Apropos! ejnye lám, bizony majd el is felejtettem,
Hogy én uraságtok között Leib poétává lettem.
A sok eszem-iszom között nem is jutott eszembe,
Hogy egy-két rozsdás köszöntő vers van itt a zsebembe.
Ez az. De nem lesz-é most már terhekre az uraknak?
Szoktak-é jól figyelmezni, mikor nagyon jóllaknak?
De a vers meg nem terheli a gyomrot, sőt azt tartják,
Hogy még appetitust csinál ebéd végén, mint a rák.
Azért bátran elolvasom, ki pedig nem hallgatja,
Addig flaskót emelgethet, vagy fogát piszkálhatja.
Addig az olyan gavallér és kiasszony egymással
Diskurálhat zur Zeitvertreib, szemmel vagy lábnyomással.
Aludni is bátran lehet, csak nagyon ne hortyogjon,
Lógó fejével a versnek taktusára bólogjon.
Urak, ma itt mindnyájunktól dupla kedvet kívánnak,
Nevenapja van a háznak és a ház asszonyának.
Megifjodott mind a kettő ebb' a két esztendőbe,
Mind a kettő menyecskésen jár az új főkötőbe,
Mert jól tudhatják az urak, hogy még nemrégenében,
Egy emeritus épűlet állt ennek a helyében.
De azt ez árnyékvilágból az Úr kiszólította,
S helyébe az asszony ezt a szép házat állította,
Amelyben Krisztina napja most vagyon legelsőben,
Adja Isten, hogy így légyen e' minden esztendőben.
Adja Isten, ezt kívánjuk, s nagyobb bizonyságára
Mindjárt egy vivátot iszunk a visnye rovására.
Akkor a jó Lendvai is mutassa meg a virtust
S húzzon a vivátunk mellé egy legsomogyisabb tust.
A kisasszonykák pediglen készítsék a cipőket,
Mert ép talppal ugyan haza nem viszik ám ma őket.
Ha hűs lesz, igyanak kávét, ha héség, limonádét,
Mégis ma már virgoncan kell megtenni a parádét!
Az urak pedig addig is fogjanak karafinát,
Mert mindjárt teljes pohárral köszöntjük fel Krisztinát.
Oda neki, nem a világ, ha egy kicsint megázunk,
Rá táncolunk, rá kávézunk, rá alszunk, rá pipázunk.
Ma úgyis, Krisztina napján, megérdemli Krisztina,
Egy-két zsidó betűt vessen érte az ember ina.
Eb, akinek jó kedve nincs, eb, akinek nem is lesz,
Félre tőlünk, gond, búbánat, vessz ki ma Korpádról, vessz.
Minthogy ennyi úri vendég itt ma udvarlást teve,
Népes Lisztlangoddá váljék a puszta Korpád neve.
Egyszóval, ma minden a víg öröm színét jelentse,
Mert esztendőben csak egyszer esik ez a szerencse.
De hogy prédikációvá ne váljék a sok betű,
S a táncosok talpát soká ne szántsa a vaktetű,
Kezdjünk hozzá a munkához, tőltsön kiki üveget,
S ilyen jók kívánásával kocogtassuk az eget:
Éljen sokáig Krisztina, mégpedig oly sokáig,
Olyan, - minek hívják vala, - olyan nagyon sokáig,
Hogy még ezt az új házát is láthassa oly ócskának,
Mint a' volt, amelyet tavaly innen exekválának.
És hogy a Treszka kisasszony jövő kisasszonyjának
Kézfogóján is láthassák táncát a nagyanyjának.
No már milyen soká éljen, jobban ki nem tehetem,
Úgy tettem ki, amint tudtam, s utána most ezt vetem,
Hogy ilyen vén korában is oly jól folyjon a vére,
Hogy soká rá ne szorúljon Rataics úr kezére.
Hogy mikor én is vén fővel Korpádra eldöcögök
S Krisztina napján köszöntést köhögök és döhögök,
Mikor egyebet nem tudok rágni a híg tikmonynál,
Csudálkozzam, hogy én vénebb vagyok már az asszonynál.
Majd ha osztán beléúnunk abb' a hosszas vénségbe,
Együtt menjünk az Ábrahám kebelébe, az égbe.
De még sok esztendők után kéne annak elsűlni,
Mert még magam sem akarnék oly hamar idvezűlni.
Már isz' akkor lesz, amikor, most elég az hozzája,
Éljen soká az asszonyság s egész famíliája!
Éljen a Treszka kisasszony s jövő ilyenkorára
Egészségben ne láthassam, hadd szorúljék bábára.
Éljen Antal, éljen Lajos, éljenek kis húgaik,
Ezeknek is sok időkre terjedjenek napjaik.
Éljen ez új ház és belé kár avagy bú ne jőjjön,
Éljen ez az újdon-új ház, éljen és nagyot nőjjön!
Éljenek mind az urak is, asszonyságok éljenek,
Éljenek a kisasszonykák, no éljenek mindenek.
Éljek én is, hogy másszor is tisztelhessem Krisztinát!
Kiki klázlit! - Lendvai, tust! - vivát Krisztina, vivát!


Elemzések

A vers természettudományos szempontból is érdekesnek tekinthető. Azonban a legfrissebb felfedezésekkel való kapcsolódása nem túl erős vagy nyilvánvaló. Inkább olyan általánosabb témákat érint, amelyek a természettudományokkal való kapcsolatot mutatják.

Például, a versben említett étel és ital fogyasztás kapcsolódhat a táplálkozástani kutatásokhoz, amelyek feltárják az ételek hatását a testre. A versben említett állítólagos "appetitust csinálás" az ebéd végén kísérő vers olvasása kapcsolódhat az étvágy és az emésztés folyamatával foglalkozó kutatásokhoz.

A versben említett új ház, amelyet Krisztina állított a helyébe, megemlítheti az építészet és az ingatlanfejlesztés terén történt legfrissebb fejleményeket. Az építőanyagok, az energiahatékonyság és a fenntarthatóság terén elért fejlődésre is utalhat.

A versben említett kisasszonyok és nagymamák korral és generációs öröklődéssel kapcsolódhatnak az öregedéstudományhoz és a genetikához. Az egészség hosszú ideig tartó fenntartása és a hosszú élet szempontjából fontos tényezők a természettudományos kutatások tárgyai.

A vers megemlíti az eget és az Ábrahám kebelébe való "elsűlés" gondolatát, amely a vallási és kozmológiai kérdésekkel kapcsolódik. Az univerzum eredete és a létezés maga a természettudományok egyik legizgalmasabb kutatási területe.

Összességében, bár a vers nem közvetlenül mutat rá a legfrissebb természettudományi felfedezésekre, a természettudományos tudás és kutatások általánosabb témáival foglalkozik, amelyek a táplálkozástantól az építészetig, az öregedéstudománytól a vallástudományig terjednek.

A vers elején megemlített Leib költővé válását teológiai szempontból értelmezhetjük úgy, hogy az isteni kegyelem által embereket megtérít és az Isten szolgálatába állít. Ez a megtérést és szolgálatot bemutatja a versben szereplő rendezvény is, amely Krisztina névnapját ünnepli.

A bibliatudomány aspektusából nézve, fontos megjegyezni, hogy a versben időnként bibliai utalások találhatók. Például a "hogy még ezt az új házát is láthassa oly ócskának, / Mint a' volt, amelyet tavaly innen exekválának" sorokban található a "ócskának" kifejezés, amely arra utalhat, hogy az idő múlásával az anyagi dolgok elhasználódnak, de az ember lelkére a földi dolgok helyett az örökkévaló értékek és az Isteni újraalkotásra való reménység van reá kötelezve.

A patrisztika szempontjából, az egyik hangsúly a vallásos és erkölcstani útmutatások lehetnek, amiket a vers tartalmazhat. Például az "Eb, akinek jó kedve nincs, eb, akinek nem is lesz, / Félre tőlünk, gond, búbánat, vessz ki ma Korpádról, vessz." sorokban az optimizmust és az önfeledt örömszerzést hangsúlyozzák.

A skolasztika nézőpontjából, a versek bonyolult szerkezetére és a rímelési technikákra is figyelhetünk. Emellett az ünnepelt személy, Krisztina, mint személyi név, hasonlóságot mutathat a skolasztikus filozófia keresztény teológiájának megalapítójával, Szent Katalinnal.

Más ötletként megfigyelhetjük a versek társadalmi és közösségi aspektusait is. A versnek főként ünnepi hangulata van, amely a közösségi eseményekben való részvételre és az együttlétre ösztönöz. Emellett a versben többször is utalnak a huis hetén, azaz az uraságok közötti társasági eseményekre, amelyeket a korszakban általában intellektuális és művészeti körökben tartottak.

A vers Csokonai Vitéz Mihály Krisztina napra című műve, mely egy köszöntő vers formájában íródott. Az alábbiakban bemutatom az irodalomtudományi szempontokat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén.

1. Forma és szerkezet: A vers egy összetett szerkezetű köszöntő jellegű alkotás. Míg a vers eleje az író személyes megnyilvánulásaival kezdődik, majd áttér a közönséghez intézett üdvözletre és jókívánságra. A versben a rímképletek mellett a szótagszámtól függetlenül változó sorhosszúság is megfigyelhető.

2. Nyelv és stílus: A versben könnyed nyelvezetet és félvárosi-jómodort ötvöző stílust alkalmaz Csokonai. Az alkalmi versek jellegzetes jellemzőinek megfelelően humoros, szóvicces és laza hangvételű. Az író daloló, költői nyelvezetet használ, gyakran figyelmen kívül hagyva az ésszerűség szabályait.

3. Tematika: Az alkotás Krisztina nevű személy nevét viseli, ami a keresztény hagyományban gyakran hangsúlyozott, jelentőségét hangsúlyozza. A versben az ünnepelt hölgy és háza felé irányuló jókívánságok és köszöntések dominálnak.

4. Magyar irodalmi kontextus: Csokonainak fontos szerepe volt az 1800-as évek elejének magyar költészetében. Jelentőségét abból meríti, hogy meghatározó alakja volt a romantikus költészetnek, és függetlenítette a magyar költészetet a német hatásoktól. A köszöntő versek és az egyéni lét iránti érdeklődése erős jelenlétet mutatnak műveivel. A vers tökéletesen illeszkedik a korabeli magyar irodalom irányzataihoz és költői törekvéseihez.

5. Nemzetközi irodalmi kontextus: A vers stílusa és formája hasonlóságot mutat a francia kultúrának az 1800-as évek elején. A vicces, ünnepi alkalmi versek egész Európában népszerűek voltak a korban. Csokonai humoros, könnyed stílusa a francia kabaré és flamenco műfaj hatását tükrözi.

6. Poétikai vonatkozások: A versben megfigyelhetők a költői nyelv és a költő jelentőséget tulajdonítása. Az alkotó kilép a saját énjéből és költői pozícióba helyezi magát, amelyben az ünnepelt személyt dicséri és elragadtatást mutat fel a költészet iránt.

Összességében a Csokonai Vitéz Mihály Krisztina napra című vers a 18. század magyar irodalmi kontextusában osztályozható. Az alkotás humoros és játékos hangvétellel felruházott köszöntő, amely megjeleníti a költői nyelvet, a romantikus költészetre jellemző vonásokkal kiegészítve.