Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa,
Bár feléd fordúljon csalfa
golyóbissa,
Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni,
S páva módjára fénylő
szárnyakra emelni,
Bár jőjjön kincsekkel talpig bétakarva,
Nála hízelkedjen a bőségnek
szarva:
Ne higyj néki, ne higyj; mert sokan megesnek,
Mikor nála boldog életet
keresnek.
Ne higyj; mert amidőn legjobban kecsegtet,
Forrót alád éppen azalatt
csepegtet.
Midőn legnyájasabb karokkal öleled,
Akkor rakja tele fúlánkkal
kebeled:
Akkor repűl véled az ég tetejére,
Hogy mélyebben vessen pokol
fenekére.
Ne higyj hát, barátom! ne higyj, mondom, neki,
Mert halálra csalnak szíreni
éneki.
De azért ha bánt is, meg ne rettenj tőle,
Bátor szívvel vond el magadat
előle.
Ő asszony s szerencse; minden pontba fordúl,
Nem sok, akár vígan légyen,
akár mordúl.
Azért hát, barátom! bár szíved rettentse,
Meg ne rettenj tőle; ő asszony s
szerencse.
Ellene a virtus fog lenni kőbástya,
Az ártatlanságnak béfed szent
palástja.
Ez az a conductor, amelytől mennyköve
Semmi igaz bőlcset soha meg nem
löve.
Ez az a Gibraltár, ez az a citadell,
Melyre minden bombit haszontalan
lövell. -
Barátom! kicsiny az, kit vagy elfelejtett
Szúrni a szerencse, vagy
kétségbe ejtett.
Rajta vitéz szívvel! ezáltal lettenek
Herkulestől fogva minden
félistenek.
Tudod, e világban minden nagy test forog,
Csekély mindaz, ami nyugszik, vagy
tántorog:
Hát a napnak dísze már azért elmúla,
Hogy csekély főldünknek alája
borúla?
Nem: mert maga szerzi főldünk ábrázatja,
Hogy fele lakosa e fényt nem
láthatja.
A mi világunknak szintúgy van szférája;
Ha felette űltünk, borúlunk
alája:
Mégis a mi fényünk éppen csak a' lészen,
Csakhogy a vak világ nem láthat
egészen.
Ha a nyugvó virtus az élet rózsája:
Arany virtus, mely a tüzet is
kiállja.
S nyomorúlt ember az, kinek homlokában
Látszik szerencséje, mint
tűkör-formában.
Te, ha orcád éppen más színre vonítod,
A játszi szerencsét
öszvetébolyítod,
Ha ő mosolyogva kecsegtet tégedet:
Szedd komor ráncokra stóikus
képedet.
Ha ő gorgon hanggal agyarkodik terád:
Nevesd el magadat; s azonnal hátat
ád.
Bolond a szerencse, hidd el azt, barátom!
Én a bőlcs észt csupán a bőlcs
észbe látom.