Első nóta. Ad notam: A szerencse csak játszik.

Ez örömnek óráján,
Melybe mindennek száján
A vivátok zengenek,
Mindenek örűljenek,
Múzsák, kik a vadaskertek
Régi helyén laktok, jertek,
Zengjétek ki szóval, lanttal:
Éljen sokáig Antal!

Éljen úri házával,
Az ég minden javával,
Hogy minden bútól mentse
A kedvező szerencse;
Éljen, éljen kedvesével,
Minden úri vendégével!
S valakik itt örvendenek;
Éljenek, mind éljenek!

Urak, asszonyságok, úgyebár jól esett,
Hogy Antal napjával késtünk egy keveset,
Mert ha tiszteletet akkor tettünk volna,
Most ennyi szép vendég itt nem udvarolna.
Mi is ezt íly okon halasztottuk mára,
Hogy ma szert tehessünk szebb kompániára.
Hogy több személy előtt tessék tiszteletünk,
Mellyel íly tisztes úr eránt viseltetünk.
No, hát ha pompátlan hagytuk Antal-napot,
Nézzük Antal-napnak ezt a vasárnapot,
S amit csütörtökön vittünk volna végbe,
Vasárnap tégyük meg e szép vendégségbe.
Ontsunk ezer áldást zengő tisztelettel,
Harsogván a szíves vivátok tucettel.
Egy íly örömnappal örömképpen bánjunk
S Antalkor Antalnak minden jót kívánjunk.
A vígasság minden ábrázatra űljön,
A jókedv a boros pohárba kerűljön.
Aki haza készűl vagy pedig szomorú,
Fejébe fonassék tövisből koszorú:
De aki másokkal örvendezve múlat,
Firól fira szálljon benne ez indúlat,
Hogy unokái is mondhassák, ha meghólt:
Az én atyám s anyám vígszívű magyar vólt.
Habzó glázlikat kell kiinni salvéval,
Ha megárt, öntük le fekete kávéval.
Táncra kell nógatni az örvendezőket,
Ilyenkor kímélni kár a cipellőket.
Ha meleg van, hűtsük limonádé-cseppel,
Mindjárt pávásabban léphetni a sleppel.
Egyszóval, a kedvet kiki úgy megcsapja,
Amint azt mindentől várja Antal napja.
     Mi is, az új város domború oldalán,
A múzsáknak szentelt kisded kastély falán,
Amely énekeket magunkba zengettünk,
Elhozván Antalnak, egy udvarlást tettünk,
S kérjük, hogy azt tőlünk nyájas szívvel vegye,
Amit zeng a Somogy új Helikon-hegye,
Mely is, ámbár nyelvünk hosszasan beszéljen,
E két szóra megy ki: éljen Antal, éljen!
Éljen boldog időt véle az asszonyság
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Udvarát boldogság s áldott öröm lakja,
Arany időt érjen, ne légyen salakja,
Betegség ne szálljon házára s magára,
Doktorért ne kűldjön soha Kanizsára.
És ha elkőltözik késő vénségébe,
Szálljon a szentekkel Ábrahám keblébe.
Azok is, kik néki udvarlást tettenek,
Urak s asszonyságok, sokáig éljenek.
S hogy a jövő idén ismét recidivát
Ejtsen az örömben: vivát Antal, vivát!

Második nóta

Már próbánk akár kedves,
Akár hitvány és redves,
Hogy terhekre ne legyünk,
     Hazamegyünk.
Ha csekély az ajándék,
Tegye jóvá a szándék.
Még e gyenge
És csak zsenge
     Csurgói stuk.

Vélünk ismét mindenek
Új vivátot kezdjenek.
Kívánjunk áldásokat,
     Víg napokat.
Éljen Antal párjával,
Éljen egész házával.
Örvendjenek
És éljenek
     Mind az urak.


Elemzések

A vers teológiai szempontból megvizsgálható a következők szerint:

Bibliai vonatkozások:
- A versben ismétlődik az "éljen" szó, amely a hálát és örömöt fejezi ki az adott személy felé. Ez a megszólítás a Bibliában is gyakran előfordul, amikor Istent vagy fontos személyeket tisztelnek és dicsőítenek.
- A versben említett "Múzsák" istennők, akik az antik görög és római mitológiában az inspiráció és zene forrásai voltak. A keresztény teológia ezt átvette, és azt mondhatjuk, hogy az isteni inspirációra utalnak, amely a versírás során jelen van.

Patrisztika vonatkozások:
- A versben említett "vivátok" kifejezés a tisztelet és dicsőítés kifejezése, ami az egyházatyák idejében is jelen volt a papi és egyházi hierarchia tiszteletének kifejezésére. Ezt a hagyományt a középkori egyház is átvette.
- A versben szereplő "zengjétek ki szóval, lanttal" kifejezés a zenei dicsőítésre utal, amely az egyházatyák idejében is fontos szerepet játszott a liturgiában és a vallási életben.

Skolasztika vonatkozások:
- A versben említett "a kedvező szerencse" utalás lehet a skolasztikus gondolkodásban használt természeti teológia koncepciójára, mely szerint Isten az álló és mozgó állhatatosságok alapján mutatja meg jóságát és teremtő hatalmát.
- A versben említett "íly tisztes úr eránt viseltetünk" kifejezésre a skolasztikus etika és a hagyományos erények viszonya utalhat, amelyekre az embernek tekintettel kell lennie, függetlenül az emberi hierarchiától vagy státusztól.

Ezeken kívül a versben említett Antal nap, az ünnep szokásai és az örvendezés kifejezése is csak néhány esettanulmány teológiai megközelítésének lehetőségét jelentik. Azonban a fenti pontokon keresztül láthatjuk, hogy a vers vallási és teológiai kontextusban is megértelmezhető.

A vers elején a költő arról beszél, hogy az örömnek órájában vagyunk, amikor mindenki örül és vivátok zengenek. Ezt természettudományos szempontból úgy lehet értelmezni, hogy a modern természettudomány felfedezései által rengeteg okunk lehet az örömre. Az új felfedezések lehetőségeket teremtenek, és új ismeretekre világítanak rá, amik örömforrásként szolgálhatnak az emberiség számára.

A versben említett múzsák a vadaskertben laknak. Ennek a természettudományos megközelítése az lehet, hogy a vadaskert a természet szimbóluma, és a benne élő múzsák a természettudományos kutatás és felfedezés forrásai lehetnek. A költő arra kéri őket, hogy jertek és zengjék ki szóval és lanttal Antal dicsőségét. Ezzel azt sugallja, hogy a természettudományos kutatás és felfedezés lehetőséget ad az embernek, hogy jobban megismerje és kihasználja a természet adta lehetőségeket.

A versben továbbá arról is szó van, hogy Antal házában minden előnyben részesüljön az ég áldásaitól. Ez arra utal, hogy a modern természettudomány által elért eredmények lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük a természeti jelenségeket és kihasználjuk azokat a javakat, amiket az ég (azaz a természet) kínál.

A vers további részeiben a költő öröméről beszél, hogy sok vendégük van Antal-nap alkalmából. Ez a természettudomány szempontjából úgy tekinthető, hogy a kutatás és felfedezés által sok új tudást és technológiát használhatunk fel, amik lehetővé teszik, hogy egyre több emberrel osszuk meg az örömöt és az eredményeket.

A versben aztán a költő azt is kifejti, hogy ha valaki szomorú, akkor azon fején koszorú fonassék örömének jeleként. Ez arra utalhat, hogy a természettudomány felfedezéseiben megtalálhatjuk az öröm forrásait akkor is, ha az élet nehézségeivel vagy betegségekkel küzdünk.

Végül a versben az is megjelenik, hogy a költő Antalnak és a javakat élvező vendégeinek sok boldogságot, egészséget és hosszú életet kíván. Ezzel a modern természettudományhoz kapcsolódva azt sugallja, hogy az új felfedezések és kutatási eredmények lehetővé teszik számunkra, hogy további boldog és egészséges éveket élhessünk a természeti adottságok és lehetőségek kiaknázása által.

A vers Csokonai Vitéz Mihály "Antal napjára" című művének részlete. A versben két nóta található, amelyek különböző témákat érintenek.

Az első nóta a vers elején található, és az Antal napjának örömét és ünnepélyességét emeli ki. A költő felszólítja a múzsákat, hogy zengjék ki Antal dicséretét, és köszöntsék őt szóval és lanttal. A versben kifejezésre jut a szeretet és a tisztelet Antal iránt, és a költő kívánja, hogy éljen sokáig és boldogan. Ez az első nóta tehát az ünnepi hangulatot és a tisztelet kifejezését hivatott megjeleníteni.

A második nóta a vers második részében található. Ez a nóta a köszöntőbeszéddel folytatódik, ahol a költő elnézést kér, hogy késve érkeztek a tiszteletadásra, és elmagyarázza, hogy azért későbbre halasztották az ünnepet, hogy szebb vendégséget tudjanak rendezni. A költő kérleli Antalt, hogy fogadja el tiszteletüket, és kíván neki sok boldog évet. Az utolsó sorokban pedig azt kéri, hogy a jelen lévők is éljenek sokáig, és a következő évben ismét ünnepeljék Antal napját.

A költő itt az ünnepi hangulat mellett a közösségi összetartozást és a jókedvet is hangsúlyozza. A versben megjelenik a társadalmi hierarchia, ahogy a költő Antalt és házát magasztalja, valamint az ünneplés és a vendégszeretet fontossága.

Irodalomtörténeti szempontból a vers elején megjelenő múzsákra utalás a görög mitológiára, amely sok irodalmi alkotásban fontos szerepet játszik. A múzsák a költők inspirációjáért felelősek. Ezen kívül a versben megjelenő rímes formát és ritmust is érdemes megemlíteni, amely a költő ódáira jellemző.

A vers stílusában általánosságban a 18. századi egyházi és népi ünnepi dalokra jellemző jegyeket viseli, ahol az ünnepi hangulatot, a közösségi összetartozást és a jókedvet hangsúlyozzák.

Nemzetközi irodalmi összefüggésben a versben megjelenő ünnepi hangulat és tiszteletadás általánosan megtalálható az irodalom különböző kultúráiban. Az ünnepek és ünnepi alkalmak jelentős témák az irodalomban, és gyakran szolgálnak a közösség identitásának és kohéziójának erősítésére.

Összességében a vers irodalomtudományi szempontból az Antal napjának ünnepélyes hangulatát és a tiszteletadást emeli ki, valamint az ünneplés fontosságát hangsúlyozza. A költő stilisztikai eszközökkel és irodalmi elemekkel fejezi ki ezt az érzést, és általánosságban kapcsolódik az irodalmi hagyományokhoz, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.