Keresés:

Gyóni Géza

ELVÁLÁS

I.

Egész világ van miközöttünk -
S hogy elválasszon, összefog...
Elválunk majd, mint összejöttünk,
És sírni egyikünk se fog.

Hogy lesik majd, ha szenvedünk-e?
S mi szétmegyünk csak szótalan -
Nem tudja senki, hogy szivünkbe'
Egész világ fájdalma van...

II.

Mert jön idő, én érzem, érzem:
Elszáll az álom, el egészen...

A cifra házból nagy titokba
Árnyék oson ki támolyogva...

S a sok szerelmes kis papírra
Valaki csak leborul sírva...


IKAROSZ

Ne várj te engem - hiába várnál!
Nincs nyomorultabb a sasmadárnál,
        Mely szárnytörötten áll a szirt tövén.
Szeme belát még kéklő messzeségbe,
De azt az ormot óh, hogy még elérje -
        Nincs, nincs remény.

Vérezve látja: felhők rohannak,
Hallja morajját égi robajnak -
        S ő lenn a völgyben, melyet megvetett.
S ki izzó nappal próbál szembe nézni,
Foszló sugárnál sütkérezve nézi
        A felleget.

Lomhán száll rája az est homálya,
Mely máskor fönn a felhőn találja -
        Most fojtó, nyirkos, mint a szemfedő;
S melyért kidőlt, pompázó esti fényben
Mered fölötte hivóan, kevélyen
        A szirttető.

Oda fel! Csakhogy még azt elérje!
S onnan - hanyatt le, vissza a mélyre -
Csak addig bird ki még te csonka szárny.
Hadd hallják onnan végső csattogásod!
Aztán - ha már a szürke éj leszállott,
        Ne várj, ne várj!


- Mi benned dal volt, dal marad örökre -
Értetlen nótád ugy dúdolgatod.
Amíg megbotlasz egy útszéli rögbe
S imába ful el végső sóhajod...

Írd meg a véleményed Gyóni Géza ELVÁLÁS című verséről!