A vers teológiai szempontból is értelmezhető, különös tekintettel a bibliai referenciákra és a keresztény teológiai hagyományokra.
A versben megtalálható a természeti ciklus, amely a tavaszt, nyarat, ősz és telet ábrázolja. Az újabb irodalmi kutatások szerint a vers többek között a Patrisztika, Skolasztika és Bibliatudomány területén is vizsgálható.
A Biblia számos természeti, időbeli és évszak tematikát használ, és az emberi élet szimbólumaként is értelmezhető. Az első sorban például a Tavasz és Édeni kert összekapcsolása figyelhető meg, ami az emberiség kezdeti boldogságára utal és a teremtés korából ered.
A Patrisztika területén például Augustinus királynak tulajdonította a paradicsom elvesztését és az emberi bűnösséget, aki az ószövetségi hagyományra és a Szentírásra támaszkodik. Az 'Orcádnak Édenében' utalás a női szépségre és az Édeni kertben rejlő ártatlanságra utal.
A Skolasztika idején a teológiai gondolkodás és az irodalom találkozási pontjában a vers a természeti ciklusban a keresztény hit szempontjából értelmezhető. A nyár és a halál megjelenése a testi szenvedésekkel, a múlandósággal és az elmúlással kapcsolatban áll. Az 'Ámor ég egében' kifejezés a szeretet és a szenvedély kapcsolata miatt a kereszténységben a beteljesedésre utal.
A Bibliatudományban az ősz a test és a bűn korlátaihoz kötődhet, ahol a szomorúság és a könnyek jelentkeznek. A tél szimbolizálja a hidegséget, az érzéketlenséget és a szeretet hiányát, amikor semmi sem ég az ember szívében.
Összességében, a verselemzésben a vers teológiai szempontból kiemelhető egészét illetve a bibliai, patrisztikai és skolasztikus nézőpontokat meg kell vizsgálni. Mivel a versek személyre szólóak és többféleképpen érthetőek, fontos figyelembe venni az irodalmi és kulturális kontextust is a teológiai elemzés során.