Bár a száraz hurút koporsós szózatja
     A küszöbön álló halált nem ugatja,
Bár hószín zászlóját az elaszott vénség
     Fejed pusztúlt várán nem lobogtatja még:
Ne kecsegtesd magad mégis, hogy a sírnak
     Lakosai közé még sokára írnak;
Hanem tartsd magadat minden pontban készen,
     Mintha készen volna már sírod egészen,
S annak szélén állnál tántorgó lábakkal,
     Célozván a halál rád ezer nyilakkal.
Különben kár volna magad rettenteni,
     Gyönyörűségedet megkeseríteni,
Tréfaság egy ilyen kettős félelemmel
     Célozván, sok jókat nézni behúnyt szemmel.
Élj vígan, játszódván a vígság keblében,
     A gyönyörűségnek kies ligetében.
Legyen semmi gondod a templomra s papra,
     Halaszd azt halálod előtt való napra!