Keresés:

Gyóni Géza

ÉN

Virágos sajkán suhan előttem
Gyönyörre hívó perc-sereg.
S megállítani, nagy vágyódó én,
Egyetlenegyet sem merek.

Friss asszonyajkak nászi mosolya
Csalogat, unszol: csókolni jer!
Fehér fogak felém villannak
És csókolatlan tünnek el.

Hív a dicsőség. Hír kusza szárnya
Felém csap néha... utána kapok.
S fele utában karom lecsuklik.
Ej, alhatunk még, fiatalok!

Köröttem szerte szent akarások,
Nagyot merő, új, bátor sereg, -
S közöttük én, csodákra váró,
Lomha, mélázó, nagy gyerek.

Valaha Délen tüzlelkü asszonyt
Öleltek bágyadt férfi-karok.
Álmodó lelkem ott született meg,
A vérük, a vérük bennem kavarog.


FOGANTATÁS

Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán morajja.
Imás csöndjét a pillanatnak
Parázna, vad szó ne zavarja.
El nem sóhajtott szent imádság
Szálljon csak a magasba fel,
Mikor két szív szorongva, félve
Egymásra lel.

Azután hajrá! a szilaj élet
Borzolja tajtékos tarajját.
Küzdő, erőlködő sajkáit
Hullámkorbácsok hadd vagdalják.
Villámos felhők fenyegetve
Csak gyüljenek a magasokban,
Mikor két szív ujjongva, égve
Egymásra dobban.

Írd meg a véleményed Gyóni Géza ÉN című verséről!