Mi a világ? ha képzelem,
Egy nagy quodlibetnek lelem
Az égi kék szőnyegen,
Melyben a sok csecsebecsét
S annak kisebb-nagyobb becsét
Nézi a bőlcs hidegen.

Holmi tűndöklő dibdábot,
A sors számára vett bábot,
Itt a Fatum elhinte:
És elrakatta magával
A játszi Harmoniával,
Ki oly szép tűndér mint Te.