Keresés:

Csokonai Vitéz Mihály

Csetneki pergő

azaz olyan versek, melyekben a mostani kályhás mestereknek nagyapjok s
egyszersmind tulajdonságaik feleségeikkel együtt világosan lerajzoltatnak.
Írta a maga nemzetének hasznára, oláh nyelven, Gere József, mostan
pedig a hazai törvényt tanúló ifjaknak kérésére néhány lutheránus
auctorokból, u. m. Plautusból, Terentiusból és másokból kétannyi
bővítéssel magyar nyelven kiadta ns. Domonkos Major László, a nyersi
prédiumban compossessor a leányágon. Írtam Mokcsában, lúd-ólamban,
7-ber egyedik napján, azon esztendőben, melyben Tarpán a rőt kutyát
megsajtolták.

Approbatio

Hanc pergöm cum rázogatnarem, nihil in ea cum VII. conciliorum
decretis et Pariz Papai dictionario discrepantem deprehendavi;
quare ut in hanc mundum veniatur dignum existimavi. Dadavi in
Puszta Hoportyán 15. 7-ber 1802.

Lad. Cseresnyes
Censurator librorum.

*

Négy mestert esmertem széles e világon,
     Kettőt Ugocsában, kettőt a Kúnságon.
Mondják, voltak ezek, de hamar meghóltak,
     Mag nélkűl a Styxhez már el is patkóltak.
Hanem Szamár Pálnak maradt két magzatja,
     Ezen járt Bálám is, a próféta atyja.
Ezektől származtak a kályhás mesterek,
     Amint megmutatja fülök és termetek.
Rá is ütöttek ők igazán apjokra,
     Ha nem hiszed, kérlek, vigyázz a szavokra.
Úgy ordítnak ezek nagyapjok módjára,
     Hogy a kőtemplom is megrendűl jobbára.
Az öreg asszony is szamarát siratja,
     Mikor a mestere szavát meghallhatja.
Hát még a fülöket ha jól megvizsgálod,
     Hosszúnak, vastagnak, szőrösnek találod.
Ha a kótát erős hangon fújdogatja,
     Mint szamár, két fülét éppen úgy mozgatja.
A fejek is olyan, mint volt Szamár Pálnak,
     Most is szamár-módra fekszenek és állnak.
Csak ebben különböz szamár nagyapjátúl,
     Hogy nincs legyezője, mint amannak hátúl.
Tulajdonságokat ha belűl túrkálom,
     Restnek, ostobának, tunyának találom.
Ha van köztök olyan, kit jól mozgat a vér,
     Ez nem csupa szamár, hanem lehet öszvér.
Ha napjában kétszer megyen a templomba,
     Ezt is csap napszámból cselekszi potomba.
Napközbe a cserét veszi a nyakába,
     Vagy komjával búvik a pince lyukába.
Ottan isznak szinte félholtra éjfélig,
     Míg a tele hordó kong már éppen félig.
E' bodnár lócsiszár, amaz kerékgyártó,
     Ez hársszéket csinál, amaz gyertyamártó.
Ez halász, a' pedig urával agarász.
     Ez ha kancát talál, mint mén úgy nyiharász.
A vénje közűlök az urak csatlósa,
     Az ifja szüretkor a szőllőt tapossa.
Némelyik cérnára fűzi a kopókat,
     Amaz a vásárra hajtja a tinókat.
Egyik csizmadia, másik esztergályos,
     Az oskolára szánt óra egy-fertályos.
Már ha egyszer bemegy egy nap classisába,
     Az elég, mert mindjárt hívják a konyhába,
Hogy süssön malacot az urak számára,
     Vagy a konyhán egyet üssön a kutyára.
Semmi gondja nincsen otthol skólájára,
     Ha lova van, inkább vigyáz a lovára.
Vagy hogy az uraknál dícséretet nyerjen,
     Néha pedig, hogy még kasszát is seperjen.
Most pagát vagy két szem van a figyelembe,
     Vagy az ostáblánál űldögélnek szembe.
Ezzel a menéssel mest' uram megtére,
     Így már pallérozott a Szamár Pál névre.
A gyermekek tökön maradnak azomba,
     Jármiba, Kocsordon, Rásomba és Somba.
Ezek többnyire mind papmaró farkasok,
     Ki is telik tőlök, mert igen ordasok.
Ha olykor borozik a bíró komjával,
     Papját sértegeti átkozott fogával.
Irígyli a papnak ha van valamije,
     Azért is mocskolja, ha nincsen semmije.
Azt akarná Balás, olyan becsűleti
     Volna, mint a pápák kettős tiszteleti.
Ha azt a szent könyvbűl ugyan nem tudjátok,
     Hogy Bálám prófétát hordozta apátok.
Ha akkor engedett neki az apátok,
     Hát ti, vemhék, hozzánk oly rosszak volnátok?
Bálám a szamarát jól meg is döngette,
     Hogy magát alatta hasára fektette.
Még ma is megmaradt az a relatio,
     Mert pap és szamár közt nagy a distinctio.
És ha most ellhetne a fekete Bari,
     Így hajtna titeket: Ari, cofel, ari.
Tudatlanságtokat hát ha fontba vetem,
     Oly vastag, hogy magam rajta elnevetem.
Ha a gyermek mondja Ámen, Miatyánk, sat.,
     Így korrigáljátok: nem úgy te, hanem sát.
Sok köztetek még a vallását sem tudja,
     Mégis magát derék embernek hazudja,
S ha egy-két prediktet el tud kiabálni,
     Már hiszi, hogy papnak fogják invitálni.
A Hiszek egy Istent úgy hiszik merda Tóth,
     Hogy Pilátus írta aki tiszttartó vólt.
Sőt a Miatyánkról azt hiszik Lónyában,
     Hogy azt Ésaiás írta volt Hágában.
A Decalogusról Barján is akként szólt
     József császár előtt, hogy az sohasem vólt.
Hanem ő vette azt először ususba,
     Ő is adatta ki Lagmacon typusba.
Domján Gergely azt elhitette magával,
     A Graduált írta Mózes Déborával.
Egy catechesist is mutat a házánál,
     Melyet Holofernes írt vala Várnánál.
Futó protestánsnak Cicerót állítja,
     Ebből a prediktet most is írogatja.
Héti könyörgését Phaedrusból csinálta,
     Mert hiszi, hogy Esdrás azt coramisálta.
Zeher Leviathánt a Lévi fiának
     Hiszi, Behemótot a Bálám atyjának.
A nagy cethalat is gondolja városnak,
     Canis calcariást Párizsba vámosnak.
Négy evangelisták közűl egynek mondja
     Struccmadarat, melynek fiára nincs gondja.
Szabó Mózes is azt állítja valóba,
     Hogy a Fiastyúkot látta Petrahóba.
S azt mondja, hogy már a Göncöl szekeréből
     Lehullt a marokvas a két tengelyéről.
Kőszegi a holdban Dávidot képzeli
     Hegedűlni, azért ő is azt míveli.
Ivots Éden kertét hiszi auctornak,
     Baruchot Miskolcon legelső kántornak.
Azt tartja Nagy Laci hit ágazatjának,
     Júdás kommendánsa volt Belgrád várának.
Jóbról is azt hiszi, hogy ez a szent író
     Arábiában volt első szolgabíró.
Beírták a Nyírbe azt is a Credóba,
     Hogy a feltámadás kezdődik Kállóba.
Úgy hiszik Ungvárba, Borsodba, Tornába,
     Hogy egy ugrást eljárt szent Tamás Kánába.
Hámánról azt hiszik Szatmár vármegyébe:
     Scholarum director volt Gósen főldébe.
Azt állítja Gömör, Zemplén Ugocsával,
     Hogy Kám a vásárra járt makrapipával.
Az ér Duna mellett lakozó fráterek,
     Erősen állítják a kályhás mesterek,
Hogy ama nagyhírű két conciliumok
     Mikor öszvegyűltek, e' volt a plánumok,
Hogy jól megmérjék az efézusi határt,
     Hogy a pap és mester, kántor ne valljon kárt.
Bihar ezt bevette hit formulájába,
     Farahó professzor volt volna Lejdába.
Sőt az is megtörtént Bereg vármegyébe,
     Hogy egynek fia lett s azon hevenyébe
Az ott levő pappal megkereszteltette,
     Mathesisről keresztnevén neveztette,
Mert ő azt gondolta, hogy Máté nevétől
     Jön ki a Mathesis, mint ág gyökerétől
És így ha cátéból lehet Catechesis,
     Miért ne Mátéból szinte úgy Mathesis.
Hát tovább őkemék tudnak-é deákúl,
     Ők a deák szókat forgatják fonákúl.
Mikor Ivo napján Tarpán öszvegyűlnek,
     A szilvoricától jól nékihevűlnek:
Akkor a Pyritest egyik conjugálja,
     Másik casusokra amo-t declinálja.
Bibo perfectumát egyik mondja: bibsi;
     Másik corrigálja s azt mondja bibibsi.
Ezen deák szókat: Salmonem, capite.
     A madai mester így kikerekíté:
A Salamon zsidót mindjárt megfogjátok,
     Adós árendával fogságba tartsátok.
A berceli mester pedig ezt a verset
     Magyarúl kitévén, mondott ilyen nyerset:
Talia cantantur fumoso mense Decembri.
     Így énekelnek a füstös Debrecenbe.
Pányokba nézd fejét a füstös fickónak,
     Már azt béfogadnák bízvást rudas lónak.
Téged a természet formált kauklernek,
     Ugyan hát mért álltál te mégis mesternek?
Nincs nagyobb imposztor három vármegyébe
     Nálad, ezt úgy tartják nálunk Kemecsébe.
Csizmadia volt rég Enyedi, de hitvány
     Csengertótfaluba mester, nincs tanítvány.
Az öreg Szilágyi a nagy Krokodilust
     Prófétának tartja, mely lakja a Nilust.
Mondja, Jób írta a kalendáriumot,
     Pápaszemen nézte a gönci templomot.
Nagypénteket kérdik a hallgatók Lökön,
     Melyik napon lészen? felel: csütörtökön.
Ilyenek, látjátok, a kályhás mesterek,
     Ugyan hogy tanúlna ezektől a gyerek?
Az ilyen gyermekből lész a rossz hallgató,
     Tolvaj, káromkodó, végre gyújtogató.
Mikor vallásokra őket nem tanítják,
     Kézenfogva ekként pokolra taszítják.
Currenst hozzatok már, mert sokat írtanak,
     Hogy tanúlgassanak, mást is tanítsanak.
De mint a cigánynak, úgy nékik sem használ,
     Amit belőlről a hosszú levél diktál:
Hanem csak úgy élnek, mint kasba a here,
     Ezt bizonyítja Lak, Dombrád és Szemere.
Igazán mondja hát Igrici, Szalonna:
     Nem lesz a kutyából soha is szalonna.

Feljebb is u. m. a Csákvári kolompban titulált

Kedves Komám Asszony!

     Meg sem gondoltam, hogy ezen Csetneki-Pergőm ilyen hamar
elkészűljön; de minthogy reménységemen kívűl egy legényem akadt,
Paskulidesz Mihály őkigyelmével hozzáfogtam, elkészítettem nagy
üggyel-bajjal ugyan, mert az auctorokban előfordúlt görög és arabia
szókkal sok bajunk volt. Vegye hát kedvesen, Drága Komám Asszony, és
adjon helyt neki,......... ott, ahol a nap nem süt. Több munkám is
van készűlőfélben, a többek közt egy munkám Csengetyű név alatt, mely
is az úri asszonyokat fogja kicsengetni. Ezzel maradok Mokcsán 7-ber
Egyed-igyad napján, szokott tisztelet mellett, a Kiadó

Írd meg a véleményed Csokonai Vitéz Mihály Csetneki pergő című verséről!
Csokonai Vitéz Mihály további versei: