Már a víg szüretnek örűl minden ember,
     Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,
Októbert ekképpen bíztatja előre,
     Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.
Setétűl a gohér a piros vesszőkön,
     Barna színt vér vissza a többi szőlőkön;
Amelyeknek általvilágló kristályja
     Nézőjét már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar
     A véres bársonyba kevélykedő bakar.
A sárgálló almák s a piros körtvélyek
     Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.
Elterűltek fájok alatt a berkenyék,
     A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék.
Megterhelte az ősz a fáknak ágait,
     Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait.
Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,
     Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
     A napot az éjjel egyenlőnek mérte.

Már hát elérkezett a víg október is,
     Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl
     A szüretelőknek víg tábora örűl.
Melybe hordogatja a megért szőllőket,
     Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak cseppjei,
     Jó kedvvel biztatnak zavaros levei.
A sajtó örvendő lármával csikorog,
     Oldalán a piros nektár zúgva csorog.
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
     Neki, neki mennek e teli zsajtárnak.
Az ideit szűri, issza a tavalyit,
     Jövő esztendőre tartja majd a mait.
Az új bornak örűl, de ótól kurjongat,
     Mert marka is teli kulacsokat kongat.
Tántorgó lábával s reszkető karjával
     Mégis sok hordókat tőlt édes mustjával,

S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,
     Azalatt a hordó mellett iszik víg tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,
     Míg egyrészét ki nem szedik a lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
     Kiüti fenekét, s elfut utóljára.
Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett
     Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett.
Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva
     Venia, a tőkék mellé van plántálva.

Itt van már november didergő hónapja,
     Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
     Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
     A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
     A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
     Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el
     Az új boron vídám beszélgetésünkkel.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva megfigyelhető, hogy erős kapcsolatban van a természet változásával és az évszakokkal.

Az első szakaszban a szeptember és az október kerül előtérbe, ahol megemlítésre kerül a szüret és a bor készítése. Itt kiemelhető, hogy a természettudomány mai felfedezései, mint például a szőlő bioaktív vegyületeinek vizsgálata és a borászati eljárások fejlesztése, a bor minőségét és ízét pozitívan befolyásolhatják. A szőlők színeinek különbségei és a kristályja is utalhat a fajták és a termőhelyek közötti eltérésekre.

A második szakaszban megjelenik az október és a szüret, ahol a szőlőbetakarítás vidám eseménye jelenik meg. Itt a must készítése és az élvezete kap hangsúlyt, ami a borok érlelésének és fogyasztásának tudományos aspektusát is érinti. A borászatban az újrahasznosított hordók és a must fermentációja is fontos szerepet játszik a bor minőségének befolyásolásában.

A harmadik szakaszban az november és a hideg hónapok jelennek meg, ahol a természet öregedésének és a tél közeledtének jelei láthatók. A hideg és az eső megemlítése az időjárás természettudományos aspektusaihoz kapcsolódik, illetve utalhat az éghajlatváltozásra és annak hatásaira.

Összességében a vers természettudományos megfigyelésekre, a természet változásaira és az évszakokhoz kapcsolódó témákra épül. A modern természettudományi megközelítést felhasználva további érdekes összefüggésekre lehet következtetni, például az évszakok változása és a klímaváltozás közötti összefüggésekre vagy a borászati technológiák friss fejlesztéseire.

Csokonai Vitéz Mihály Az ősz című versében a költő az ősz jellegzetes eseményeit, természeti jelenségeit és emberi tevékenységeit mutatja be. Ahhoz, hogy megértsük az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira, először is röviden bemutatom ezeket a teológiai szempontokat.

A bibliatudomány a Biblia történelmi és kritikai vizsgálatával foglalkozik. Megkísérli rekonstruálni a bibliai szövegek eredeti kontextusát és értelmezését, valamint értelmezni a bibliai idézeteket és motívumokat.

A patrisztika az a korai keresztény gondolkodásra utal, amely a 2. és 8. század között virágzott. A patrisztika arra törekszik, hogy összeegyeztessen a keresztény hitet a filozófiával és a klasszikus gondolkodással.

A skolasztika az a középkori teológiai irányzat, amely a racionális érvelést és a filozófiai gondolkodást alkalmazta a teológiában. Az iszlám filozófiából ered, majd a keresztény teológusok hatására alakult ki.

Az ősz a versben az évszakok változását szimbolizálja, amikor a természet elkezd felkészülni a hideg télre. A verselemzés során nézzük meg a patrisztika, skolasztika és bibliatudomány nézőpontjait.

A patrisztika nézőpontjából a versben a szőlő és a bor jelképes jelentéssel bír. A szőlőnek fontos szerepe van a keresztény hagyományban, mivel Jézus Krisztus az utolsó vacsorán szőlőből készített bort ajánlotta fel az apostoloknak, mint saját vére szimbólumát. Ezért a szüret a keresztény kultúrában a kegyelem és az üdvösség jelképévé vált. A szüretet megelőzően a szőlőt meg kell válogatni, ahogy az apostolokat is megválogatta Jézus. Ezért a versben megjelenő szüret megkülönböztetett értékkel bír a patrisztika keresztény gondolkodása szerint.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a természet rendje és struktúrája. Az ősz az évszakok ciklikus változásának része, amelyet a skolasztika a teremtéstudomány alapján vizsgál. A skolasztikus teológusok arra törekedtek, hogy logikai és érvelési alapokon keresztül igazolják a teremtés rendjét és az Isten műveit. A versben látható, ahogy az ősz megterheli a fák ágait, amelyek gazdag áldásokat hordoznak. Ez összhangban van a skolasztika teológiai gondolkodásával, amely szerint Isten szerkezetet és rendet alkotott a teremtésben.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben a természet jelenségeit és a borhoz kapcsolódó tevékenységeket lehet az Ószövetség és az Újszövetség alapján elemezni. Az Ószövetségben a szüretet gyakran említi Isten áldásként vagy büntetésként a nép számára. Az Újszövetségben Jézus példabeszédében, a szőlőmunkásokról szólva használja a szőlőművelés és a szüret tárgyát. Ez a bibliai utalás segíthet megérteni a versben megjelenő szőlő és bor jelentőségét.

Összességében a Csokonai Vitéz Mihály Az ősz című vers teológiai szempontból különböző értelmezéseket kínál. A patrisztika a szőlő és a szüret kapcsán az üdvösség és kegyelem jelképét hangsúlyozza, míg a skolasztika a teremtés rendjét és struktúráját kutatja. A bibliatudomány pedig a Biblia alapján elemezve a szőlőt és a borhoz kapcsolódó tevékenységeket keresi az összefüggéseket a bibliai történetekkel és példázatokkal.

A vers témája az ősz és a szüret, valamint ennek a természetben és az emberek életében játszódó eseményeket mutatja be. A vers megjeleníti az ősz szépségét és gazdagságát, amelyet a szüret és a jó borhoz kapcsolódó öröm és ünnepi hangulat kísér. A versekben megjelennek a szőlők és terméseik leírásai, valamint a szüretelés képei, amelyek a vidéki életet és a természettel való kapcsolatot szimbolizálják.

A vers műfaja lírai, hiszen az érzelmeket, hangulatot és természeti képeket jeleníti meg. Az egyszerű, könnyed stílus és a rímes formát használja a vers.

A vers a magyar irodalomban az ősz és a szüret ábrázolásával kapcsolatos hagyományokat követi. Az ősz a magyar néphagyományban sokszor a búcsú, a múlás és a halál jelképe is lehet, amelyet a versekben megjelenő elhervadó levelek és a hideg időjárás is szimbolizál.

A nemzetközi szépirodalomban a szüret és az ősz ismert motívum, amelyet többek között a francia és az angol irodalomban is találhatunk. Az ősz és a természetváltozások a versekben gyakran metaforikus jelentést is kapnak, és az emberi múlás, a természeti ciklusok és a halál elkerülhetetlenségét is kifejezik.

A versben megjelenő motívumok és képek a korabeli életmódra, a szüreti hagyományokra, valamint a természet szépségére és változására utalnak. A vers stílusa és rímezése a romantika és a klasszicizmus hatását mutatja, és a korábbi magyar és európai költészet hagyományait követi.