De hát oly ösztövér remény is táplálhat,
Hogy aki még ma él, holnap meg
nem halhat?
Hát ha az egészség s az erő jár veled,
Bízhatsz és a halált még messze
képzeled?
Ily édes álmokkal ne csalogasd magad,
Mert biztos örömid közt hamar
elragad.
Gyakran a legnagyobb erők leroskadnak,
Ledűlt oszlopai ezekre szakadnak.
Mikor így az erős a főldön fetrenge,
Minden bajon kívűl nyúgova a
gyenge.
Gyakorta sírhalmot a meghólt ifjaknak
A vénség nyálazó erőtleni
raknak.
A halálnak jöttét egy ember se tudja,
Az erő, a szép szín gyakran
elhazudja.
Mindezek az Isten titkának házába
Sorra vagynak metszve Adamás
táblába.
Ezt az emberi ész soha fel nem járja,
Bár minden titkoknak légyen nagy
búvárja.
A' bizonyos, hogy meg kell halni mindennek,
De rendelt idejét ki tudhatja
ennek?
Várhatja hát éltünk akármelyik pontja,
Hogy gyógyíthatatlan mérgét
reánk ontja.