Vas-öltönyben előttem áll
A szomorú, néma halál.
Hideg csókja
Nem izgatja
Sóhajtó kebelem.

Dörrenés s nem él az élet,
Futó ábránd, a multé lett.
Nem marasztja,
Már eladta
Hevítő szerelem.

Előttem áll s torkon ragad!
- Életmentő hát nem akad? -
Tovább nem vár,
S én? - megyek már
Siratva életem.

1921. ápr. 11.


Elemzések

A
vers természettudományos szempontból számos érdekes kérdést és összefüggést felvet. Az első versszakban a halálra utalva József Attila megemlíti a "vas-öltönyt", amely a mai korszerű orvostudomány egyik legfontosabb felfedezésére, a mesterséges szívre utalhat. A halál hideg csókja pedig a testhőmérséklet csökkenését mutathatja, ami a halál beálltával következik be.

A második versszakban a "futó ábránd, a multé lett" kifejezés arra utalhat, hogy a múltban még reménykeltőnek tűnő orvosi lehetőségek és áttörések ma már elkopottak, nem tartják meg az emberi életet. Ez a legfrissebb kutatásokra és felfedezésekre utalhat, amelyek azonban még nem jutottak el olyan szintre, hogy valóban hatékonyan megmentsék az életet.

A harmadik versszakban József Attila kérdőre vonja, hogy vajon nincs-e valamilyen életmentő eszköz a halál előtt. Ez az aggodalom a legfrissebb tudományos fejlesztésekre és terápiákra vonatkozhat, amelyek bár fejlődnek és előre tartanak, de még nem tudják megváltoztatni a halál tényét.

Összességében a vers számos olyan elemet tartalmaz, amely a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásaival hozható összefüggésbe. A mesterséges szív, az életmentő technológiák és terápiák és általában az emberi élet megmentésére irányuló erőfeszítések mind olyan területek, amelyek ma aktívan kutatottak és fejlesztettek. A vers kiemelheti az emberi halandóság és az örökkévalóság közötti ellentmondást, amelyet a természettudomány igyekszik megoldani.

A vers József Attila A HALÁLRÓL című műve, melyet 1921-ben írt. Az alábbiakban bemutatom az irodalomtudományi szempontokat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Stílus:
- József Attila az expresszionista irodalomhoz sorolható, amely a 20. században jelent meg. A versben látható az expresszionizmusra jellemző erős érzelmek kifejezése és a személyes tapasztalatok megjelenítése.
- A versben a sorok rímelés nélkül vannak megfogalmazva, ami az avantgárd irányzatot is megjeleníti. Az avantgárd irányzat kísérletezést és az irodalmi hagyományok felborítását jelenti.

Motívumok és jelképek:
- A halál motívuma dominál a versben, amelyet Vas-öltönyben, hideg csókja és torkon ragad kifejezések jelenítenek meg. A halál jelentős szerepet játszik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban, mivel egy olyan téma, amely az emberiséget általában megérinti.
- Az élet motívuma is jelen van a versben, amit a futó ábránd és az életmentő metaforák képviselnek. Az élet és a halál feszültsége szintén gyakran megjelenik a szépirodalomban.

Idő és tér:
- A vers szövege nem utal konkrét időpontra vagy térre, ezért ezek elemek kevésbé relevánsak az értelmezésben. Azonban a vers nyomasztó hangulata utalhat a korban uralkodó nehéz időszakokra és az író személyes érzéseire.

Intertextualitás:
- A vers hatása alatt állhatnak más magyar költők, például Babits Mihály, Kosztolányi Dezső vagy Ady Endre művei. Az expresszionizmus németországi és európai hatásait is érezhetjük a versben.

Társadalmi és politikai kontextus:
- A verset József Attila a Népszava című lapban publikálta, ami a közéleti és politikai feszültségeknek is köszönhető lehet.
- A magyar irodalomtörténetben a versek társadalmi és politikai környezetének elemzése az irodalomkritika gyakori téma.

Összességében József Attila A HALÁLRÓL című verse jellemzően expresszionista jegyeket mutat a stílusában és motívumaiban. A halál és az élet ellentéte, valamint a költő egyéni érzései dominálnak, amelyek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is gyakran előforduló témákat képviselnek. A vers társadalmi és politikai kontextusa szintén érdekes lehet az analízis során.

József Attila "A HALÁLRÓL" című verse teológiai szempontból több érdekes összefüggést is felvet. A következőkben az összefüggéseket elemzem a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is kitérve.

Az első versszakban József Attila a halált egy szomorú, néma alakként ábrázolja, aki egy vas-öltönyben áll előtte. Ez a kép a halál objektivitását és az ember tehetetlenségét hangsúlyozza. A bibliai jelentéstartalommal is kapcsolódik, hiszen a Vas-öltöny lehetőséget ad a gondolatra, hogy a halál pénzügyi vagy világi körülmények által befolyásolt esemény.

A második versszakban a költő azt mondja, hogy a halál hideg csókja nem izgatja a sóhajtó kebelét. Ez a mondat a halál és az élet közötti ellentétet szimbolizálja. A halál hidegsége és közönye ellentétben áll József Attila vágyával és hevítő szerelmeivel. Ez a bibliai tanításokban gyökerezik, ahol az életet és a szeretetet az igazsággal és a melegséggel hozzák összefüggésbe.

A harmadik versszakban a költő arról beszél, hogy a halál közvetlen közelében van, és felszólítása, hogy van-e életmentő, utalhat a bibliában és a teológiában is jelen lévő haláltól való szabadulás és az örök élet reményére. Ez kapcsolódik a patrisztika tanításaihoz, amelyek hangsúlyozzák a haláltól való megszabadulást és az emberi élet végső célt, az isteni jelenlét elérését.

A vers egyik fő témája a halál és az élet közötti dilemmához kapcsolódik, és mint ilyen, több szempontot megvilágít. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika ezen perspektívái mellett más teológiai megközelítések is lehetségesek. Például a modern teológia és etika megközelítései összpontosíthatnak az emberi élet méltóságára és értékére, és arra, hogy hogyan kell megbirkózni a halállal és gyászolni szeretteinket. Emellett a vallásszociológiai megközelítés is vizsgálhatja, hogy a halál hogyan befolyásolja az emberek vallási meggyőződését és viszonyát Istennel.

Összességében József Attila "A HALÁLRÓL" című verse teológiai szempontból sok összefüggést felvet, amelyek a bibliai tanításokra, a patrisztikai és skolasztikus teológiára épülnek, de más teológiai megközelítéseket is lehet alkalmazni. A költő személyes érzései mellett a vers kapcsolódik az emberi élet és halál, az élet értelme és célja, valamint a haláltól való szabadulás és az örök élet reményének témájához.