Csendes este! légy tanúja,
     Mint kesergek én.
Szívemet mint vérzi búja
     Lilla szép nevén.
          Lágy árnyékkal
     Szőjj be engemet
          S e tájékkal
     Zengd keservemet.
Mert csalárd az emberekben
     Már a szív nagyon,
És az érzéketlenekben
     Több kegyes vagyon.

Csendes este! ah, tekints le,
     Nézd e bánatot.
Könny helyett szememre hints le
     Tiszta harmatot:
          Mert elfogytak
     Régi könnyeim,
          Úgy rámrogytak
     Szenvedéseim.
Nincsen, aki sírna vélem,
     Szánna engemet.
Így vesződöm, míg leélem
     Kínos éltemet.

Csendes este! Már alusznak
     Mások édesen,
Vagy viszonti kedvbe úsznak
     Ők szerelmesen.
          Én aggódom:
     Hát mit is tegyek?
          Nincs más módom,
     Nincs hová legyek.
Édes este! ah, ne hagyj el,
     Zárj le más szemet,
És lakásodig ragadj el
     Innen engemet.

Csendes este! balzsamozd el
     Durva kínomat,
Vagy reám végtére hozd el
     Várt halálomat.
          Mert fájdalmam
     Többre, többre nő,
          És nyúgalmam
     Senkitől se jő.
Lilla is midőn eszembe
     Ötlik, elhalok
S újra felfakadt sebembe
     Szinte meghalok.

Csendes este! ah, ne hozd el
     Még halálomat,
Kérlek, óh, ne balzsamozd el
     Gyenge kínomat.
          Inkább áztasd
     Szűz szemed te is
          És dupláztasd
     Kínom ezzel is.
Lilla vesztén sírdogálni
     Drága sors nekem,
Sírdogálva haldogálni
     Szép halál nekem.

1800. szeptember 20.