Oly lompos volt és lucskos,
A szőre sárga láng,
Éhségtől karcsú,
Vágytól girhes,
Szomorú derekáról
Messze lobogott
A hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
Laktak a szemében
S kenyérhéját, miegymást
Keresgélt.

Úgy megsajnáltam, mintha
Belőlem szaladt volna
Elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
Ekkor mindent láttam ott.

Lefekszünk, mert így kell,
Mert lefektet az este
S elalszunk, mert elaltat
Végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
Feküdvén, mint a város,
Fáradtság, tisztaság
Hűs boltja alatt némán,
Egyszer csak előbúvik
Nappali rejtekéből,
Belőlünk,
Az az oly-igen éhes,
Lompos, lucskos kutya
És Istenhulladékot,
Istendarabkákat
Keresgél.

1924


Elemzések

József Attila A KUTYA című versében a költő a természettudományos szempontokat inkább az emberi lét és érzések által közvetítve jeleníti meg, nem a konkrét tudományos felfedezésekre vonatkozóan. Azonban néhány észrevétel a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban megtehető:

1. A szőre sárga láng: Ez a sor metaforikusan utalhat a napfény energiájára, melyet a növények fotoszintézis során hasznosítanak.

2. Éhségtől karcsú: A kutya éhségtől karcsú testfelépítése arra utalhat, hogy hiányt szenved táplálékból vagy energiaforrásból. Ez kapcsolatba hozható az anyagcserével és a test energiagazdálkodásával.

3. Vágytól girhes: A kutya vágya és a girhes jelző kapcsolódhat a szaporodással és a géntranszferrel foglalkozó természettudományos felfedezésekhez.

4. A hűvös éji szél: A szél a légáramlatokat jelképezi, melyek az időjárással és az atmoszférával kapcsolatosak. Az időjárási jelenségek, például a szélmozgás az atmoszféra és az óceánok kölcsönhatásának eredményei.

5. Az újságban a kölykös kutyák örökbefogadására buzdító hirdetés: Ez a sor utalhat a kutyák szaporodására és annak társadalmi hatásaira, mint például az elhagyott vagy elpusztult állatok befogadása vagy mentése. Ez az ember és a környezet közötti kapcsolatot tárhatja fel, ami szintén a természettudomány ökológiai aspektusait érinti.

Bár a vers nem tér ki közvetlenül a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseire, ezek a felfedezések mégis összekapcsolhatók a költő által leírt érzelmekkel, és bemutathatják az emberi és természeti világ közötti együttműködést és kölcsönhatást.

József Attila "A kutya" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megjelenik a szegénység és nyomorúság képe, ami a kutyán keresztül szimbolizálódik.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenő kutyakép a kereső embermetaforája lehet. Az ember Isten után vágyik, és hiába tölti be a templomokat, mindig ott van benne az éhség, a vágy és a hiány. A keresgélés a spirituális éhséget és az Isten utáni vágyat jeleníti meg. Az Istenhulladékot és Istendarabkákat keresgélő kutya arra utal, hogy az ember Istenre való vágyódása nem mindig találkozik megfelelő kielégítéssel vagy megvilágosodással.

A patrisztika nézőpontjából megjelenhet az összehasonlítás az ember és a kutya állapota között. Az ember az Isten képére teremtett, de a bűnbeesés következtében elidegenedett Istenről és önmagáról. József Attila verse a kutyán keresztül mutatja be az ember elveszettségét és kétségbeesését, miközben folyamatosan keresi a transzcendenset és beteljesedést.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik az emberi szenvedés és az állandó hiányosság megjelenítése. Az emberi természetben benne van az üresség, ami csak a transzcendenssel, az Isteni vagy a szentséggel való kapcsolatban találhat megfelelő kielégülést.

Más nézőpontból is érdekes lehet a vers értelmezése. Például a szociális-irodalom kontextusába helyezve, a kutya a társadalom peremén élő emberek őszinte és igénytelen jelenlétét is jelképezheti. A vers a szegénységet, az elnyomást és az emberi méltóságért folytatott harcot is felvillantja.

Összességében József Attila "A kutya" című verse teológiai szempontból többféle értelmezést kínál. A kereső emberi vágyódás, az Isten utáni kutatás és az emberi hiányosság megjelenésével egy olyan univerzális témát érint, ami más teológiai és filozófiai irányzatok szempontjából is érdekes lehet.

József Attila "A kutya" című verse elsősorban a lírai irányzatba sorolható. A költemény a szegénység és nyomorúság ábrázolására helyezi a hangsúlyt, egy hazátlan és éhes kutya szemszögéből megfogalmazva.

A versekben megjelenik a városi szegénység és elhagyatottság motívuma, amely jellemző a modernista irodalomra. József Attila a városi életet és annak sötét oldalait hozza szembe a tisztaság és a boldogság képével.

A kutya motívuma a versekben az erőtlenséget, a kiszolgáltatottságot és a szegénységet jelképezi. Szimbolikusan azt is jelentheti, hogy az emberek által eldobott, elutasított Istenhulladékot, vagyis a reményt keresgéli.

A versben szereplő képek és metaforák (lompos, lucskos szőr, sárga láng, girhes vágy) az élet nehézségeit, a szegénységet és elhagyatottságot fejezik ki. A templomok képe a felsőbb hatalmakhoz vagy az erősebbekhez való könyörgést, segítségkérést jelképezheti.

A versben nyilvánvalóvá válik a szorongás és az elhagyatottság érzése, valamint a magány és kilátástalanság előtérbe helyezése. Az éhség és a keresgélés a szegénység és a nyomorúság jelképe, amely mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran megjelenő motívum.

A vers nyelvezete és stílusa is kifejező. A megsajnálás és az empátia érzése kiemelkedik a szövegből. József Attila ezzel a verssel új lehetőségeket hozott létre a magyar költészetben.

A kutya témája az egyetemes irodalomban is jelen van. Sok más szerző is foglalkozott a kutyák megjelenítésével és az emberi élet és állati világ közötti kapcsolat bemutatásával. A kutyák az emberek legjobb barátai és hűséges társai, így az irodalomban gyakran jelképezik a hűséget és az odaadást.

Az összefüggések közül a szegénység, az elhagyatottság és a remény hiánya olyan témák, amelyek nemzetközi irodalomban is gyakran megjelennek. A szociális kérdések, az emberi szenvedés és kilátástalanság ábrázolása az irodalomban több kultúrában közös témaként jelenhet meg.

Kiemelhetjük továbbá a lírai gazdagságot és eredetiséget a versben, ami általánosságban jellemző az irodalmi alkotásokra. A szimbolikus és érzékletes nyelvezet, valamint a motívumok sokrétű jelentései minden irodalmi műben fontos szerepet játszhatnak.