Nézd, sarkantyú által e katona alatt
Szép pej paripája milyen nagyon
szaladt,
Bár kemény zablája roncsolta a száját,
Mégis ugrálással hagyta el
tanyáját.
Bár a kertet nőjjék fel a durva gyomok,
Mégis kitetszenek a szép
liliomok.
Így laurus-koszorút igen nehéz fűzni,
A bajt, a bánatot sokszor el kell
űzni.
De gloria szívét egészen meghatja,
Bízik, mert Apolló jóakaró
atyja,
Ki ámbár merűl is veszélyes örvénybe,
Bár feje csügged már a kínos
veszélybe,
Mégis bátorsággal fog nehéz dolgához,
Csak hogy juthasson el a feltett
céljához.
Bár sok tövis ösvényt kelletik meghágni,
Sok ellenségeit bátor szívvel
vágni,
Nem retteg, hanem megy, míg csak vége nincsen,
Bár keze s lábai legyenek
bilincsen,
A Pindusnak járkál nemcsak a szélébe,
Hanem vígassággal tombol
közepébe;
Nem retteg Boreás kemény hidegétől,
Nem fél viperának legnagyobb
mérgétől,
Dijcséretért semmit nem fél vinni végbe,
Nagy nevével csak hogy mehessen az
égbe.