Laura! kellemességidnek
És mosolygó szépségidnek
     Fűszerszámos balzsama
Érzésimet megszédíté,
Megbájolá, részegíté,
     S egy perre borsolta ma.

Köztök nagy perlés lázzadott,
Melyet az abból támadott
     Szent dicsőség okoza,
Hogy melyik az, ki tégedet
Megérezvén, felébredett
     S nékik ennyi jót hoza.

Mindenik nagy hevességgel
Perlett, hogy e dicsőséggel
     Bírjon a többek felett.
Ilyformán szóltak egymásnak,
Míg e heves civódásnak
     Lelkem által vége lett.

Szaglás

Tudjátok-é, hogy magatok
Más felé andalogtatok,
     Más tárgyon szúnyókálva:
Mikor a táncnak őltözött
Szépség leányai között
     Laura eljött sétálva.

Mikor egy - - us mellett
Egy kis szellő rámlehellett,
     Ambróziás illattal.
Melyet mihelyt megérzettem:
- - - - - - lettem
     Édes csiklándozattal.

Látás

Elsőben is mély álomból,
Tévelygő andalgásomból
     Nemde én pattanék ki?
Látták éles nyilaimat,
Villámló pillantásimat
     E kis berek vidéki.

Míg tüzes szemem sokára
Ráakadt a szép Laurára,
     S féloldalt reácsapott.
Ah, mikor a több szem között
Látásunk öszveütközött
     S egymástól lángot kapott!

Ah, mikor új pillantása
S elevenebb kacsíntása
     Kétszer az enyímre lőtt!
Bezzeg, eloszlott álmatok;
Bezzeg mind felpattantatok,
     Nem túnyán, mint azelőtt.

Zefir játszván szép hajain,
Elefánttetem vállain,
     Mely szép színeket adtak!
Rózsát mosolygó ajaka,
Hószín mellye, márvány nyaka,
     Ah, miként elragadtak!

Hallás

Hát mikor mély sóhajtása
S bágyadt hangon tett szólása
     Ébredt fülembe hatott?
Édes ájúlás lepett el,
Mely egy mennyei élettel
     Kecsegtetett, biztatott.

Mikor mellé ereszkedtünk,
S végre, - hogy sok kérést tettünk, -
     Ezt mondotta: szeretek,
Ah, e szóra vérünk égett,
És minden elevenséget
     Ti is levetkeztetek.

Mikor mézes beszédére
Örök hűséget ígére,
     S Ily bíztató hangon szólt:
Szeretlek! téged kedvellek,
Csak néked élek s lehellek;
     Míg be nem fed a sírbólt!

Akkor, - óh, mert e szavának
Oly édességi valának,
     Hogy élet ömlött belénk! -
Egy legédesebb mennyei
Öröm gyönyörködései
     Repestek vígan felénk.

Mikor kedvesének mondott,
Elvett minden bút és gondot
     Ez az édes nevezet,
S hízelkedő beszédének
Mézén lecsorgó szívének
     Mindnyájunk temjénezett.

Tapintás

Közte e temjénezésnek
S e mennyei ihletésnek
     Kezeim felemelém;
És jótételét hálálván,
Ez imádni méltó bálván
     Szent testét megölelém. -

Óh, halhatatlan istenek!
Mit érzettem? - ah, milyenek
     Vóltak gyenge tagjai!
Melyek hogy reám hajóltak,
Nálok gyengébbek nem vóltak
     A rózsa harmatjai.

Mellyét Érósznak melege
Olvasztván, gyengén pihege
     Két kerek dombja alatt.
Kezemet tévén szívére,
Sűrűn vert, és minden vére
     Hozzám örömmel szaladt.

Mint a hó a nap tüzétől:
Úgy az ő hév szerelmétől
     Mind elolvadva valánk;
Életünk belé kőltözött,
S ölelő karjai között
     E világnak meghalánk!

Ízlés

Mit ér a szép gyümőlcs maga,
Bár síma, s jó színe, szaga,
     Ha nincs íze, mely tessen?
Ti csak Laura szépségére
Bámúltatok, méz ízére
     Nem ügyelvén szemessen.

Nincs a nektár olyan édes,
Melyet kitőlt Ganimédes
     Jupiter csészéjébe;
Óh, nem bír az annyi jókkal,
Ha csak ezt egy ilyen csókkal
     Nem egyvelíti Hébe.

Ilyen ízzel nem kínálja
Gazdag lakosit Pankhája
     S más termékeny tartomány:
Még Ily étele s itala
Egy nagy királynak sem vala.
     Óh, mennyei adomány!

Óh, méznél édesb ajakok!
Mely ambróziát folytatok
     Rózsaszín kelyhetekből!
Mely mézes csókok valának,
Melyeket kőlcsön szopának
     Hév ajakim ezekből!

Csömört ád az édes, ha sok:
De ezek nem únalmasok,
     Ez nem olyan édesség.
Óh, Laura! szám appetitját
Ne csald meg; ne tarts diétát;
     Óh, nincs ebbe sok s elég!

Lelkem

Mit cívódtok? óh, szűnjetek,
Híveim! mit versengetek? -
     Csak Laurát imádjátok.
Lebegjetek gyönyörűség
Szárnyain s az örök hűség
     Pontjára mozgassátok.


Elemzések

A vers a szerelemről és a közben átélt érzelmekről szól. A teológiai szempontból releváns elemeket a következőképpen lehet értelmezni:

- A versben megjelenő érzéseket és érzelmeket isteni eredettel lehet azonosítani. A szerelmi vonzalom és báj hatását a szöveg "Szent dicsőség okozza" kifejezésével írja le, ami arra utal, hogy a szerelem isteni eredetű és isteni áldás van benne.

- Az isteni dicsőséggel való összefüggésre a bibliatudomány és a patrisztika nézőpontja nyújthat értelmezést. A Bibliában Isten dicsősége gyakran kapcsolódik a szeretethez és a gyönyörködéshez. A patrisztikus gondolkodásban pedig Isten dicsősége és szerelme szorosan összefonódik, hiszen Isten szeretetének elnyerése által részesedhetünk az ő dicsőségében.

- A versben megjelenő szépség isteni eredetét és hatását a skolasztika nézőpontja is kiemeli. A középkori skolasztikus filozófusok szerint a szépség az isteni tökéletesség tükröződése a teremtett világban. Laura szépsége és bája tehát az isteni szépség és tökéletesség megnyilvánulása lehet.

A versben megjelenő öt érzékszervhez társított érzelmek és élmények azt is jelzik, hogy az emberi szerelem erőteljes hatást gyakorol az érzékekkel és az érzelmekkel kapcsolatos tapasztalatokra. A szövegben megjelenő összefüggések a teológiai szempontokon keresztül tehát a szerelem isteni eredetét, az isteni dicsőség és szeretet megtapasztalását, valamint az isteni szépség tükröződését állíthatják a középpontba.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva több érzékszervvel kapcsolatos információval szolgál.

A szaglással kapcsolatos részekben a versben említést tesznek arról, hogy miként hatottak a finom illatok a költő érzékszerveire, amikor Laura közeledett hozzá. Az "Ambróziás illattal" kifejezés a finom és kellemes illatokra utal, ami az illattudományban a parfümökre vagy más kellemes szagokra vonatkozik.

Az utolsó részben a tapintásról van szó, amikor a költő kezeit Laura testére helyezi. Itt a „Mint a hó a nap tüzétől” hasonlattal a puhaságát és lágy érintését próbálja kifejezni, ami a keményebb dolgoknál, mint például a kő, hiányzik vagy kevésbé érezhető.

Az ízlésről szóló részekben a versben a költő Laura ajkainak édes ízét és a csókok ízét említi. Az "ambrózia" és a "méz" kifejezések itt az édes ízeket jelölik.

A hallásról és a látásról szóló részekben a versben Laura hangjának édes és bágyadt hangját említik, ami a költő fülében hatott. A látásról szóló szakaszban pedig a versben leírják, hogy a költő hatalmas pillantásaival könnyen elcsábítja Laurát.

A vers lényegében a természetes érzékszervek érzékelésének hatásait és reakcióit fejezi ki, és azon keresztül beszél az emberi kapcsolatokról és szerelmekről. Az alapján, hogy milyen hatással vannak a költőre Laura érzékeli, a költő kifejezheti szerelmét, boldogságát és vágyát. Minden egyes részlet, amely a költő és Laura találkozását leírja, reprezentatív lehet az emberi érzelmek és kapcsolatok természetes és biokémiai mechanizmusára.

A vers elején Csokonai Vitéz Mihály Laura szépsége és kellemessége iránti elragadtatásáról szól. A költő érzéseit a "kellemesség", "szépség" és "fűszerszámos balzsam" metaforákkal szemlélteti. Ez az érzékenység kíváncsivá teszi, és átmenetileg "megborsolja" érzéseit. A vers második részében a költő a többiek közötti versengést mutatja be, amely azért támad, mert mindenki szeretné megtapasztalni Laura varázsát és "dicsőségét". A vers folytatásában a költő a különböző érzékszervek, mint a szaglás, látás, hallás, tapintás és ízlés keresztül fejezi ki Laura hatását rá. A költő leírja, hogy Laura megjelenése és ajkainak édes íze elragadja őt, és minden más gondját és búját elfelejti. Végül a költő arra kéri követőit, hogy Laura iránti imádatukat tartsák meg és ne versenyezzenek egymással, hanem élvezzenek a gyönyörök szárnyain és tartsanak ki az örök hűség mellett.

Az irodalomtudományi szempontból a verset a következőképpen lehet értelmezni:

- Stilisztikai elemek: A versben használt jelzők és metaforák gazdag képi nyelvet alkotnak, amelyek gazdagítják a vers érzelmi és esztétikai hatását. A rímes szerkezet és a ritmus is hozzájárul a költemény művészi értékének megteremtéséhez.

- Személyiségköltészet: A költő az érzéseit és gondolatait közvetíti a versben, és Laura iránti szerelemmel és rajongással szól hozzá. A vers a költő érzelmi állapotáról és az őt körülvevő világról szól.

- Romantikus elemek: A versben megjelenik a romantikus irodalomra jellemző szubjektivitás és érzelmi intenzitás. A költő saját érzéseit és reakcióit fejezi ki a szépség és a szerelem tárgya iránt.

- Gazdag képi világ: A versben megjelenő metaforák és szimbólumok gazdag képi világot teremtenek, amelyek segítenek a költő érzelmeinek és érzékszerveinek ábrázolásában. A költő az érzékszervek útján fejezi ki Laura hatását, így a vers vizuális, szaglási, tapintási és ízlésbeli élményeket is megjelenít.

- Tematikai kapcsolódások: A versben megjelenő témák és motívumok kapcsolódhatnak a kortárs magyar és nemzetközi romantikus irodalomhoz. A szépség, a szerelem, az érzékenység és az elragadtatás gyakori témák ebben az időszakban, és hasonló módon jelenhetnek meg más költők műveiben is.