De hát oly ösztövér remény is táplálhat,
     Hogy aki még ma él, holnap meg nem halhat?
Hát ha az egészség s az erő jár veled,
     Bízhatsz és a halált még messze képzeled?
Ily édes álmokkal ne csalogasd magad,
     Mert biztos örömid közt hamar elragad.
Gyakran a legnagyobb erők leroskadnak,
     Ledűlt oszlopai ezekre szakadnak.
Mikor így az erős a főldön fetrenge,
     Minden bajon kívűl nyúgova a gyenge.
Gyakorta sírhalmot a meghólt ifjaknak
     A vénség nyálazó erőtleni raknak.
A halálnak jöttét egy ember se tudja,
     Az erő, a szép szín gyakran elhazudja.
Mindezek az Isten titkának házába
     Sorra vagynak metszve Adamás táblába.
Ezt az emberi ész soha fel nem járja,
     Bár minden titkoknak légyen nagy búvárja.
A' bizonyos, hogy meg kell halni mindennek,
     De rendelt idejét ki tudhatja ennek?
Várhatja hát éltünk akármelyik pontja,
     Hogy gyógyíthatatlan mérgét reánk ontja.