A gót s latin betűk sivatagában,
Fáradt diák, virágot keresek.
Oly szürke vagyok multban és a mában
S szeretnék élni én is keveset!
Tavasz van, rajtam bágyadt barnaság van,
Az utakon vidám szerelmesek
S amíg viaskodom a Bánat-ölyvvel,
Az út, a fák, a rét - és minden zöldel.

Az ó betűkre friss könnyűket ejtek,
Nem hat reám vitéz lovagkora
És jaj nekem, hogy mindent elfelejtek,
Ha nevet alabástrom fogsora,
Mert bennem is lassan, szépen megerjedt
S kiforrt a szerelem részeg bora;
De ajkaimra gyöngyei se jutnak
S én nem lehetek társa mámoruknak.

Igy lassan vérzem el a tűnt igéken
És nem csókolhatom meg a kezét.
Fejem sokszor töröm sok semmiségen
S áhítom közben léptei neszét.
És úgy szeretem, mint szerettek régen:
Hektor szerette így Andromachét.
Erősszivű volt Andromache férje,
És gyönge szívem párját hát ne kérje.

Szeretném bátran becsukni egyszer
A kopott könyvek ócska födelét
És csókolózni illatozó esttel,
Mikor reám vár és reá a rét.
De jaj, vigyáz rám sok szigorú mester,
Csak vágyam kóborolhat szerteszét,
Míg én magam süket betűkben élek,
Mint Cháron hídjáról leszédült lélek.

1923. márc.


Elemzések

József Attila A BETŰK SIVATAGÁBAN című versét irodalomtudományi szempontból is lehet elemezni. A verstan, a szókincs, a témák és az intertextuális utalások mind fontos elemek a vers értelmezése során.

A vers egy nyolcsoros strófaszerkezetet követ, amelyben az alternáló rímeket felváltják az áthallásos rímek. Ez a szerkezet a nyugati költészet hagyományait követi, különösen a gót és latin betűk sivatagában a gótikus és a latin nyelvű irodalomra utal, amelyek jelentős hatással voltak a magyar irodalomra.

A szókincs és a stílus is jelentős szerepet játszik az értelmezés során. A versben szereplő szavak között vannak archaikus és különleges kifejezések, amelyek erős érzelmi hangulatot keltnek. Például a "Bánat-ölyv" vagy az "alabástrom fogsor" olyan kifejezések, amelyek az erőteljes érzelmek és a megrendülés atmoszféráját teremtik meg.

A témák között megtalálható a szerelem, a múlás és az elszigeteltség. A fáradt diák, aki a virágot keresi a betűk sivatagában, az egyedüllét és a vágyakozás érzetét váltja ki. Emellett a versekben megtalálható motívumok, mint a tavasz, a szerelmesek és a zöld táj, az élet és a remény jelképei.

Az intertextuális utalások pedig a magyar és a nemzetközi szépirodalomra vonatkoznak. A versben szereplő ó betűk például utalhatnak az ómagyar irodalomra és a hagyományos verselemekre. Emellett a szerző Hektor és Andromache történetére utalva, az ókori görög mitológiára és az eposzi hősiességre is utal.

Összességében a versben található verstan, szókincs, témák és intertextuális utalások mind fontosak a megértéséhez, és arra utalnak, hogy József Attila a magyar és a nemzetközi irodalom hagyományait ismerve alkotta meg ezt a verse.

A vers első sorában megjelenik "a gót s latin betűk sivatagában" kifejezés, ami utalhat a betűk körültekintő megfigyelésére és elemzésére. Ez a megközelítés összefüggésbe hozható a nyelvészet fejlődésével, ahol a betűk és szavak eredetét, jelentését és struktúráját vizsgálják. A mai nyelvészetben az etimológia, szemantika és fonetika területeken új felfedezések és elméletek vannak.

A vers második része arról szól, hogy a diák elfelejti a dolgokat, ha valami megzavarja vagy megrázza. Ez az aspektus összefüggésbe hozható a kognitív pszichológiával, ahol az emlékezet és a tanulás működését és korlátait vizsgálják. A szerelem részeg borával és ajkakon lévő gyönggyel kapcsolatos utalás pedig lehetőséget ad a kémia és a biológia területének feltárására, ahol a feromonok és a szerelmi érzelmek kölcsönös hatásait kutatják.

A vers harmadik része a múltban szeretkezésként leírt szerelmet említ, amelyre a klasszikus görög irodalom és mitológia hajnala utal. Ez arra utal, hogy József Attila ismerője lehetett az antik mítoszoknak és az irodalomnak, amelyek az evolúciós pszichológia és az irodalomtörténet területén vizsgálódást eredményeztek.

A vers negyedik részében a diák arról beszél, hogy vágyik az illatozó estre és a természeti környezetben való csókolózásra. Ez a természeti környezettől való élvezet lehetőségét tárgyalhatja, amely összefüggésben áll a környezettudomány, az ökológia és a pszichológia területeivel. A vers végén megjelenik a "Cháron hídjáról leszédült lélek" kép, ami a halál, az utolsó út és az utazás témájára utalhat, és összekapcsolódik a kozmológia, anatómia és filozófia területeivel.

A vers teológiai szempontból több értelmezést is lehet adni, és kapcsolódik a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokhoz is.

Először is, a versben megjelenik egy olyan vágyakozás a virágok és a tavasz iránt, amely az életre való vágyat és a szépség iránti érzékenységet fejezi ki. A vágy azonban fáradt diák vagyok szürkeség alatt szenved, ezért szeretne keveset élni. Ez összefügghet a bibliatudománnyal, amely a Biblia szövegei alapján próbál válaszokat adni az élet értelmére és a szenvedésre. A diák vágya lehet az Istenhez való közeledés vágya is, ahogy a patrisztika is hangsúlyozza az ember vágyát az Istennel való találkozásra.

A versben a betűk sivatagában való vergődés képe is megjelenik, amely a skolasztika idején értelmeződhet úgy, hogy az emberi tudás és intellektus képes a vágyak betölésére és az igazság megértésére. Azonban a versben megjelenik a keserűség, hogy az igazság és az érzelmek közötti kapcsolat megszakadt, ami a betűk sivatagában való keresés képében jelenik meg.

A versben felmerül a régi szerelmek emléke is, amely a patrisztikus és skolasztikus nézőpontokban a lélek és test közötti kapcsolatot fejezheti ki. Az Andromache és Hektor szerelmének felidézése is érdekes képet fest az emberi szeretetről és a párkapcsolatokról. Az ó betűkre friss könnyűket ejtek sorban pedig az emberi vágyak és szenvedélyek közötti feszültséget fejezheti ki, amelyeket a patrisztikus és skolasztikus nézőpontokban az erkölcsi élet és az indulatok kezelése közti harcnak lehet tekinteni.

A vers utolsó részében pedig megjelenik a vágy az elzárt tudáshoz és a betűk mögött rejlő titkokhoz. Ez kapcsolódik a skolasztika érettségi képzéséhez és az emberi intellektus fejlesztéséhez, valamint a patrisztikus nézőpont szerint a lélek bensőséges kapcsolatához az Isten titkaival.

Összességében tehát a vers teológiai szempontból úgy értelmezhető, mint az emberi vágyak, az élet értelme és a szeretet iránti igény kifejezése, ahol a bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontok együttesen jelennek meg a versben.