A vers teológiai szempontból vizsgálva, a következő elemekre hívja fel a figyelmet:
1. Eskü: A vers elején a költő esküszik szerelme hűségére és elkötelezettségére. Az eskü egy olyan szent fogadalom, amely Isten előtt történik, és a következetességet és elkötelezettséget jelenti. Ez a vallási dimenzió azt jelzi, hogy a költő számára a szeretet szent és elkötelező kapcsolat, amit Isten előtt kell vállalni.
2. Szent: A versben többször előfordul a "szent" jelző, különböző dolgokat illetve az esküvőt nevezi szentnek a költő. A szent szó a vallási szférára utal, amely a vallásos hitet, tiszteletet és hódolatot foglalja magában. Az esküvő maga is egy vallásos rítus, amelyben a hit és Isten jelen van.
3. Hitem: A költő megerősíti a hite sérthetetlenségét és igazságát, amelyet adott szerelmének. Ez a hittel kapcsolatos nyilatkozat a vallási hagyományokból fakad, ahol a hit és a hitbéli kötelezettségek fontos szerepet játszanak.
Bibliatudomány: Az esküvő témája és a vallási dimenzió az Ó- és Újszövetségre való utalásokat is felvet. Az eskü bibliai kontextusban is fontos szerepet játszik, például Isten esküvel köti magához az embereket. A szent fogadalom és a hűség kérdései szintén több bibliai történetben megjelennek, mint például Jákob és Ráhel története.
Patrisztika (korai egyházi írók): A szent és vallási dimenzió hangsúlyozása a patrisztikában is jelen van. A korai egyházi írók felszólították a hívőket a szent és elkötelezett életre, valamint a hűség fontosságára. Ez a vers is ezt az elvet követi, amikor a költő esküvel biztosítja szerelmének a hűségét.
Skolasztika: A skolasztika arra törekedett, hogy a vallási hitet és a filozófiát összekapcsolja. A versben az eskü és a szeretet közötti kapcsolat valószínűleg a skolasztikus tanultakból inspirálódhatott. A skolasztikusok megpróbálták racionálisan kifejteni és bizonyítani a vallásos doktrínákat, és a hit és értelem kapcsolatát hangsúlyozták.