Izenget már valahára
A párosság istene,
Hogy már az ember ágyára
Egy emberné illene.
Nem soká él a halandó,
A jó szerencse múlandó,
Házasodni kellene.

Már a nádat elvetettem,
Melyen véled, hajdani
Gyermekkorunkban, szerettem
Fel s alá lovaglani.
Alkudni kén a lyányokkal,
Akik szótalan bábjokkal
Elúntak már játszani.

Érzem, hogy egy nagy hízakja
Van szívemnek félfelől;
De ki lesz, aki bérakja
Azt a hízakot belől?
Több leány van, mint pillangó,
Válogathatni, de bangó,
Aki nézgél csak elől.

Egynek tetszik szép formája,
Másnak deli termete,
Annak mézes-mázos szája,
Ennek jó természete.
Én is közlöm hát, barátom,
Milyen lesz az én sajátom
Erkőlcse s tekintete.


Elemzések

A versnek nincs közvetlen összefüggése a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, mivel Csokonai Vitéz Mihály a 18. században élt, és a versben a társadalmi viszonyokkal, a házasodással kapcsolatban foglalkozik. Azonban, ha a természettudományi kutatásokat általánosságban vesszük figyelembe, néhány összefüggést fel lehet tárni.

A versben szereplő istenszimbólum a párosság istene, ami kapcsolódhat a természettudományban feltárt párosodási stratégiákhoz, örökléshez és a fajfenntartáshoz. A vers említi a halandóságot és a változó szerencsét, ami a tudományos kutatásokkal kapcsolatos egészségügyi felfedezésekhez és a genetika terén elért fejlesztésekhez köthető.

A második versszakban a nád szimbólumaként esetleg a természeti környezet védelmére utalhatunk, ami a mai környezetvédelemmel és megújuló energiákkal foglalkozó kutatásokkal kapcsolatos. A szótalanság és az unalom a szociális kapcsolatok hiányára utal, ami a természettudomány társadalmi hatásának és kommunikációjuknak hiányával hozható összefüggésbe.

A harmadik versszakban a választási nehézségek és a nehezített döntés a sok lehetőség között - a sok leány között - a mai választások és döntéshozatali folyamatok kutatásával kapcsolatos lehet. Az emberek számára sok lehetőség áll rendelkezésre, de nem mindig könnyű megtalálni a legjobbat.

Összességében elmondható, hogy bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, néhány átfogóbb összefüggést lehet találni a társadalmi és emberi kapcsolatokkal, valamint a döntéshozatallal kapcsolatban.

A vers teológiai szempontból vizsgálva a párosságot, házasságot és az erkölcsöt érinti. Az isteni párosság jelképével kezdődik, utalva arra, hogy az emberi párosokban is benne van a isteni szikra. A vers arra int, hogy a halandó embernek érdemes megházasodnia, mivel a jó szerencse múlandó.

A bibliatudomány szempontjából a versben kifejezett házasságra és párosságra utaló gondolatok összekapcsolhatóak az Ó és Újszövetségben található bibliai szövegekkel. Például az Ószövetségben, teremtés előtt Isten azt mondja: "Ne legyen az ember egyedül, mert nem jó, hogy az ember egyedül legyen. Készítsek segítőtársat, aki illik hozzá." (Mózes 1. könyve 2:18) Ez a vers is utal arra, hogy a párosság az emberi lét része, és szükség van egymásra.

A patrisztika szempontjából a párosságot és az erkölcsöt érintő gondolatok kapcsolódhatnak az egyházi atyák által megfogalmazott tanításokhoz. Például Szent Ágoston írásában így fogalmaz: "Az igazi szerelem az Isten iránti szeretetet jelenti elsősorban, ami képes az embert és a feleségét, a férjét, a testvéreit és a felebarátait is szeretni." Így a versben megjelenő párosság és szeretet közötti kapcsolat az egyházi tanításokkal is összefüggésbe hozható.

A skolasztika szempontjából a párosság és erkölcs témája kapcsolódik az etikai és erkölcsi tanításokhoz. A skolasztikus filozófusok, például Aquinói Szent Tamás, a törvényekről és az erkölcsről írtak. Ők hangsúlyozták az erkölcsi értékeket, a jó és a rossz megkülönböztetését, valamint a házasság és a család fontosságát.

Ezenkívül a versben megfogalmazott dilemmák és választások összefüggésbe hozhatóak más teológiai nézőpontokkal is, például a teológiai antropológiával vagy a szentírás értelmezésével.

Összességében a vers, bár rövid és tömör, teológiai szempontból is több réteget tartalmaz, amelyek kapcsolódhatnak a bibliatudományhoz, patrisztikához, skolasztikához és más teológiai nézőpontokhoz. A párosság, a házasság és az erkölcs témája mindig is központi szerepet játszott a teológiában és az emberi életben.

Csokonai Vitéz Mihály "Izenget már..." című versének elemzése irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers nyelvezete a klasszikus magyar költészet stílusjegyeit mutatja. A rímes struktúra és a szabályos verselési forma a magyar irodalmi hagyományokat követi. Ezen kívül a versben megjelenő képek és a költőiség kifejező eszközei, például a hasonlatok és a metaforák is tipikusak a magyar lírában.

A vers központi témája a házasság és a szerelem. A költő szeretné, ha végre őt is illetne egy nő, de úgy érzi, hogy a jó szerencse hamar múló, ezért ideje lenne feleségül menni. Ez a kifejezett igényzés és a házasodásra való vágy magyar irodalmi tradíciókban gyakran előforduló témakör. A magyar romantikus lírában például sokszor a szerelem boldogságát és érzelmek kibontakozását hangsúlyozzák a költők.

A versben említett gyermekkorra való visszaemlékezés és az ártatlanság elvesztettsége a nemzetközi lírában is jellemző motívumok. A gyermekkor és az ártatlan szerelem ideális állapotának táplálása, majd elvesztése az emberi élet és szerelmi érzelmek állandó témája. Ez a témakör számos világirodalmi alkotásban megtalálható, például William Wordsworth "Intimations of Immortality" című versében.

Az elvetett nád képét használó versszak kifejezi a költő csalódását és magányát. A szeretett dolgok elhagyása és az elpártolás az emberi kapcsolatokban is nemzetközileg elterjedt téma. A romantikus lírában gyakran jelenik meg a közelség és az elérhetetlenség képe, például Lord Byron "She Walks in Beauty" című versében.

A költő összehasonlítja a leányokat pillangókkal, és megemlíti, hogy sokan közülük párválasztásra méltóak lehetnek, de nem találja a megfelelőt. Ez a témakör, a szerelem válogatás és a döntés nehézsége, szintén általános az irodalomban. Az angol lírában is gyakran szerepel ez a motívum, például John Keats "Ode on a Grecian Urn" című művében.

A vers utolsó versszakában a költő arról beszél, hogy ő is megosztaná, hogy milyen lesz a jövendőbeli felesége erkölcsös és jellemvonásai. Ez a kép a házasság előtti vágy és az ideális társ képe, amely gyakran megjelenik a romantikus és a szerelmi költészetben nemzetközi szinten is.

Összességében a vers magyar és nemzetközi lírai hagyományokba ágyazott motívumokat mutat. A házasság és a szerelem, a gyermekkor elvesztése és a tökéletes társ vágya mind olyan témák, amelyek gyakran visszatérnek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban.