Falataimat elegyes borhajtással
     Kettőztetem, óh!
Jere velem az öreget kortyantással
     Kérni, bús ekhó.
Te, Ferencnek karafinája,
Te, véres krapula hazája,
     Ugass vissza reája.

1794


Elemzések

A Csokonai Vitéz Mihály által írt vers természettudományos szempontból vizsgálva nem tartalmaz konkrét utalásokat a mai természettudománnyal kapcsolatban. A vers főként lírai és személyes érzelmeket fejez ki.

A vers első soraiban található "borhajtás" kifejezés utalhat a termékenyítésre, az élet létrehozására, ami biológiai és genetikai folyamatokkal kapcsolatos. Az "óh!" felkiáltás arra utal, hogy a költő megérzi és élvezi az élet alkotó erejét. Az "öreg" szó használata utalhat az idős korra, az öregedés folyamatára, aminek tudományos kutatások és felfedezések témája. A "bús ekhó" kifejezés pedig az öregedéssel kapcsolatos társadalmi visszhangra utalhat, például a generációs különbségekre és a fiatalok és idősek közötti kommunikációra.

A vers második részében található "karafinája" és "krapula" kifejezések egy tárgyi, alkoholhoz kapcsolódó képet festenek elénk. Az alkoholfogyasztásnak a hatásai és a vele kapcsolatos káros egészségügyi következmények szintén természettudományos kutatások, például a toxikológia és a biokémia témái.

Az "ugass vissza reája" kifejezésben a kutatómunka, az eredmények kérdőjelezése, a tanulmány erősségeinek és gyengeségeinek felismerése látható, ami a tudományos felfedezések, kísérletek és eredmények megítéléséhez hasonló.

Összességében elmondható, hogy bár a vers nem tartalmaz konkrét utalásokat a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez, egyes kifejezések és témák összekapcsolhatók a mai természettudomány által vizsgált területekkel.

Csokonai Vitéz Mihály Falataimat elegyes borhajtással című versét irodalomtudományi szempontból elemezve számos összefüggést lehet találni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Először is, a versben a borhajtás motívuma jelenik meg, amely olyan központi téma a magyar irodalomban, mint például Arany János Toldi című epikus költeményében. A bor szerepe és szimbolikája kiemelt helyen van a magyar irodalomban, és gyakran kapcsolódik a búskomorsághoz vagy a mulatsághoz. Ez a motívum többek között a magyar irodalom tradícióin alapuló irodalomkritikát és intertextualitást is felvillantja.

A versben megjelenik a kortyantás motívuma is, amely a kortyolás, az ivás cselekedetét jelenti. Ez a motívum a szépirodalom szerte a világon gyakran megjelenik, például William Shakespeare műveiben, mint a Macbeth vagy a Rómeó és Júlia, ahol a kortyolás az érzelmek és szenvedélyek kifejezése.

A versben található "krapula", azaz másnaposság motívuma ismert a nemzetközi szépirodalomban is. Sok irodalmi műben, mint például Charles Bukowski regényeiben vagy Ernest Hemingway novelláiban, a másnaposság motívuma jelenik meg, és a főszereplők küzdenek a betegség, a testi rosszullét és az életöröm közötti ellentmondásokkal.

Az utolsó sorban megemlített "ugass vissza reája" motívum a verbális vagy némaságban rejlő szócsatára utalhat, ami szintén megtalálható a nemzetközi és a magyar irodalomban. Például E. E. Cummings költészete jól ismert a szó játékaival, míg a magyar irodalomban a humoros vagy irónikus szóhasználat gyakran előfordul Kosztolányi Dezső vagy Móricz Zsigmond műveiben.

Végül, a vers időpontja (1794) is fontos lehet az irodalomtörténeti kontextusban. Ez az időszak a magyar irodalom történetében a felvilágosodás és a romantika közt helyezkedik el, amelyek stílusában és témáikban is meghatározóak voltak a korai romantikus művekben. Tehát a vers elemzése során figyelembe kell venni az időszak sajátosságait és hatásait is.

A vers rövid, de tömör, és kifejezi a szerző hangulatát és gondolatait a borral kapcsolatban. Teológiai szemszögből vizsgálva, a vers megjelenítheti a bűnbeesés és a megbocsátás motívumait, valamint az emberi gyarlóságot és a szabad akaratot.

A bibliatudomány szempontjából a vers erősen kapcsolódik az Egyiptomból való kivonulás, illetve az izraeliták pusztában való vándorlása történetéhez. Az egyik történeti könyv, a Kivonulás könyvében megemlítik a manna nevű égi kenyér csodáját, amelyet Isten a szükségben levő izraelitáknak adott táplálékként. A vers falataimat elegyes borhajtással való kettőzése megjelenítheti az emberi vágyat az élet élvezetére és az anyagi javakra. Az öreg kortyantással kérni pedig arra utalhat, hogy az ember csak akkor fordul Istenhez, amikor szüksége van a segítségére.

A patrisztika szemszögéből vizsgálva a vers kifejezheti az önmérséklet és az önmegtagadás eszméit. A korai keresztény gondolkodók fontosnak tartották az önmérsékletet és az anyagi javak lemondását, hogy közelebb kerüljenek Istenhez és megtapasztalják az örök életet. A versben az öreget kortyantással kérni képviselheti ezt az önmegtagadást és a testi vágyak elutasítását.

A skolasztika perspektívájából a vers azt a kérdést is felteheti, hogy milyen szerepe van a testi vágyaknak és az élvezeteknek az emberi életben. A skolasztika időszakában a teológia az értelem és a hit összhangját hangsúlyozta. Azt fontosnak tartották, hogy az ember az értelemmel irányítsa a testét és vágyait, és ezáltal kövesse Isten törvényeit is. A versben megjelenő falataimat elegyes borhajtással és az öreg kortyantással kérni ezt a feszültséget mutathatja meg, hogy hogyan igyekszik az ember megtalálni az egyensúlyt az élvezetek és az önmegtagadás között.

Összességében a vers teológiai szempontból a bűnbeesés, a szabad akarat és a megbocsátás motívumait, valamint az önmérséklet és az anyagi javak elutasításának értékét fejezheti ki. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívái tovább mélyíthetik a vers jelentését és hozzájárulhatnak annak teológiai értelmezéséhez.