodsz, bánat, s akarod magadat
Kedveltetni? nálam nem éred
célodat.
Retteg engem a bú, s szomorúság kerűl,
Még a mély bánat is én
körűltem örűl.
Hagyjatok hát békét nekem, óh bánatok,
Mert nálatok nélkűl mással
múlathatok.
Bár igyekszel nyomni le, mély bánat árja,
De nem, mert víg öröm a
szívemet járja.
Bár igyék a balsors Erisnek borába.
Mégis bé nem férhet múzsák
táborába.
Múzsák zabolázzák minden dühösségét,
S a bánat megtartja hozzájok
hűségét.
Mert Pallás őrzi ezt egész erejével,
Táplálja ezt Fébus kellemes
tejével.
A múzsák táborát, bánat, meddig rontod,
Bár kemény erődet egészen
kiontod,
De nem árthatsz semmit, bármeddig próbálod,
Az öröm csatáját, tudom, ki nem
állod.
Bár szórja az átkot szomorúság szája,
Ellene áll néki az öröm
bástyája.