Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

     Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

     Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!

     Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

     Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

     Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.

     Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.

     Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

     Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.

     Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

     Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?

     Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!

     Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:

     Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.

     De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

     Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

     Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?

     Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.

     Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

     "Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"


Stílusok

     Drága kulacsom, te kincsem,

Csikóbőrre való szépségem!

Érted szól a végzetem,

Nem cserélek száz lányért sem.



     Arcod gyönyörűséget áraszt,

Ajkadra vágynak a csókok már most

Ha ajkamon érezhetném,

Másékat nem is csókolnám.



     Ó, hogy dobban a mellkasod,

Hol a szívemet cipeli hordod!

Ó, milyen szép az ajkad

És a nyakad, arannyal körbevádolható.



     Karcsú derekadon a váll

Nem kell díszként semmiféle gall;

Nem úgy, mint Mancié,

Vagy a majd mondom kié.



     Szőlke göndör tincsei

Ha kis csikó hordozta is őket,

Nem emberi haj, nem

Mint Trézi mókusfarka.



     Édesen zsongó dalod,

Fürge rigmusaid:

Kedves énekem, örömbéli dalom,

Szegény szívemnek vigaszoddá válik.



     Ha elmondok bánataimat,

Egyetlen korty békét adhat;

Ha vidámságom kitör belőlem,

Egyre jobban szaporodik általa.



     Mikor hideg szelek fújnak,

Te megszabadítod a tél keservétől;

És mikor fáradtan vetint a meleg nyár,

Te frissességgel töltöd fel.



     Ó, ha nem láthatlak,

Milyen vágyat érzek, mennyit szenvedek!

És ha a képed a kezembe akad,

Örömkönnyek özönlenek szememből.



     Utamon viselek téged,

Ágyamban ölellek át;

És minden reggel, amikor felkelek,

Szerelmedről dalolok.



     Sokszor feküdtünk együtt,

Bár soha nem esküdtünk meg egymásnak!

Még ez az éjszaka is,

Együtt alszunk, ugye, drágám?



     Ó, ha szerelemünk gyümölcsei

Kicsik, szerény zálogok lennének,

És sorban ülnének ott,

A bolyhos takarásban, teli pohárokkal!



     Bárcsak a feleségemmel

Cserélhetnélek tégedre,

Hogy fiúk és lányok

Jöjjenek a világra, apró kulacsokként:



     Zsana hordozná a kulacsot,

Tele borral mindig megtúlhalná.

Mert hiába, az ő bőre csikó,

Elbírna három-négy akót.



     De jaj, engem innen-előre

A Szent Mihály paripa visz el,

Szerelmed végül emészteni fog,

És te maradsz özvegyen.



     Keserű sors! hozzatok bort!

Fogyasszuk el előre a mulatságot;

Ami másnak a kutyába menne,

Jobban teszi, ha a mi torkunkba megy.



     Egy bankóra bukkantam még,

Mit arcul csak a világnak akartam mutatni;

De ha már vak vagyok,

Mi értelme van a szemtakarónak?



     Kincsem, drágám, rubinom!

Itt az utolsó forintom:

Érted adom ezt is, tubám!

Csak közelíthessen ajkadhoz a szám.



     Ó, csókollak, ó, ölellek!

Amíg mozgok, amíg létezem:

Tested a halott tested mellé kerüljön,

És ez az írás a fejemhez:



     "Utazó, kérlek, egy pohár bort adj:

Itt látsz nyugodni egy jámbor vesztet,

Kedves élet társával,

Csikóbőrös kulacscsal!"


Elemzések

A vers elején a költő egy csikóbőrös kulacsot dicsér, ami természetesen valószínűleg a borral teli kulacs, amely a szerelméhez köthető. Egyrészt megszólal a költő gyengéd érzése, de ha a természettudományos szempontokat is figyelembe vesszük, akkor a következőket láthatjuk:

- Az időjárásra utal a vers néhány sora, mikor a hideg szelekről és a nyár melegéről esik szó. Ez összekapcsolható a klimatológia legfrissebb kutatási eredményeivel, amelyek azt mutatják, hogy a globális felmelegedés hatására az időjárás szélsőségesebbé válik.

- A természeti elemek megjelennek a versben, mint a hideg szél és a fagynak való méreg elvétele, valamint a nyár frissítése. Ezek a természeti jelenségek akár meteorológiai kutatásokkal is összekapcsolhatók, például a hideg időjárási viszonyok hatására kialakuló légköri jelenségekkel.

- A bor is természeti eredetű és kultúránkban mélyen gyökerezik. A legfrissebb kutatások táplálkozástudomány és egészségügy terén felfedezték, hogy a mérsékelt mennyiségű borfogyasztás egészséges hatással lehet az emberi szervezetre, például csökkenti a szívbetegségek és bizonyos ráktípusok kialakulásának kockázatát.

Ez csak néhány példa arra, hogyan kapcsolódhat a vers a természettudományhoz. Természetesen a költő szándéka nem csak a természettudományos eredmények bemutatása volt, hanem leginkább a szerelmi érzelmek kifejezése.

A vers, Csokonai Vitéz Mihály "Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz" című műve, valójában egy szerelmes dal, melynek központi motívuma egy kulacs. Az alábbiakra figyelemmel elemzhetjük az irodalomtudományi szempontból felmerülő összefüggéseket:

1. Stilisztikai elemek: A versben megfigyelhetőek a 18. századi magyar irodalomra jellemző stíluselemek, mint a könnyed rímek, az egyszerű szókincs és a könnyed ritmus. Továbbá a versben gyakran jelennek meg szóviccek és költői képek, mint pl. "Érted halok, érted élek" vagy "Kittykottyod innepi ének". Ezek a stilisztikai elemek a korabeli magyar irodalom jellegzetességei közé tartoznak.

2. Romantikus motívumok: A szerelmes dal jellege miatt a versben fellelhetőek a romantikus motívumok is. A szerelmi vallomás, a szenvedélyes érzelmek és a természeti jelenségekkel való azonosulás mind olyan romantikus elemek, melyek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is megjelennek.

3. Erotikus szimbólumok: A versben a csikóbőrös kulacs metaforaként szolgál a szeretett nő testével és szépségével kapcsolatos képek megjelenítésére. Az erotikus szimbólumok és a testiséggel való kapcsolatos ábrázolások minden korszakban jelen vannak az irodalomban.

4. Dalos forma és népies nyelvezet: A vers dalos formája és népies nyelvezete az irodalmi hagyományokra utal. A népek között keletkező dalok és költészeti hagyományok mindig is központi szerepet játszottak az irodalomban, így a vers az ezekkel való kapcsolatot erősíti.

5. Szerelmi vallomás és szenvedély: A vers központi motívuma a szerelem és a szenvedély, melyeket a szerző a kulacs és a szeretett nő metaforáján keresztül fejez ki. Ez a motívum a nemzetközi irodalomban is gyakran előfordul, és az emberi érzelmek általános téma a világirodalomban.

Összességében tehát a vers számos irodalomtudományi összefüggést tár fel mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A költői képek, a romantikus motívumok és az erotikus szimbólumok mind hozzájárulnak a versek sokszínűségéhez és minden korszakra jellemzőek.

A vers egy szerelmesdal, amelyben a költő lelkesen és szenvedélyesen beszél a szerelméhez hasonlíthatatlanul fontos csikóbőrös kulacsáról. Azonban a teológiai szempontok alapján is számos érdekes megközelítést találhatunk.

A bibliatudomány nézőpontjából az első dolog, amely eszünkbe jut, az a vágyakozás és elhivatottság az istenihez hasonlóan tiszta és megfizethetetlen szeretetre. A költő arról beszél, hogy száz leányért sem cserélné el a szerelmét, amely az isteni szerelemhez hasonlítható. Ez az erős és feltétel nélküli szeretet a keresztény hit alapja, amely a Krisztusra összpontosul.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik a test és a lélek közötti kapcsolat. A költő örömét kifejezi a szerelme testi és szellemi szépsége iránt. Ebben a kontextusban a lélek szerepe nagyon fontos, mert a szeretet és az érzelem az individuális testi érintkezésen túlmutat, és mennyei dimenziót kölcsönöz a kapcsolatnak.

A skolasztika nézőpontjából a versben megtalálható a test és a lélek dualizmusa. A költő szépségeket vesz észre a szerelme testében, de az említett testi szépségek a szeretettel való közvetlen kapcsolatban állnak. Ez a dualizmus hangsúlyozza a test és a lélek egymástól való függőségét és a test szerepét a szeretet és a lelki élmény kifejezésében.

Ezen kívül, érdekes lehet megjegyezni, hogy a versekben kifejezett szerelmi vallomás és vágyakozás a középkorban gyakori teológiai metaforák mentén jelent meg. Az emberek a szerelmet Isten és a hívő lélek kapcsolataként értelmezték, és a bűnbocsánat és a boldogság elérése szempontjából fontosnak tartották az isteni szeretet és kegyelem befogadását.

Végül, ha a verset a szeretet és a hűség jelképeként fogjuk fel, azt is el lehet mondani, hogy a költő a csikóbőrös kulacsra mint akit kedves élet-társának tart, vonatkoztatást tesz a házasság szentségére. Érzelmileg ragaszkodik és lojális a szerelme iránt, és minden nehézség ellenére szeretné, ha a szerelmük házasságban fejeződne ki.

Összességében, a vers teológiai szempontból megmutatja a szeretet fontosságát és erejét, és kiemeli a test és a lélek kapcsolatát. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai különféle összefüggéseket nyújtanak a verbális szerelmi üzenetek és a vallásos gondolatok között.