Látod-e szép Fébust dicső trónusában
Űlni az ég bóltján fényes
ruhájában?
A megmosdott nap az, aki mindeneket
Táplál súgárival, minden
embereket.
De mikor megúnja már hosszas futását
És félbe akarja hagyni
útazását:
Elérkezik hozzánk az az édes estve,
Mely az ég kárpitján van sűrűn
lefestve.
Az ég bóltozatja már másba őltözött,
Sok csillagok sora az égre
kőltözött.
Ez, aki plántákat öntözi könnyével,
Kellemetes Zefir csókolja
szelével.
Ilyenkor vehetnek a múzsák időket,
Pallás tanítja a tudományra
őket.
Mert ekkor szűnik meg a városi lárma,
A gondos múzsáknak igen nehéz
járma.