József Attila A CSODA című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Elsőként érdemes megemlíteni a versben megjelenő szimbolikus elemeket. A szilvafa és az acéltehén a magyar irodalomban ismert szimbólumok, melyek különböző jelentésekkel bírnak. A szilvafa az élet múlását, a múlandóságot szimbolizálja, míg az acéltehén a modernizáció és az ipari fejlődés szimbóluma lehet. Ezek a szimbólumok a nemzetközi szépirodalomban is hasonló jelentésekkel bírhatnak, például az acél és a fa is gyakran használt szimbólum az amerikai irodalomban. A szimbolizmus tehát egy olyan irodalmi eszköz, amely mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban megtalálható és fontos szerepet játszik a versek jelentéseinek átadásában.
A versben megjelenő motívumok is fontos elemek irodalomtudományi szempontból. A dinamit motívuma a modernizáció, az erőszak és a destruktív erők jelenlétét jelzi. Ez a motívum több magyar és nemzetközi irodalmi műben is felbukkan, például Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében vagy Sinclaire Lewis Az eladható ember című regényében. A dinamit motívuma tehát a korabeli társadalmi és politikai valóságra utalhat.
A versben megjelenő természeti elemek, mint az ég, a tűz és a víz szintén fontos elemei az irodalmi világnak. Az ég és a tűz motívumai visszatérőek a magyar és a nemzetközi irodalomban, például József Attila Apokalipszis című versében vagy Dante Isteni színjáték című művében. Ezen motívumok a transzcendenciára, a spirituális keresésre utalnak. A víz motívuma szintén gyakori az irodalomban, és több jelentéssel bírhat. A versben a víz a közelséget, a kötődést jelzi, de a nemzetközi irodalomban gyakran a megújulást, regenerációt szimbolizálja.
A vers nyelvezete, stílusa is meghatározó a irodalomtudományi szempontból. József Attila költészete a modernizmus jegyeit viseli, amely a 20. századi európai irodalomban is megjelent. A modernizmus jellemzője az újítás, a hagyományos irodalmi formák és nyelvezet megtörése. A versben a költő szokatlan képekkel, fordulatokkal és ritmussal dolgozik, amelyek a modern költészet jellemzői lehetnek. Ezenkívül a versben megjelenő metaforák és hasonlatok is fontos eszközök az irodalmi kifejezésre, melyek mind a magyar, mind a nemzetközi költészetben gyakoriak.
Összességében József Attila A CSODA című versét irodalomtudományi szempontból számos lehetséges összefüggés alapján elemzhetjük. Az irodalmi szimbólumok, motívumok, a nyelvezet és a stílus mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban jelen vannak, és hozzájárulnak a vers értelmének és jelentésének átadásához.