Biz én nem is törődöm már,
     Akárki mit beszéljen.
     Gyakran rúgást ejt a szamár
     Becsűletes személyen,
     És jámbor is járt ott, ahol
     Egy-két irígy kuvasz csahol.

Akárki mit felőlem mond,
     Mind szél után bocsátom.
     Volt mindenkor s lesz is bolond;
     De volt s lesz is barátom.
     Béhúnyom hát fülem, szemem,
     Érzem tulajdon érdemem.

De másra mért is hallgatok?
     Szándékomból ki zár ki?
     Amint vagyok, maradhatok
     Oly ember, mint akárki;
     Ebnél külömb sok címeres;
     Akár setét, akár veres.

Ha kell, kedvem szerént eszem,
     Kottyfittyre nem szorúlok.
     Helyén van még az én eszem;
     Olytól nem is tanúlok,
     Kinek kobakja korpavár,
     S a cinke is tart tőle már.

Érzem saját jó szívemet,
     Más embernek nem vétek.
     Mégis ti, cenkek! engemet
     Szitokra felvevétek.
     Ha néha én botlottam is:
     De a ti lelketek hamis.

Más a hibában torkig űl,
     Mégis darál felőlem;
     Bár engem a jámbor becsűl,
     Csijést teszen felőlem.
     Kurvanyja! hadd fecsegjen ő,
     Holdtőltre tán észre jő.

[Külömben, akit már elért
     Az íly bolondos gomba,
     Hiába kűld az orvosért,
     Bohó marad s goromba.
     No hát! ki azt fel is veszi,
     Magát bolondabbá teszi.

Szelíd s nemes szívű vagyok,
     Mit gondolok paraszttal?
     Ha másnak én békét hagyok,
     Önnön hitem magasztal.
     Így éltem én, így élek is:
     Ha több bajon átmégyek is.]


Elemzések

A vers alapján nem igazán találhatóak konkrét természettudományos témák vagy felfedezések, amiket azonosítani lehetne vagy amiket a mai természettudomány legfrissebb eredményeivel összekapcsolhatnánk. A vers inkább szól egy személyes kifakadásról és a szerző érzéseiről, ahelyett hogy tudományos témákat boncolgatna.

A vers első részében Csokonai Vitéz Mihály elutasítja mások véleményét és gúnyolódását, amely nem befolyásolja őt. Ahogy a versben megfogalmazza: "Akárki mit beszéljen / Gyakran rúgást ejt a szamár / Becsűletes személyen". Az itt megjelenő gondolatok összefüggnek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival is.

Bibliatudomány szempontjából a vers arra utal, hogy az embernek nem kell mindig mások véleményét befogadnia, hanem megtalálhatja a saját belső igazságát. A Biblia tanítása szerint Isten a saját képére teremtette az embert, így minden emberben ott rejlik a sajátossága és egyedisége. Az ezt a nézetet támogató bibliai versek között szerepel például a Zsoltárok könyvében található 139. zsoltár: "Mert te teremtetted vesét, illesztettél engem anyám színhelyében. Hálát adok neked, hogy félelmesen nagyszerű és csodálatosan alakítottak meg. Csodálattal tölt el testem, tisztában vagyok vele, hogy csodálatos munkád vagyok."

A patrisztika, azaz az ősegyházi atyák nézőpontját figyelembe véve, a vers arra utalhat, hogy az embernek meg kell tartania a saját Identitását, és nem szabad, hogy mások véleménye és bírálatuk megváltoztassa őt. Az atyák hangsúlyozták az emberi méltóságot és az isteni kép viselését, amely az egyén sajátosságait és értékét tartalmazza. Az embernek az atyák tanítása szerint erkölcsileg kell józanul gondolkodnia és az igazságot hirdetnie, anélkül, hogy hagyná, hogy mások véleménye vagy bírálatok befolyásolják.

A skolasztika szemszögéből a vers azt hangsúlyozza, hogy mindenkinek saját értéke van, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róla. A skolasztika idején az emberi értékek és a tulajdonságok ismerete alapvető volt. A skolasztikusok hangsúlyozták, hogy minden ember különleges és egyedi, és ezek az egyediségek minden emberben elismerést és tiszteletet érdemelnek.

Továbbá, ha a verset a teológiai szempontból vizsgáljuk, azt is kijelenthetjük, hogy a versben Csokonai Vitéz Mihály a személyes hitét és értékeit fogalmazza meg. Ez kifejezheti a teológiai meggyőződését és a hite védelmét, annak ellenére, hogy néhányan gúnyolódást és bírálatot alkalmaznak vele szemben. Ezzel a gondolattal kapcsolatos teológiai meggyőződése hatással lehet a költő identitására és a világra való nézeteire.

A vers Csokonai Vitéz Mihály Kifakadás című műve. Az alábbiakban az irodalomtudományi szempontok szerinti elemzést találhatjuk:

1. Elbeszélő nézőpont: A vers első személyben íródott, azaz egyénes beszédről van szó. Ezt a nézőpontot az alkotó használja annak érdekében, hogy közvetlenül megszólítsa az olvasót és kifejezze saját gondolatait és érzéseit.

2. Hangulat és hangnem: A vers hangneme sértődött, haragos és provokatív. Csokonai Vitéz Mihály a beszédmóddal és a szavakkal érzékelteti elégedetlenségét és bosszúságát a környezetében történő negatív véleményekkel és megítéléssel kapcsolatban.

3. Versforma és ritmus: A mű egy négy versszakos költemény, ahol a sorok hossza és rímképlete AABBA. Ez a költeményforma a limerickre emlékeztet. A vv. 1-4 sorainak monorímje az A sorban található [ár-A, be-szé-ljen]. A vers ritmusa szabályos, dallamos, ami megadja annak lendületét és élénkségét.

4. Tartalmi elemek: A versben megjelennek olyan témák, mint az irigység, a kétszínűség és a gazemberség. Az alkotó a vélemények és az ítéletek fontosságát vitatja meg, és azt állítja, hogy nem érdekli, mit mond róla mások. Emellett hangsúlyozza, hogy önállóan gondolkodik és cselekszik, és nem hagyja magát befolyásolni mások véleményétől.

5. Intertextualitás: A versben nincs közvetlen intertextuális utalás más művekre vagy szerzőkre. Azonban az általánosabb értelemben vett irodalmi hagyományokból és motívumokból építkezik, például a barátság, a megítélés és a társadalmi státusz témaköreiben.

6. Műfaji besorolás: A művet lírai költeményként sorolhatjuk be a versforma és a stílus alapján. A líra műfaján belül azonban nehezen kategorizálható, mivel stílusa egyszerre lehetne személyes, politikai és társadalmi témafelvetéseket tartalmazó.

7. Hatás és visszahatás: Csokonai Vitéz Mihály Kifakadás című versét a korabeli magyar irodalomra és társadalomra gyakorolt hatása jelentős. A műveivel - köztük a jelen verssel - egy olyan új irodalmi irányzatot képviselt, amelyet későbbi irodalmi alkotások és szerzők is követtek. A versekben megjelenő élénk és természetes nyelvezet, valamint a provokatív tartalom nagy hatással volt a kortárs irodalomra és a későbbi generációkra.

8. Nemzetközi összefüggések: A Csokonai Vitéz Mihály Kifakadás című vers nem mutat szoros kapcsolatot a nemzetközi szépirodalommal. Az alkotás a magyar irodalomhoz kapcsolódik, és hatása inkább a hazai irodalmi körökre volt jelentős. A mű stílusa azonban általánosságban összehasonlítható más kortárs európai és világirodalmi alkotásokkal, amelyekben a társadalmi normák, az egyéni érzések és az önazonosság témái jelennek meg. Előfordulhatnak tehát hasonlóságok más kortárs irodalmi alkotásokkal, bár közvetlen hatást vagy összefüggést nem lehet kimutatni.