Nincs
engedelmességem, nincs parancsom. Egyként eldobtam már
a kéjt s a kínt. Órákig is elbámulom, amint sugár
szikrázik át egy
tiszta kancsón.
A
fán rekedten rikkant fel a páva, a nap melenget és a föld
forog. Áldott, kiben nem fáj a tört horog s a küldetésben
néha-néha
gyáva.
Szívem e békés lustaságban oly dús!
A
gazdag úton szembe jön velem vasakkal verten egy csapatnyi
koldus s amíg a parkon át lassan halad ki, a módot kutatom és
nem
lelem: mint tudnám őket végre megtagadni?