Már se hintó, már se szánka
Néked kérőt nem hoz, lám,
Tőke, tőke, szép leányka
- - - - - - - - -
- és a férjhez nem menőket.
Tőkét, húzzad a tőkét,
Főkötőt már nem tevél,
Nékem társam nem levél.

Nem fogsz húzni többször - tőkét,
Már lelsz a jövő időn
Vagy egy barnát, vagy egy szőkét,
Vajha én lennék az, én.
Vajha el tudnálak venni,
Kész volnék melletted lenni
Szőke, barna ordas is,
Csak szeretnél, gyöngy Julis.

Óh, de a kegyetlen Fátum
Már kincsemtől elszakaszt.
És ha még egyszer meglátom,
Más karjában látom azt.
De sok kínnal edzesítnek,
Kik ilyen híven szeretnek,
Máris hullnak könnyeim,
Tőke, tőke, szép Lilim!


Elemzések

A verset természettudományos szempontból elemezve nem találunk közvetlen kapcsolatot a mai legfrissebb felfedezésekkel vagy tudományos eredményekkel. A vers inkább egy szerelmi történetet és az érzelmeket fejezi ki. Azonban, ha figyelmet fordítunk a vers szavainak jelentésére, több természettel kapcsolatos kép és metafora található.

Például, a versben található "tőke" szó nagyon közel áll a természetben található növények törzséhez vagy gyökerekhez. A "húzni" igével kombinálva, ez egy képet fest nekünk arról, hogy valami szilárd vagy mély gyökerekhez kötődik. Ez a képesség a növényekben a táplálkozásban és a túlélésben fontos szerepet játszik.

Az "ordas" szó a versben egy állatfajta lehet, amelyet általában a farkasokra vagy más vadállatokra lehet vonatkoztatni. Az állatvilág és az emberi társadalom közötti hasonlóságok az evolúció és a biológiai kapcsolatok területén kutatott témák közé tartoznak.

Összességében, bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, természeti képektől érzelmi metaforákig használja az emberi élet és az érzelmek leírását. Az ilyen metaforák és hasonlatok megértése és elemzése hozzájárulhat az emberi természethez és az élet folyamatához való jobb megértéshez.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, hiszen számos vallási kép és motívum is felbukkan benne.

Bibliatudomány szempontjából érdekes megfigyelni, hogy a versben szereplő személyek nevei, mint például Tőke, Lilim vagy Fátum, bibliai ihletettségűek lehetnek. Lilim például az ószövetségből ismert démonok egy csoportjára utal, míg Fátum a felsőbb hatalmak, a sors vagy Isten vezetése mögé vagy mögött rejtőző hatalmakat jelölheti. Tehát a vers személyneveivel is bibliai, teológiai összefüggésbe hozható.

A patrisztika tekintetében a versben felbukkanó képzetek és szófordulatok arra utalnak, hogy a szerző vallásos gondolkodású lehetett. A hitetlen szerelmet ábrázolja, amelyet a keresztény vallásos értékekkel és normákkal összevet, és a vallásos értékek dicsőségét hangsúlyozza. A versben szereplő kínnal edzesítő szeretet például a lelki fejlődés, a megszentelődés gondolatához kapcsolható.

A skolasztika kérdései közül a lehetőségek és a szükségszerűség örök problematikájára utal a versben felbukkanó vágyakozás. A szerző elmélkedik azon, hogy lehetősége lehet neki is megtalálni a boldogságot, de ez mennyiben szükségszerű vagy választás kérdése.

Ugyanakkor az is megfontolandó, hogy a vers nem feltétlenül kell, hogy direkt vallási témában szóljon, hanem inkább a hétköznapi élethez és a szerelmi kapcsolatokhoz köthető. A versben megjelenő szófordulatok és képek inkább poétikusak lehetnek, és a vallási terminológiával csak az érzelmek mélységét és szenvedését szeretnék jobban kifejezni és megragadni, nem pedig vallási kérdéseket feszegetni.

Összességében a vers teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai nézőpontból történő elemzése izgalmas lehetőséget kínál a különböző tanulmányi területek összekapcsolására és a verselemzés kibővítésére.

A vers formai jellemzői: A vers Csokonai Vitéz Mihály egyik költeménye, amely négy szakaszra van osztva. Mindegyik szakaszban az a-b-a-b rímképlet használata figyelhető meg. Az első szakaszban az üres - - - - - - - - sor a refrén, amit a második szakaszban a Tőkét, húzzad a tőkét, a harmadikban pedig a Tőke, tőke, szép Lilim! sorok váltanak fel. A versben végig folyamatosan jelen vannak a megszólító személyek, akik között vásári hangulatot idéző köszöntéseket és parancsolásokat is felfedezhetünk. A szótagszáma az első szakasz sorainak rendszertelen, a második szakasztól kezdve pedig minden sorban nyolc szótag van. A versben nincs hasonlat, metafora vagy más képi elem, a költő inkább a szókincs, a ritmus és a rímképletek játékára épít.

Az alkotás irodalomtörténeti kapcsolatai: A versben megfigyelhető a klasszikus magyar irodalomra, különösen a 18. századi felvilágosodás korára jellemző nyelvjárás és stílus, amit korabeli költők, például Batsányi János is használtak. Csokonai műveiben a korabeli magyar nyelv gazdagságát és zeneiségét törekszik megmutatni.

A vers nemzetközi kapcsolatai: A versben nem jelentkeznek konkrét nemzetközi kapcsolatok, de a formai felépítésben lehetnek hasonlóságok a francia szonettel vagy a klasszikus német lírával. Egyesek szerint Csokonai költeményeit Jean-Jacques Rousseau írásai is inspirálhatták.

A tartalmi elemzés: A vers kezdődik egy szerelmi vallomással, amelyben a megszólaló (vélhetően Csokonai) panaszkodik, hogy már nem hoz szánkát vagy hintót a lány számára, és neki sem jut kérő. Ezt követi a tőke és a főkötő szimbolikus felruházása, ami egy későbbi házassági ajánlatot jelöl. Az adott sorokban megjelennek a társadalmi elvárások, amelyek szerint a tőke és a főkötő fontos elemek a házasságban. A versben a költő azt fejezi ki, hogy vágyakozik egy szerelmi kapcsolatra, és bár a sors elválasztotta őket, az érzések erősek és könnyeket hullat. Az utolsó sorokban a költő újabb szerelmi névvel megszólított szereplőt tűz ki célul, aminek alapján a vers következő részei újabb kéréseket és vallomásokat tartalmazhatnának. Azonban a vers félbeszakad, és nincs konkrét konklúzió.

Összességében a vers rövid, de érzelmekben gazdag szerelmi vallomás, amelyben a költő a társadalmi elvárások, a kötelezettségek és a sors közötti küzdelmet ábrázolja. A formai felépítésben és a nyelvezetben az 18. századi magyar felvilágosodás korába illeszkedik, amelynek hatásai a költő munkásságában tükröződnek.