Melitesz

Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
     Örömmel megválnék tőled, komor város,
     Ha menésem Roziéval lenne páros.
De mely édes örömtől kell megfosztatnom,
Ha nem lehet édesemmel itt múlatnom,
     Ha északra lakom már én, ő meg délre,
     Ha csókokat raggatnom kell csak levélre.
          Óh, iszonyú búcsúvétel,
          Mely két igaz szívet vét el!

Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
     Öszveütném sarkanytúmat, megindúlnék,
     Még e város felé háttal sem fordúlnék.
De egy égő szívet hagyni magánosan,
Mely kivűlem beteg lenne halálosan,
     Nem engedi a szövetség s a szerelem,
     Mely lángoló tüze által harcol velem.
          Óh, milyen két szörnyű gond főz!
          Egek! Rozi! ah, melyik győz?

Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
     Vígan tenném fel lantomat szekerembe,
     Ha Rozim is űltethetném az ölembe.
De ki előtt kell danolni már énnekem?
Egy pár édes csókot kitől nyer énekem?
     Ki biztatja Múzsám édes mosolygással?
     Ki önt lelket belém egy fél pillantással?
          Árva Múzsa! árva író!
          Óh, lesz-é egy biztató szó?

Nem hagyom el ezt a várost, mert nem lehet,
Mert Rozitól szívem búcsút nem is vehet.
     Nem mehetek; tartóztatnak szent kötelek,
     Szívem gyengébb, mint meg tudna víni velek.
Múljatok hát, szép szándékok! maradjatok,
Ha Rozimat el kell hagyni miattatok.
     Lemondok a dicsőségról, bár szeretem,
     Csakhogy ezen Rozikámat megvehetem.
          Isten hozzád, hát mathezis,
          Ha oly sokba fájhat ez is.

Rozi

Hagyd itt, szívem! ezt a várost, bár nehezen,
Bár szeret is Rozáliád s könnyez ezen,
     Hagyd itt! - szívem kebeledbe fog gyúladni,
     A tiednek az enyimbe kell maradni.
E hév csókban, melyet szádra ragasztottam,
Lelkem minden indúlattal kibuzgottam. -

Melitesz

Vedd el te is ezt, Rozikám, kegyes lélek!
Csak árnyékom megy el; magam benned élek.
     Kellemes szűz!

Rozi

     Ah, kedves hív!

Ketten

     Ne félj, neked dobog e szív!


Elemzések

A vers természettudományos szempontból elsősorban az emberi érzelmeket és viselkedést mutatja be, amelyek az agy biológiai és kémiai folyamatain alapulnak. A versekben említett érzések és cselekedetek az agyi neurotranszmitterek és hormonok hatására jönnek létre, például az endorfinok és a szerotonin, amelyek a boldogság és szeretet érzetét keltik. Ezek a hormonok fontos szerepet játszanak a szerelmi érzelmekben és a kötődésben.

Másrészről, a vers által kifejezett távolság és elválás a mai kommunikációs technológiával összekapcsolható, például az internettel és a mobiltelefonokkal. Ezen technológiák lehetővé teszik, hogy távolról is kapcsolatban maradjunk szeretteinkkel és megosszuk velük érzéseinket, így kisebb mértékben érvényesül a szöveg által kifejezett elválás fájdalma.

Természettudományos szempontból a versek nem tartalmaznak konkrét tudományos felfedezésekre vagy kutatásokra történő utalásokat, inkább az emberi érzések és viselkedés természethű leírására összpontosítanak. Azonban az emberi agy működésének megértése és a kapcsolatok természetes evolúciója szempontjából a kutatásokhoz hozzájárulhatnak a költői művek értelmezéséhez.

A vers, Mihály Csokonai Vitéz "Szerelmes búcsúvétel" című műve, egy szerelmi búcsúztató, melyben a központi konfliktus a város és a szeretett személy közti elválás. A költeményben a szerző kifejezi a szerelmes fájdalmat és a kételkedést a távolság és a szeretett személy iránti érzések között.

Egy lehetséges összefüggés magyar irodalmi kontextusban a romantika korszakához kapcsolódik, amelyet az érzelmes líra és az egyéni érzelmek kifejezése jellemez. Csokonai költeménye érzékeny lírai hangvételű, és az érzelmek intenzitása jellemzi. A város és a szeretett személy közötti dilemmát a romantika karakterisztikus motívumain keresztül érzékelteti.

Az összefüggés a nemzetközi irodalom területén azonosítható a líra és a szerelmi búcsúztatók hagyományával. A szerelmi búcsúztatók tematikája és hangvétele nemzetközi szinten is elterjedt, és megtalálható több kultúrában és irodalmi hagyományban. Csokonai versének érzékenysége és érzelmi intenzitása hasonlít más szerelmi búcsúztatókhoz, például Shakespeare vagy Petrarcha műveihez.

A versben megjelenő szimbólumok és képek is fontosak az irodalomtudományi elemzés szempontjából. Például a város szimbolizálja a kilátástalanságot és a bezártságot, míg a távoli helyszínek és a távolság a szeretett személytől a vágy, a hiány és a remény motívumait jelenítik meg.

Emellett a költeményben használt költői eszközök, mint például a hasonlatok, a rímes struktúra és az ismétlések, hozzájárulnak a költemény líraiságához és expresszivitásához. Ez a költői nyelvezet és a forma a magyar és a nemzetközi lírai hagyományokhoz is kapcsolható.

Végül, a költeményben megjelenő párbeszéd formája, a Melitesz és Rozi szereplők közti dialógus, szintén fontos elem az irodalomtudományi elemzés szempontjából. A párbeszéd nem csak a szerző belső konfliktusának és a szeretett személy irányában érzett érzéseinek kifejezésére szolgál, hanem az emberi kapcsolatok és a szerelem általános tematikáját is reprezentálja.

Összességében tehát a "Szerelmes búcsúvétel" verse számos irodalmi összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén. A romantika korszakához és a szerelmi búcsúztatók hagyományához kapcsolódik, valamint a lírai hagyományok és költészeti eszközök széles körét alkalmazza. A versben megjelenő szimbólumok és képek továbbá rámutatnak az irodalmi mű alkotóelemeire és jelentőségére is.

A vers a szerelmes búcsúvétel tematikáját dolgozza fel, és teológiai szempontból is értelmezhető. A vers első részében a költő elmondja, hogy szívesen elhagyná a várost, de nem szeretné megtörténni, mert szerelme, Rozália itt marad. Ezt követően arról beszél, hogy mennyire fájdalmas lenne neki a búcsú, ha északra költözne ő, Rozália pedig délen maradna, és csak leveleken keresztül kommunikálhatnának. A búcsúvétel szörnyű gondnak tűnik számára, és kérdőre vonja, hogy vajon az ég, vagy Rozália győz-e.

A vers második része ismételten elmondja, hogy szívesen elhagyná a várost, de Rozália szeretete visszatartja. Arra panaszkodik, hogy kitől nyerhet csókokat és kitől kap támogatást a daloláshoz. Saját magára és a költői művészetére utalva azt mondja, hogy ő szegény költő, akit csak az árván maradt Múzsa és a papírlap szereti. A várost és a vágyott szerelemet tehát a költői inspiráció és a művészet kapcsolja össze.

A vers harmadik részében a költő közli, hogy mégsem hagyja el a várost, mert nem tud válni Rozália szeretetétől. A kötelességek, a szent kötelékek visszatartják, és meggyengült szíve nem tudna megbirkózni a vágyval, hogy vele maradhasson. Ezért őszinte szándékainak is búcsút mond, a dicsőségtől is, csak hogy megtarthassa Rozália szerelmét. A vers zárulásában Melitesz és Rozália együtt mondják, hogy ne féljen, szívük összetartozik.

A vers teológiai szempontból is érdekes, mivel bibliai utalásokat tartalmaz és a szerelem és kötelességek különféle aspektusait érinti. A bibliatudományi nézőpontból fontos megemlíteni, hogy az ég és tenger közötti távolság, a szívben való otthonosság és a búcsúvétel szimbolikus lehet a spiritualitás és a világiasság közötti választóvonalra utalva.

A patrisztika nézőpontjából a szerelmi vonatkozásokra összpontosíthatunk. A szerelem és az emberi kapcsolatok alapvetően fontosak a patrisztikus gondolkodásban, és Isten szeretetének kifejezésére használják. A költő szerelme Rozália iránt tehát a teológiai keretek közt is értelmezhető, mint az ember és Isten közötti szeretet metaforája.

A skolasztika nézőpontjából érdekes lehet megvizsgálni a szeretetet és a kötelességek közötti dilemmát, valamint a vágy és a kötelesség konfliktusát. A skolasztikus teológia alkalmazott filozófiai módszere lehet segítségünkre a vers értelmezésében.

Összességében a vers teológiai szempontból az emberi szeretet és kötelességek dilemmáját dolgozza fel, és lehetőséget ad a bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai nézőpontok szemléltetésére. A költő búcsúvétellel kapcsolatos érzései és gondolatai az ember és Isten közötti kapcsolat és szeretet témájába illenek.