Micsoda nagy vígság van itt a majorba,
Miért a sövény is úszkál itt a borba,
Hol vette az ennyi sok úri vendégét,
Kik dosztig locsolják a spongyia gégét?
Nem gondolhatják el a felső városba,
Micsoda trakta van itten a laposba.
Megholt-é valaki, vagy pedig született,
Hogy ennyi szép vendég egy házhoz gyűlhetett?
Midőn így tűnődünk a fundamentumon,
Azt mondja egy hajdú kinn a pódiumon:
"Hán bizony, hogy Kata napján megjelentek
Sok úri vendégek, menjenek be kentek.
Lájék-é, megőltünk tyúkot, ludat, kappant,
Bor is vót, de abba a mi szemünk koppant."
Így szólott a hajdú. Itt vagyunk, s ha Kata
Nem bánja, elmondjuk mindjárt adcommata.
Sajnáljuk valóba, hogy ma még jó reggel
Nem jöhettünk ide éneklő sereggel.
De senki eránta semmit se jelentett,
Hogy még ma Katának tegyünk komplimentet.
Pedig oly jó szíve van hozzánk őnéki,
Amelyért tisztelik a múzsák vidéki.
Kár, hogy meg nem tudtuk elébb azt a napot,
Amelybe levegyük nála a kalapot.
Pedig Kata neve azt megérdemlené,
Hogy a kalendárjom veressel festené.
Hogy így, mint ünnepet, meg lehetne űlni,
S ne kellene ilyen későb becsődűlni.
De semmi, jó neven veszi talán Kata
Azt is, amit Múzsám íly hamar írhata.
Nem cifra, de szíves a mi tisztelésünk.
Csak tiszta lélekből mondjuk, úgy nem késünk.
Kívánjuk hát, éljen szerelmes párjával,
Éljen nevedékeny három nimfájával.
Éljen sok esztendőt gyönyörű napokkal
S vígadjon örökké fent az angyalokkal.
E rövid, de fontos áldásunk summája
Légyen tiszteletünk örökös táblája.
Reggel is csak annyit tudtunk volna tenni,
Nem szükség hát mindég kávén megjelenni.
Mi, mihelyt megtudtuk, versíráshoz fogtunk
És íly setét este idevánszorogtunk.
Mi vissza is megyünk, a többi maradjon,
Szalagja, mentéje kanapéhoz fagyjon.
Egyszóval, úr és pap, ifjasszony, kisasszon,
...... a major házhoz mintegy hozzá asszon.
Kinek kedve nem volt, vagy pedig nincs kedve,
Bakkantsa meg hazamentekor a medve.
Ezzel jó éjtszakát kívánuk és Katót
Instáljuk, hogy ő is kívánjon [adiót].


Elemzések

A vers által bemutatott események természettudományos szempontból részben érdekesek lehetnek. Az egyik ilyen elem a sövény úszkálása a borban. Ezt környezetvédelmi vagy ökológiai aspektusból lehetne megvizsgálni, hogy mi okozhatja a sövény mozgását a borban, és milyen hatása lehet ennek az ökoszisztémára.

A versekben említett spongyia gégéje is érdekes lehet a mai természettudomány szemszögéből. A spongyia egy tengeri szivacs, amelynek nagy a képessége a vízszűrésre és a szennyező anyagok eltávolítására. Tehát a versekben emlegetett spongyia gégéje lehetőséget adna arra, hogy a legfrissebb tengerökológiai kutatásokat és a szennyezőanyagok eltávolítását vizsgáló technológiákat összekapcsoljuk a verssel.

A versben felszínre kerül a megölés és a születés kérdése is, ami az evolúció és a genetika területéhez kapcsolódhat. A tudomány jelenleg kutatja és megpróbálja megmagyarázni, hogy miért történik meg a halál és a születés a természetben, és hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze az egyéneket és a fajokat érintő genetikai változásokkal.

A versekben szereplő hajdú figyelmeztetése a tyúk, a lúd és a kappan megöltésére ráviláthat a modern mezőgazdasági gyakorlatra és a természetvédelemre. A kutatók ma megpróbálják megérteni a mezőgazdasági tevékenységek és az élelmiszeripar hatásait a biodiverzitásra és az ökoszisztémákra.

Végül, a versben szereplő nap és a versekben megemlített angyalok lehetőséget adnak az asztrofizikai kutatásokra és a csillagászatra. A nap és az angyalokról való beszéd bevezetést adhat a naprendszer és az univerzum működésének megismeréséhez, valamint a csillagok és a csillagászati jelenségek tanulmányozásához.

Ezen példákon keresztül tehát látható, hogy a vers természettudományos szempontból is érdekes és releváns lehet, és lehetőséget ad a legfrissebb felfedezéseket és kutatásokat bemutatni és megérteni.

A vers elsődleges teológiai szempontja a ház vendégeinek megjelenése Kata napján, valamint a szeretet és tisztelet kifejezése a háziasszony felé. A versben azonban számos utalásra találunk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemszögéből is.

A bibliatudomány tekintetében a vers nem tartalmaz közvetlen bibliai utalásokat, azonban a versen megjelenő vendégek alkalmi összegyűlését jelképesen az apostoli közösséghez lehetne hasonlítani. A ház összevisszasága és a vendégek jelenléte megidézheti az apostolok gyülekezeteinek jellemző kaotikus hangulatát. Ugyanakkor a versben megjelenő háziasszony, Kata, aki szeretettel viseltetik a vendégek iránt és jó szívvel viszonyul a múzsák vidékihez, a segítőkész és befogadó Egyház szimbóluma lehet.

A patrisztikához kapcsolódva a versben megjelenő ház és vendégei a közösségi együttlétben rejlő áldásokra hívhatják fel a figyelmet. A pódiumon beszélő hajdú, aki figyelmezteti a vendégeket a megölésre és a koppantott erjesztett borra, akár mintegy a kísértés, a bűn és a halál jelenlétére is utalhat. A ház tökéletlensége és a vendégek mulasztásai arra emlékeztethetnek, hogy az emberek mindig hajlamosak eltévedni az igazság és az erkölcs útjáról.

A skolasztika szemszögéből a vers figyelmet fordíthat az élet múlandóságára. A versek kezdetén a vendégek öröméből és a jó hangulatból ítélve úgy tűnik, hogy minden rendben van a majorban. Azonban a hajdú figyelmeztetése rámutathat arra, hogy az öröm és az élvezetek pillanatnyi és múlékonyak. A versben megemlített "fundamentum" (az alap) szó arra is utalhat, hogy csak Krisztusban és Istenben található valódi és tartós öröm.

Összességében a vers teológiai szempontból a ház vendégeinek reprezentálásán keresztül a közösség fontosságára és a szívből fakadó szeretetre hívja fel a figyelmet. A versben megjelenő összefüggések a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira más-más értelmezéseket adhatnak a szövegnek.

A vers Csokonai Vitéz Mihály szerzőtől származik, és először megjelent 1812-ben. Az irodalomtudományi szempontból a következő összefüggéseket lehet felismerni:

1. Nyelv: A vers magyar nyelven íródott, és bemutatja a korabeli magyar irodalmi nyelvet és stílust.

2. Tematika: A vers Kata napjáról szól, amely egy ünnep a néphagyományban. A vers ismerteti az ünnep jellegzetességeit, a vendégszeretet és a jó hangulat fontosságát.

3. Stílus: Az alkalmi versek műfajába tartozik, melyek célja az ünnepelt dicsőítése és jókívánságokat megfogalmazása. Az alkalmi versek általában egyszerűbb nyelvezettel és könnyedebb stílussal rendelkeznek, és céljuk az olvasók szórakoztatása és megszólítása.

4. Verselemzés: A vers rímes struktúrával rendelkezik és sorokból áll. Csokonai Vitéz Mihály a versben követi a sorok hagyományos mértékét és rímelését, ami az irodalmi konvenciókat követi.

5. Hangulat: A vers derűs és vidám hangulatot sugároz, egy boldog alkalmi esemény megünneplésekor. A vers célja az olvasók szórakoztatása és az ünnep nyomatékosítása.

Az összefüggéseket a magyar irodalmi kontextus mellett érdemes összevetni a nemzetközi szépirodalommal is. A versben bemutatott alkalmi műfaj és az ünnepelt dicsőítése az angol sonettek vagy a francia balladákhoz hasonlítható, amelyek szintén gyakran az ünnepelt személyt vagy eseményt övezik. Az alkalmi versek mintáit és hagyományait megtalálhatjuk az európai irodalmi hagyományokban is. Az ünnepi versek és komplimentek például a meztelen tollal írt szerelmes levelekből, a tudor maszkokból, vagy akár a polgári és uralkodói trónkövetelők köszöntőiből is ismertek.

Mindemellett a versben is felfedezhetünk olyan elemeket, amelyek a magyar irodalomra jellemzőek. Csokonai Vitéz Mihály a korai magyar felvilágosodás egyik jelentős alakja volt, és műveiben hagyományos népi és paraszti elemeket ötvözött a magánéleti és társadalmi témákkal. A második versszakban például utalások találhatók azon időszakra, amikor a költő még egy parasztcsalád majorjában tartózkodott. Ezt a motívumot a korai magyar irodalomban több szerző is feldolgozta.

Összességében tehát a vers irodalomtudományi szempontból bemutatja a magyar irodalmi hagyományokat, a versírás konvencióit és az alkalmi versek jellegzetességeit. Továbbá láthatók benne az európai irodalmi hagyományok hatásai és párhuzamai is.