Hát még Apollónak nevez engem Apolló fia?
Úgy van, de tán csak tropus ez és kőltő-licencia.
Mert csak abba egyezünk meg én és a múzsák atyja,
Hogy mind a kettőnk leckéit kevés lélek hallgatja.
Barátom, ez a mi hegyünk csak annyiban Helikon,
Hogy puszta s botorkázni kell rajta, mint a másikon.
Csak annyiban nevezhetni ez új várost Delfisnek,
Hogy bódító párája van a szomszéd Mefitisnek,
De amelynek erejétől jövendőket csak a' mond,
Ki már a Pince-krénéből jól ivott vagy félbolond.
Hogy vigyem Delfist hozzátok, nagyérdemű barátom,
Holott ahol téged látlak, magát Delfist ott látom.
Csak magamat viszem le hát és arányos szívemet,
S uram, el nem bocsátlak, míg meg nem áldasz engemet.
Jussod van rá és jussa van magának is Ammonnak,
Kihez engem tanítványi kötelességim vonnak.
Sőt kívánhatják ezt tőlem mind a két hitvesetek,
Kik erántam a jó szívet kőlcsön vették tőletek.
Én ugyan még ma jó reggel tettem volna egy ávét,
De ti sem ajánlottátok, én sem iszom a kávét.
Az a Kasztal vígabb elmét csinál a poétába,
Melyet hegyünkön rúgott ki a Pegáz első lába.
Délben sejtsük meg örömét kedves neved napjának,
Délutánra meg tegyük meg oldalbordád Évának.
Ádám, e szomorú nevet te víggá tetted számba,
Visszahozván az elesett poézist a hazánkba.
Te vagy első ember köztünk és Ádámja magának,
A kies magyar Helikon szűk paradicsomának.
Élj sokáig, élj oly hosszan, amíg híred fog élni,
Jaj, de úgy halhatatlannak kén' az embert ítélni.
Bízom hát ezt az egekre, úgyis már elterjedett
Érdemeid századokká csinálták életedet.
Ha majd Illyéssel a virtus diadalmi szekerén
Nyargalni fogsz az ég felé a levegő tengerén,
Bízd rá Elizeusodra a próféták vidékét,
Hagyd itt nála palástodat s lelked kettős mértékét.


Elemzések

A vers Csokonai Vitéz Mihály "Horváth Ádám névnapjára" című költeménye. Az irodalomtudomány szempontjából számos összefüggés és jelentősége van a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első elemzési szempont a költői stílus és nyelvhasználat. Csokonai a versben az egyik legnagyobb magyar költőhöz, Horváth Ádámhoz szól, és saját költői tehetségét, elismertségét ecseteli. Jelentős a tropusok, képek, metaforák használata a versben, amelyek költői kifejezőerőt adnak a szövegnek.

A versben megjelenik a görög mitológia és irodalom témája is, amikor Csokonai a "múzsák atyjával", Apollóval áll szemben. Apolló a művészet, költészet istene, és itt a versben a költő Apolló fia címmel illeti magát. Ez a hivatkozás a nemzetközi szépirodalom történetében is gyakran előfordul, ahol a költők isteni inspirációt keresnek a műveikben.

A versben szerepelnek utalások ismert görög helyszínekre, mint például a Helikon-hegy, amely a görög irodalomban és mitológiában fontos szerepet játszott, és a Delfi, ahol az Apolló temploma található. Ezek a helyszínek szimbolikus jelentőséggel bírnak és utalnak a költészet és a művészi ihlet helyére.

A versben szerepelnek továbbá referencia a babiloni prédikátor Ammonhoz, valamint utalás a bibliai Ádám és Éva történetére. Ezek az utalások a nemzetközi szépirodalomban megjelenő bibliai és mitológiai referenciákra utalnak, amelyek sok költői műben jelen vannak.

A vers az irodalmi műfaj szempontjából is érdekes, mivel a költő saját alkotását írja meg, amellyel meghatározott célja és célközönsége van. Az is érdekes, hogy a vers Horváth Ádám névnapjára íródott, ami a személyes kapcsolatot és barátságot ismerteti a költő és az ünnepelt között.

Összességében ez a vers számos fontos elemet tartalmaz, amelyek a magyar és a nemzetközi szépirodalom számos aspektusára utalnak. A költői stílus, a mitológiai és bibliai utalások, valamint a műfaj és a személyes kapcsolatok mind hozzájárulnak a vers sokrétű és gazdag jelentéséhez.

A vers első sorában Csokonai Vitéz Mihály arról beszél, hogy Apollónak nevezik, ami egy istenhez, az antik görög mitológiában a nap istenéhez kapcsolódik. Ez összefüggésbe hozható a mai tudományággal, mivel tudjuk, hogy a Nap a csillagok közé tartozik, és a Naprendszerünk központi objektuma.

A következő sorokban Csokonai utal arra, hogy csak kevesen foglalkoznak az ő verseivel és a múzsa, az irodalmi ihlet egyik istene sem kedveskedik neki különösebben. Ez a mai tudományág legfrissebb felfedezéseihez kapcsolódva azt sugalmazhatja, hogy a természettudományok, így például az anatómia vagy a kognitív tudományok reflektálnak a művészetre, de talán kevésbé érdeklődnek az egyéni költői teremtőerők iránt.

A következő szakaszban Csokonai arról beszél, hogy saját hegye, a Helikon hasonló ahhoz, mint a másik hegy, ami csak annyiban Delfis, hogy közel van hozzá a Mefitis nevű vulkáni gázforrás. Ezt az összefüggést a mai vulkanológiai és geológiai ismeretekkel lehet összekapcsolni, amik az élet kialakulásával és fennmaradásával foglalkoznak.

A következő sorokban Csokonai arról beszél, hogy akinek csak kevés ital tapasztalata van, annak talán jóslóképessége lehet. Ez összefüggésbe hozható a tudományágak közötti kapcsolattal, hogy a vallási, misztikus tapasztalatok és az önmagunk megismerése egyre inkább átértelmeződik a természettudományos megközelítésben, ahogy a vallási tapasztalatokat biológiai vagy neurokognitív folyamatokkal lehet magyarázni.

A következő részben Csokonai arról beszél, hogy magához viszi Delfist, ami egy barátjának a neve, de ezzel a kifejezéssel azt is kifejezi, hogy az barátja is Delfis. Ebben a kontextusban a barát az lehet, aki hasonlóan gondolkodik, vagy aki által tanulhat valamit. Ez összefüggésbe hozható a mai tudományos közösségekkel, amikben a hasonló érdeklődésű emberek kapcsolatot építenek és közösen fejlesztik a tudományt.

Az utolsó részben Csokonai arról beszél, hogy Adam az első ember és a magyar Helikon paradicsomának. Ez a rész utalhat az emberi eredetre és a tudományban és vallásban elfoglalt szerepünkre. Ezt jelenti, hogy az embereknek hosszabb ideig kell élniük, hogy híreik megmaradjanak és hogy az emberek halhatatlannak tekintsék őket. Ez összefüggésbe hozható az emberi élet meghosszabbításával vagy a tudományos eredmények megosztásával a jövő nemzedékeivel. A próféta Elizeus megemlítése a következő sorokban tovább folytatható erre az irányba.

A vers maga nem közvetlenül teológiai témával foglalkozik, de néhány részletében utal a teológiai fogalmakra és az ezzel kapcsolatos gondolkodásmódokra.

Az első sorban a költő Apolló fia néven említetteti magát, utalva az ókori görög mitológia isteneire és a költészet szoros összefüggésére. Ezzel azt az állítást teszi, hogy ő maga is isteni származású költő. Ezek után a következő sorokban a költő arról beszél, hogy a költészet csak kevés ember számára érdekes és figyelemre méltó. Ezzel a vers egyik fő tematikájára, a költészet közönséghez való viszonyára utal.

Később a költő a Helikon hegyére utal, ami a görög mitológiában a költészet, a múzsák otthona volt. A Helikon hegyével kapcsolatos utalás arra a véleményre is utalhat, hogy a költészet magasztos, de ugyanakkor megközelíthetetlen, nehéz és fájdalmas is.

A versben említi még a Delfis városról is, ami az ókori görög világban híres volt az jóslásairól és az itt található Neptunusz-ködfelhőről, ami a jóslások fontos központjává tette a várost. Ez a jóslás és a vallás összefonódására utal.

A vers végén a költő Ádámhoz szól, aki az első ember volt az Ószövetségben. Ezzel az utalással a költő megőrzi a korábbi mitológiai és vallási jelentéseket a személyekben és a helyszínekben, meghonosítva azokat a magyar kultúrában.

A bibliatudomány szemszögéből vizsgálva azt láthatjuk, hogy a versben utalások és párhuzamok találhatók a bibliai történetekre és a keresztény hitre. Az Ádám nevével való játék, valamint a költő Isten áldását kérő kérése és a hitvesek közötti kapcsolat mind bibliai alapokra utalhat. Emellett a versben egy alázatos hozzáállás is megtalálható, amit sok bibliai szereplő is képviselt.

A patrisztika nézőpontjából a versben található utalások a költő és az istenek közötti kapcsolatra, valamint a költészet szerepére és jelentőségére kapcsolódnak. A patrisztika időszakában a keresztény gondolkodók gyakran foglalkoztak a művészet és a költészet helyzetével a keresztény hitben, és vitatkoztak a görög mitológiával és a pogány kultúrával való összefüggésekről.

A skolasztika nézőpontjából a versben megfigyelhető a költészet és a vallás közötti kapcsolat ábrázolása és vizsgálata. A skolasztika időszakában a gondolkodók többek között a természetes és a keresztény teológiával, a logikai érvelés és a hitbeli igazságok közötti kapcsolatokat vizsgálták. Ez a versben is megjelenik, hiszen a költő az isteni inspirációra utal, amely a költészet születését és jelentőségét magyarázza.

Más ötletek között pedig a vers azt is felveti, hogy a költészet nem mindig talál közönségre, nem mindenki érti meg vagy értékeli. Ez azzal kapcsolatban is érdekes lehet, hogy mitől lesz egy művészeti alkotás, így a költészet értékes és fontos a szélesebb közösségen belül.