Dóris! míg úgy virágzottál,
Mint egy májusi szép fa,
Bokrétákat ajánlottál
Minden ifjú hajára.

     Én is, más is szaggathattunk
Rólad friss virágokat,
Árnyékod alatt szíhattunk
Újító balzsamokat.

     De virág-hullta szépséged
Hozván már gyümőlcsöket,
Kerűlünk, óh Dóris, téged
S álomtalan csőszödet.

     Már most csak az ő számára
Kell neked virítani;
Kacsi! a más almájára
Számot sem kell tartani.

     A szűz s mátróna a szemnek
Vét más-más tekintetet.
Tavasz van a szerelemnek,
Hideg ősz a tisztelet.

     Hajdan egy pillantásodra
Mint kótogott kebelünk!
Most már komoly virtusodra
Bőlcs fázással ügyelünk.

     Sovány lelkem titulussal
Bé kell érni néked már.
Kit mindennapos tónussal
Férjed morog, úgyebár?

     Az a boldog kor eszébe
Asszonyságodnak jut-é,
Midőn ledér szerelmébe
Oly sok ifjú tégeté?

     Dóris! Dóris! mit nem tettél
Az én lágy szívembe is.
Mi valál? de mivé lettél
Szent jármod alatt te is!

     Már bút terem barázdáján
Asszonyságod homloka,
Már karcsú nyakad símáján
Hasat ereszt a toka.

     Már, ahol domború voltál,
Lapos vagy és négyszegű:
Olyan állásra hajoltál,
Mint a bőgő-hegedű.

     Már cédrusa szép testednek
Öles törzsök, nem súgár;
Egy pár narancsa mellyednek
Sárgadinnye-forma már.

     Dóris! Dóris! mivé lettél
Szent jármod alatt te is!
De mit? jaj, akit szerettél,
Hanyatlani kezd az is.

     Én is hanyatlok időmmel,
És kergetlek tégedet;
Nékem is roskadt erőmmel
Szivem meggémberedett.

     Régi langom ellocsolta
Cipris pajzán gyermeke,
Virgonc kedvem elgázolta,
Csak füstöl szövétneke.

     Elmém is, mely hajdanában
Az égnek tág boltjain
Átlövellt egy minutában
A Pégazus szárnyain.

     Lassodik, s hogy megjárhassa
A szomszédság vőlgyeit,
Mankót fog és megolvassa
Minden tippenéseit.

     Most is, hogy tréfás versembe
Játszhatnak még húrjaim,
Az, hogy ti juttok eszembe,
Régi kedves napjaim.

     Sőt, Dóriskám! ha nem volna
Párod, úgy áldjon az ég
Szívem szívedhez hajolna,
S megifjodnám egyszer még.


Elemzések

A vers egy szerelmi vallomás, amelyben a költő leírja Dóris változását és öregedését. Természettudományos szempontból nézve a versben találhatóak olyan elemek, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatóak.

1. Virágzás és terméshozam: A vers elején a költő Dóris korábbi virágzását említi, majd rámutat, hogy a mai napokban már csak az őszre emlékeztető gyümölcsök teremnek rajta. Ez összefüggésbe hozható a növények életpályájával és az évszakok változásával.

2. A szerelem és a tisztelet: A versben a költő rámutat arra, hogy a szerelem tavaszi és fiatalos, míg a tisztelet hideg őszi hangulatú. Ez a tudományos megfigyelés az emberi érzelmek és viselkedés mintázatairól szól, amelyeket a mai pszichológia és társadalomtudományok is vizsgálnak.

3. Az öregedés jelei: A versben leírt változások, mint a ráncok, tokák, testi átalakulások stb. mind az öregedés természetes folyamatára utalnak. Ezt a mai orvostudomány és genetika is vizsgálja, és különböző módszerekkel próbálja lassítani vagy enyhíteni az öregedés jeleit.

4. Az elmé és az emlékek: A költő megemlíti, hogy az elméje már nem olyan gyors és éles, mint régen. Ez a memória és az elme működésének természettudományos oldalát érinti, amelyet a modern agykutatás és neurológia vizsgál.

5. Az idő múlása: A költő megemlíti, hogy az idő múltával az erő és az életerő elcsökkenik, és mind a költő, mind Dóris öregszenek. Az idő és az élettartam kutatása a mai időkben fontos téma a biológiai és genetikai kutatásokban.

Ezek a versben található elemek összekötik az alkotást a természettudomány legújabb felfedezéseivel és kutatásaival, és rámutatnak arra, hogy ezek a jelenségek az emberi élet és természet részei, amelyeket a modern tudomány segítségével próbálunk megérteni.

A vers Csokonai Vitéz Mihály tollából származik. Az irodalomtudományi szempontok figyelembevételével elemzéssel indulunk. A vers formailag költői nyelvezetű, rímes és ritmusos struktúrájú. Ez a versforma a magyar szépirodalomban elterjedt és gyakran alkalmazott volt a korban. A vers hangvétele lírai, mely átadja a költő személyes érzéseit, gondolatait és élményeit. A versek első szakasza a múló szépséget és a múlandó természetét emeli ki. A virágzó időkben a költő és mások is ápolják és támogatják Dórisz virágzását, de amikor már gyümölcstermővé válik, elkerülik és figyelmen kívül hagyják. A vers második szakasza az idő múlását és a szerelem változását jeleníti meg. A versből kiderül, hogy Dórisz szépsége hanyatlik, ahogy az a szerelmével történik is. A harmadik szakaszban a költő saját leépülését és meggémberedett érzelmi állapotát ismerteti. Az elmével kapcsolatos képek jelennek meg, amelyek azt sugallják, hogy a költő képzelete és életereje megkopott.

A versben felmerülnek olyan témák és motívumok, amelyek figyelembevételével összefüggéseket lehet találni a nemzetközi szépirodalom területén is. A múlandóság és a szépség elhervadása viszonylag gyakran szerepelnek a romantikus irodalomban, különösen az angol romantika műveiben. A versben megjelenik a természet, a virágok, a szerelem és a múlt emlékei, amelyek a romantikus irodalomra is jellemzőek. Ezenkívül a versben a szerelem és a tisztelet közötti ellentét is hangsúlyos, amely szintén fontos téma volt a romantikus irodalomban.

A vers egyéni hangvétele és a költő személyes érzéseinek és tapasztalatainak nagy hangsúlyt kapása is egy olyan irányba mutathat, ami a modern irodalomra, különösen az expresszionizmusra és a személyes lírára jellemző. Az én alapú költészet és az egyéni érzelmek bemutatása az irodalmi irányzatokra utalhat, mint például a modernizmus és a posztmodernizmus.

Összességében a versnek számos lehetséges összefüggése van mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A formai és stilisztikai jegyek, a felvetett témák és motívumok, valamint a költő egyéni hangvétele mind jellemzőek a magyar és a világirodalom különböző irányzataira.

A versben szereplő Dóris személye általánosan értelmezve a női szépséget és vonzerőt jelképezi. A költemény teológiai olvasatához azonban figyelembe kell venni a versek általános értelmezési keretét és a szerző vallási és filozófiai meggyőződését.

Az első két sor arra utal, hogy Dóris a fiatal női szépség képviselője volt, akinél mindenki megtalálhatta a vonzó tulajdonságokat. A "virág-hullta szépség" kifejezés arra utal, hogy Dórisnak már nem csak a fiatal szépsége volt elérhető, hanem a tapasztalatok és élettapasztalatok is figyelembe vettek. Ezért "elkerülnek" Dórisból, aki már az "álomtalan csősz" jellegével rendelkezik, vagyis aki már nem törekszik a fejlődésre és a változásra.

A vers későbbi részeiben a női szépség és a fiatal évek múlásának megfigyelése összekapcsolódik a szeretettel és az öregséggel. A vers szerint a szűz és a mátróna más és más tekintettel viseltetik. A tavasz, amely a fiatal szerelemre emlékeztet, ellentétben áll az őszi hideg tisztelettel.

A költemény a versekben gyakran felbukkanó motívumokon keresztül fejezi ki az idő múlását és az öregedést. Ez a motívum a versekben gyakran kapcsolódik a halál gondolatához is. A versben megjelenik az öregedés és a hanyatlás motívuma, amely mindenki életében jelen van, és amelyet a fiatal kor sajnálatosan fel nem foghat.

A bibliatudományi szempontból értelmezve a vers rávilágít a változás és az idő múlásának témájára, amelyet a Bibliában is számos helyen megemlítenek. A Pál leveleiben gyakran hivatkozik az emberi test fogyóképességére és az elmúlásra. Az élet átmenetiségét és múlandóságát a Biblia is hangsúlyozza, és arra buzdít minket, hogy figyeljünk az életünk múlására és készüljünk fel a végzetünkre.

A patrisztika, mint a keresztény gondolkodás korai időszaka, a lelki fejlődésre és a test örök életre való felkészítésére összpontosított. Így a vers sajátos perspektívából, a lelki és a testi szépség, valamint az öregség és az elhalálozás témájára vetített fényében is értelmezhető.

A skolasztika, mint a középkori teológia módszertana, használható eszköztárat kínál a vers teológiai értelmezésére. A skolasztika fontos tanítása az idő múlásának és a természetváltozásnak a figyelembe vétele. A skolasztika a racionális érvelés erejével kutatta az emberi létezés és a világegyetem rejtélyeit, amelyeket a vers figyelembe vet.

A vers tehát többféle teológiai megközelítésben is értelmezhető, és megmutatja az emberi létezés múlandóságának és az idő változásának fontosságát a vallási és filozófiai gondolkodásban.