Mi az oka, hogy most a dolgos Céresnek
     Munkásokat széjjel zsibongva keresnek?
Mi az oka, hogy a mezőn köröskörűl
     A Céres bérese kaszákat köszörűl?
Köszöntvén tudnillik a megőszűlt nyarat,
     Sárga kalászi közt reménységgel arat.
Áldja nevét százszor a jó Teremtőnek,
     Hogy főldjébe arany szinű fejek nőnek.
De addig is, míg tart szíve áldozatja,
     A búza-markokat sűrűen forgatja,
Az öreg Céresnek két feltűrött karja
     A markokat szoros kévékbe takarja,
És ámbár tüzei a kékellő égnek
     Kettős forrósággal feje felett égnek,
S barázdás homlokát az izzadság árja
     Legörgő cseppjével sorjába eljárja,
Víg aratóit (mert ő azoknak atyja)
     Tréfás szavaival szűntelen biztatja.
Ekkor, hogy a piros, várt napenyészetnek
     Altató zefiri feléje sietnek,
Ő is most már lassúlt, de hajdan vitézi
     Lépésit a hazamenésre intézi.