Hát múzsák? heverve tőltitek a nyarat?
Hiszen aki mint vét, tudjátok,
úgy arat.
Hát néktek, míg másnak fáradoz két karja,
Kényes testeteket lágy lepel
takarja?
Hát míg Márs vitézi a vérengző hadnak
Halálos mezején a vérbe izzadnak
S a füstből eredett éjjelt hozó ködnek
Közepén egymással izzadva
küszködnek,
Vagy míg Palinurus a zajos tengeri
Habok közt a kórmányt két
kézzel tekeri,
És míg a nemzetek kividorúlt s deli
Egének oszlopát ősz Atlás
emeli,
Addig az álomra ingerlő pázsitnak
Zőldellő bársonyán a múzsák
ásítnak?
Szégyen, barátaim, Flórával suttogva
Ekkor az árnyékon járni kézen
fogva.
Izzadságot kéne inkább csepegtetni,
Hogysem, mint piperés rózsát
csipegetni.
Ha így vettek és így tőltitek a nyarat,
Ősszel két kezetek csak harasztot
arat.