Látod-e szép Fébust dicső trónusában
     Űlni az ég bóltján fényes ruhájában?
A megmosdott nap az, aki mindeneket
     Táplál súgárival, minden embereket.
De mikor megúnja már hosszas futását
     És félbe akarja hagyni útazását:
Elérkezik hozzánk az az édes estve,
     Mely az ég kárpitján van sűrűn lefestve.
Az ég bóltozatja már másba őltözött,
     Sok csillagok sora az égre kőltözött.
Ez, aki plántákat öntözi könnyével,
     Kellemetes Zefir csókolja szelével.
Ilyenkor vehetnek a múzsák időket,
     Pallás tanítja a tudományra őket.
Mert ekkor szűnik meg a városi lárma,
     A gondos múzsáknak igen nehéz járma.