Priamus, jőjj, jőjj ide, fényem!
     Priamus, meghólt-e reményem?
Jőjj! nem szól, óh, oda nékem,
     Hova légyek, nincs menedékem.

Megy, siet, hogy közelébb is
     Juthatna halálra elébb is.
Bámúlván áll meg előtte,
     Keserűség mert belelőtte

Kézívét, szíve de vérzett,
     Mert belső bánatot érzett.
Óh, Thisbéd hív, Priam, kelj fel!
     És szól szíved fele, nézz fel.

Nézz fel csak, kedvesed óhajt,
     Mostan is látnia sóhajt.
Nem szól és gőzösi karddal
     Hal meg hát asszonyi karral.