Mindennél jobb hír vagy, óh, te édes estve,
Nyúgodalom képe melybe van
lefestve!
Édes szenderedést mert ez mutogatja,
Mély álom szelével a bajt
elmúlasztja.
E' pihenteti meg a törődött testet,
Az ember képére új életet
festet,
Mert fáradtság miatt bár halálra szálltak,
De álom vitézi azok ellen
álltak.
Akik egész napot nyughatatlansággal,
Testeket gyötörik a sok
fáradsággal,
S ha munkájok után testek kezd lankadni,
Oly orvos az álom, mely erőt tud
adni.
Akire szunnyasztó mákját bőven ejti,
Fáradtsága terhét az könnyen
felejti;
Akiknek szíveket a bú általjárta,
Az öröm reményét már tőle
elzárta,
Csupán álom által tér meg minden vére,
Kívánt nyugvás után tér meg
erejére.