Hát itt hagysz, szívemet kínozó kegyetlen,
     Hát fogadásodat így tartod hitetlen?
Ugyan hogy hagyhatod itt szegény Didódat,
     Ki jó szívvel fogta lyukacsos hajódat?
Nem jut-e eszedbe, mennyi sok jót tettem
     Veled, ugyan mégis előtted hogy lettem
Ílyen útálatos, hogy elmégy s itten hagysz,
     Fúriák mérgétől ugyan hogy maradhatsz
Kik téged gyötörnek, mert szegted hitedet,
     Hogy hagyhatnád árván szerető szívedet.
Térj vissza, ne szegd meg már tett fogadásod,
     Mert tudod, hogy megvolt a kéz béadásod.
Ha nem jössz, a tenger teellened légyen!
     Szerencse csak neked kárt okozzon s tégyen.
Juno, tőltsd ki rajta bosszús haragodat,
     Mért merte bosszantni isteni rangodat.