Mikor már sokára
A főld határára
     Már árvíz nem érkeze,

A zőld vetésekre,
Barna ligetekre
     Kék isten nem férkeze,

Jupiter haragja
Aquilót nógatja:
     Jőjjön gyors lépésekkel,

Essőket mindenről,
Északról úgy délről,
     Hajtson lehellésekkel.

Az esső már csorog,
Ég mormolva zorog,
     Csattog már mindenfelé,

Patakok is nyelik,
Essőket úgy telik,
     Érkezik a víz elé.

De hogy jobban teljen
S több vizet főld nyeljen,
     Notust is már hívatja,

Hogy vizes szárnyával,
Nedves szakállával
     A főldet így áztatja.

Kűld a kék istenhez,
Kedves testvérjihez,
     Hogy kűldje a szeleket,

Kik tengert zavarják
S fenekig kavarják,
     S öntsék el a főldeket

Így minden állatot,
Kit a főld fogadott,
     A halál torkába ejt.

Mert itt van a halál,
Kit akárhol talál,
     A főld gyomrába elrejt.

De majdan végtére,
Sokak kérésére
     Megszán Juno bennünket,

Vizeket oszlatja
S a főldet szárasztja,
     Helyrehozza kedvünket.