A kelő korongba hajítom heggyel
Vadbika vörös húsán kalapált gerelyét a fiatal szűznek.

Most indulsz el, hogy hazavezettesd falaimat -
Változó árnyékaim ittmaradnak elhagyott hűvösében.

Érzed a viharszellőt, az egymáshoz közelre bujtogatót?
A tétetett város előtt bosszúsan köszörűli csorbított szerszámait.

Most indulsz el, hogy új földet találtass magvaidnak -
Kövér gyerek alatt sem törik ott ketté a faág,
Leveleivel fölfogott kötényed ráncait igazítja.

Bontsam-e hát a felhőket magosba érő térdeimről?
Fektessem-e már szivünket egymásra a patak fehérlő kavicsain?

Melledet két domb őrizze kétoldalt,
Gyönge, kifejtett szádat marék érintetlen cseresnye óvja!

1926. jan. - márc.


Elemzések

József Attila "A kelő korongba hajítom..." című versének elemzése irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első szakasz a versben egy erotiskus jelenettel kezdődik. A "vadbika vörös húsán kalapált gerelyét a fiatal szűznek" metaforikus kép arra utal, hogy a férfi átadja a szűznek a virilitását, a hatalmát. Ez az erotikus elem a magyar irodalomban a szimbolikus szerelmi versek hagyományába illeszkedik, például Petőfi Sándor vagy Ady Endre műveiben is megtalálható hasonló tematika.

A második szakasz egy elválást és hazaérkezést ír le. A "változó árnyékaim" ittmaradnak, míg az én elhagyja a helyet. Ez a változás és az elhagyatottság motívuma számos nemzetközi alkotásban is megjelenik, például William Shakespeare szonettjeiben vagy Emily Dickinson verseiben.

A harmadik szakaszban a városban zajló hangulatot és az esetleges veszélyeket jeleníti meg. Az utalás a csorbított szerszámokra a háború vagy a társadalmi elégedetlenség metaforája lehet. Ez a politikai vagy társadalmi állapot leképezése megtalálható a világirodalomban is, például Bertolt Brecht vagy T. S. Eliot munkáiban.

A negyedik szakasz arról beszél, hogy az én új otthont keres. A "kövér gyerek" metafora az új lehetőségeket vagy az új generációt szimbolizálhatja. Az új föld keresése és a megújulás motívumát számos nemzetközi műben megtalálhatjuk, például Dante Isteni színjátékában vagy a Biblia átvirágozásában.

Az ötödik szakaszban a szerelmi kapcsolatról van szó. A felhők felbontása és a szív közötti kapcsolat megteremtése egyfajta spirituális vagy spirituális elemeket tartalmazó szerelmi költészetre utal. Ez a szerelmi tematika számos világirodalmi alkotásban megtalálható, például Rumi költészetében vagy a francia lírában.

A hatodik szakaszban a testi-érzelmi kapcsolatról és az oltalomra való vágyról van szó. Az őrzés és a védelem motívuma megtalálható például William Blake vagy Charles Baudelaire verseiben.

József Attila "A kelő korongba hajítom..." versét tehát számos irodalmi összefüggésben lehet vizsgálni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén, mint például a szimbolika, az erotika, a társadalmi vagy politikai kommentár, az újragondolás és a szerelmi tematika.

A vers teológiai szempontból számos értelmezést kínál. Az alábbiakban bemutatom néhány lehetséges értelmezést, és rávilágítok a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

Az első négy sor érzékletes képekkel írja le a napfelkeltét, amikor a napkorong kilöki a hegyes heggyel ellátott gerelyét a vadbika vörös húsának, ami a fiatal szűzön pihen. A vörös hús és a gerely képeként értelmezhetjük a Messiást, aki a jóslatok szerint a szűz által fogantatik és a világnak üdvösséget hoz.

Ebből a szempontból a bibliatudomány és a patrisztika figyelmeztet minket arra, hogy a vers a Messiás születését és életét jeleníti meg. Az ószövetségi jövendölésekben több alkalommal szerepel, hogy a Messiás egy szűz által fogantatik és hozza a megváltást a világnak (például Ézsaiás 7:14).

A vers második részében a szűz elindul a hazájába, hogy hazavegye falait. Ez lehet utalás a gyermek Jézus és a Szűz Mária menekülésére Egyiptomba, majd a visszatérésükre Názáretbe, amikor Jézus megtalálja a "hazáját" és ott nő fel.

A vers harmadik részében a városban várakozó emberekről van szó, akik bosszúsan köszörülik csorbított szerszámaikat. Ezt értelmezhetjük úgy, hogy az emberek várnak a Messiásra, hogy bosszút álljanak a bűnökért és szenvedésekért.

A vers negyedik részében a szőlőültetvény metaforáját használja az új föld felkutatására. Ez utalhat a Messiás földi szolgálatára és az üdvösséggel teli új világra, amelyet hoz magával.

A vers további részei a szeretet és az egymásra találás témájára térnek ki, melyek az Újszövetség és az ökumenikus gondolkodás jellemzői. Az örök szeretetet és az összetartozást jelzi, amelyet az új élet lehetősége ad. Ez a gondolat a szerelem és a házasság szimbólumát is hordozza, ami az egyén és Isten kapcsolatát is kifejezi.

A skolasztika nézőpontjából a verselemzés során törekedhetünk arra, hogy a versben rejlő teológiai gondolatokat a rendszeres gondolkodás szempontjából elemezzük. A skolasztika arra ösztönözhet bennünket, hogy a vers gondolatait egy logikai struktúrán keresztül elemezzük és értelmezzük. Például a skolasztika által képviselt filozófiai rendszerrel azonosíthatjuk a verselemzési módszerek hasonlóságait és különbségeit.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva, több olyan elemet is találhatunk benne, amelyek összekapcsolhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorban József Attila a napot említi, amit "kelő korongnak" nevez. Aznapkelte és naplemente a Föld forgásából adódik, és a mai tudomány szerint a Föld nap körüli keringése és az égitestek mozgása áll a háttérben. Azt is megérthetjük, hogy a Heggyel dobott gerely a nap sugarait jelképezi, amik felmelegítik a földet és lehetővé teszik az élet fenntartását.

A második sor a természeti jelenségektől és a változó árnyékoktól beszél. A fény és az árnyék viselkedése a természeti környezetben az optika tudományához kapcsolható. A modern optika felfedezései, például a fény szétbontása és az árnyékok keletkezése, segítenek a napfény és az árnyékok viselkedésének jobb megértésében.

A harmadik sorban a szél erejét és hatását mutatja be a vers. A viharszellő a meteorológiai jelenségekhez kapcsolódik, amelyeket a modern meteorológia kutat. A város előtti csorbított szerszámok köszörülése pedig az emberi technológia fejlődéséhez és az anyagok viselkedésének megértéséhez kapcsolódik, amit a modern anyagtudomány és mérnöki kutatások vizsgálnak.

A negyedik sorban a vers a termesztést és a növények növekedését jeleníti meg. Az új föld és a magvak említése arra utal, hogy a földművelés és a növénytermesztés körül forog. A faágak helyes és rugalmas megtartása pedig a botanika és az ökológia kutatásához kapcsolódik.

Az ötödik sor a felhőkkel és a patakkal foglalkozik. A felhőkkel kapcsolatos tudomány a meteorológia és az atmoszféra vizsgálatához kapcsolódik. Az egymásra fektetett szív jelképezi az emberi kapcsolatokat és az összetartozást, míg a patak fehérlő kavicsain való elhelyezés a hidrologiához kapcsolódik, ami a víz áramlásának és viselkedésének vizsgálatával foglalkozik.

A hatodik sorban a vers az emberi testet és a természetvédelmet említi. A mell két dombja a női emlőket jelképezi, amelyek az anyatejes táplálkozás és a reprodukciós folyamatok kapcsolatában vizsgálandóak a medicinában és az anatómiában. Az érintetlen cseresnye a természetvédelmi törekvésekhez és a biodiverzitáshoz kapcsolódik, ahol a cseresznyefafa lehetőséget nyújt az állatoknak és növényeknek, hogy védett élőhelyet találjanak.

Összességében ez a vers több természettudományos elemet tartalmaz, amelyek közül néhány a mai legfrissebb felfedezésekhez és kutatásokhoz kapcsolódik. Ezek az elemek az optika, a meteorológia, az anyagtudomány, a botanika, az ökológia, a hidrologia, a medicina és a természetvédelem területein is alkalmazhatóak.