Jer, kit mérges gondok rágnak,
     Jer a zőld Tempére,
Ez ártatlan múlatságnak
     Ébresztő helyére.
Itt örvendhetsz a víg Ekhóval,
Játszadozván muzsikaszóval,
     Az örömök táborában,
     A gráciák sátorában
Enyelegvén Násóval.


Elemzések

A vers elején a költő arra szólítja fel az olvasót, hogy jöjjön vele egy zöld vidékre, amit a görög mitológiai tempé elnevezéssel azonosít. A Tempé egy gyönyörű völgy volt az ókori Görögországban, amit a versekben az idillikus természet jelképeként ábrázoltak. A modern természettudomány szempontjából az ilyen területek sokat segíthetnek a biodiverzitás megőrzésében és gazdagításában, valamint a fenntartható erdőgazdálkodásban.

Aztán a költő rámutat arra, hogy a Tempé az "ártatlan múlatságok" ébresztő helye. Ez arra utal, hogy egy ilyen természeti környezetben az ember találhat nyugalmat és megpihenést a mai modern, stresszes életben. A kutatások kimutatták, hogy a természetben tartózkodás nemcsak csökkenti a stresszt és a depressziót, hanem javítja az emberi hangulatot és a mentális egészséget is.

A vers további részében a költő ajánlólevelet ír a természet tiszteletben tartásával kapcsolatos élményekről. Az Ekhó és a Násó nevű mitológiai alakok itt szimbolizálják az emberi kapcsolatot a természettel. A modern természettudomány felfedezéseivel kapcsolatban ezek a kapcsolatok az ökológiai és környezeti kutatásokban jelentősek. Az embernek meg kell értenie, hogyan működik a környezet, és hogyan függ össze minden élőlény és ökoszisztéma, hogy megőrizze és megóvja a természetet a jövő generációi számára.

Összességében tehát a költőnek ez a verses műve többek között a természet nyújtotta nyugalmat és gyógyító hatást hangsúlyozza, valamint az emberi kapcsolatot a természettel és annak megértését. Ezek az ötletek modern természettudományunkhoz kapcsolódnak, különösen az ökológiához és a közösségi ökológiai kutatásokhoz.

A vers Csokonai Vitéz Mihály Jöszte poétának címmel van ellátva, így feltehetően a költő valamilyen méltatást kíván megfogalmazni az említett személynek. A versnyelv klasszikus verselőrendszert követ, szabályosan tagolt sorokból áll, amelyekben a rímképletek és ritmus váltakozása harmonikus képet mutat.

A vers tartalmi elemei alapján a költő arra buzdítja a gondokkal küzdő embert, hogy keresse fel a zöld Tempét, amely az antik görög mitológiában a vidámság és öröm szimbóluma. A Tempére való érkezéssel tehát az egyén ki tud szakadni a problémák és aggodalmak köréből, és felélénkülhet a vidám és örömteli hangulatot árasztó környezetben.

A versben említett Ekhónak és Násónak is jelentős szerepe van. Az Ekhó az antik mitológiában egy nimfa, aki a hegyek és völgyek visszhangjává válik. A költő az Ekhóval való játszadozásra való utalással arra utal, hogy a szépirodalom és a költészet megérinti és válaszokat ad a lélek mélyebb hangjaira. A két név összetett jelentése és megidézése utalhat a lírai érzelmek kifejezésére és a költői inspirációra.

Továbbá megfigyelhető, hogy a versben helyet kapnak a gráciák is, akik az antik mitológiában a szépség, a művészet és a harmónia szimbólumai. A gráciák sátorában való enyelgés arra utalhat, hogy a költő a szépirodalmi alkotások és a művészi kibontakozás területén találja meg az örömöt és a inspirációt.

A vers tehát mélyebb értékeivel, az antik mitológiai utalásokkal és az örömök hangulatának ábrázolásával csatlakozik a magyar irodalom hagyományaihoz. Emellett a versben megjelenő antik mitológiai szimbólumok, mint az Ekhó, a Tempé és a gráciák, nemzetközi értelemben is megtalálhatók más kultúrák irodalmában. Együttérzésre, megszállottságra és az elme állapotaira vonatkozó jelentőségeik miatt az antik mitológiai referenciák széles körben használtak a világirodalomban is.

A vers elején megjelenik a költő önváltoztatása, hogy "Jöszte poétának" szólítsa magát, ami arra utal, hogy a költő a verse által művészi módon képes kilépni a gondok és problémák világából a szépség és az öröm felé. A költő a zöld Tempére hívja az olvasót, ami a görög mitológiában egy paradicsomi helynek számított, így a versek ígéretét teszi, hogy itt találkozhatunk az ártatlansággal és a múlatsággal.

Ezután a versben megjelenik a muzsika és az örömök világa, amely képes felemelni és megnyugtatni az embert. A szóhasználatban látható a jer/jöszte szópár, ami arra utal, hogy a költő hívja az olvasót, hogy jöjjön és részt vegyen ebben a gyönyörű, boldog helyen, ahol az örömök táborában lehetünk. A gráciák jelenése tovább erősíti a költő által festett paradicsomi képet, hiszen a gráciák a görög mitológiában a szépség, a kegyelem és a művészet istennői voltak.

A versben megjelenik a Násó neve, aki a római mitológiában a szerelem és a vágy istene volt. A költő enyeleg Násóval, ami arra utal, hogy a szerelem és a vágy is jelen van ebben a paradicsomi helyen. A költő itt a szerelem és a vágy felemelő erejét hivatott bemutatni, ami segít kilépni a hétköznapok gondjaiból.

A szövegben nem található konkrét bibliai utalás, és a patrisztika és skolasztika sem találkozik hangsúlyosan a görög mitológiával, de ezek az irányzatok mélyebben foglalkoznak az emberi természet, a jó és a rossz, valamint a lélek és a test viszonyával. A versen keresztülvonuló paradicsomi motívum és az örömök jelensége pedig összhangban lehet a teológiai gondolkodással, miszerint az ember a földi létben képes megélni a teremtett világ szépségét és rácsodálkozni az örömök felé. A költő sürgetésével arra, hogy jöjjünk a zöld Tempébe és találkozzunk a szépséggel, az örömökkel és a szerelemmel kapcsolatos, a költő pedig ezzel azt üzeni, hogy a művészetnek rendkívül fontos szerepe lehet abban, hogy átéljük a transzcendenciát és feloldódjunk a mindennapi gondok és problémák alól.