A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.

Moshatja vér is - ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,

a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.

Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedű.

Elpusztíthatatlant annyian,
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.

Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.

Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.

Ki inti le - talán a földesúr? -
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.

És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...

Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.

Föl a szívvel, az üzemek fölé!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!

Föl, föl!... E fölosztott föld körül
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!

Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent...

A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

A költő - ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.

1933 tavasza


Elemzések

A vers elemzése során figyelembe vehetjük a következő összefüggéseket:

1. Témák és motívumok: A város peremén élő költő a műben számos olyan témát és motívumot érint, melyek jellemzőek a modern városi életre és az azt körülvevő társadalomra. Ilyen témák például a szennyezés, az elidegenedés, az emberi kapcsolatok hiánya, a városi fejlődés sokszor negatív hatása. A korom és guanó motívumai az elszennyeződést és a romlást jelképezik.

2. Modernista költészeti eszközök: József Attila verseiben gyakran találkozhatunk a modernista költészeti stílus jellemzőivel, mint például az expresszív képek, a szimbolikus jelentések és az érzelmek kifejezése. Az alkony szimbolikus jelentése, hogy a határozatlan és szorongató helyzetet fejezi ki, amelyben a költő találja magát.

3. Szerkesztési és formai elemek: A vers rímes struktúrával van megírva, ami a költő szándékosan alkalmazott eszköze lehet, hogy a vers könnyebben megragadjon és emlékezetesebbé váljon. A ritmika és az ismétlődések is fontos szerepet játszanak a versben.

4. Társadalomkritika: A versben jelen van a társadalomkritika és a társadalmi problémák bemutatása, amelyek a modern városi élet jellemzői. A versben megjelenik az elidegenedés érzése és a kétségbeesés, amit a társadalmi változások okoznak. Az emberek általános elkötelezettsége és hite problémákkal teli.

5. Kapcsolódás más költőkhöz: József Attila költészetét gyakran összehasonlítják más magyar költők műveivel, például Ady Endrevel vagy Babits Mihállyal. Az A város peremén című versben megjelenő társadalmi és politikai szólamok, valamint az erőteljes érzelmi kifejezésmód hasonló a korabeli hazai költők munkáihoz.

6. Költészettörténeti és irodalomtörténeti kontextus: A városi élet és a modern társadalom ábrázolása már régóta jelen van a világirodalomban. Antoine François Prévost Manon Lescaut című regénye vagy Charles Baudelaire francia költészete jó példák erre. József Attila ismerhette ezeket a műveket és inspirálódhatott belőlük a városi tapasztalatainak feldolgozásához.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés, amelyeket érdemes figyelembe venni József Attila A város peremén című verse elemzésekor. Az irodalomtudományi megközelítés ebben az esetben elvisz bennünket a szöveg mélyebb jelentésének és kontextusának felfedezéséhez.

Ezt a verselemzést természettudományos szempontból fogom megközelíteni. A vers valójában nem közvetlenül kapcsolódik a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez. Inkább általánosabb tématanács, egy olyan világot fest elénk, amelyben a technológia és a természeti környezet egyedisége és az emberek sajátosságait keverednek.

Az első néhány sorban József Attila a város peremén élő emberként beszél. Utal a "beomló alkonyokra", ami arra utal, hogy a levegőben lévő korom része az ipari kibocsátásnak, amely a naplementékben megfigyelhető. Az ipari szennyezés és annak következményei a modern ipar fejlesztésével és növekedésével járnak, ami ma is jelen van.

A következő szakasz a szennyeződések hatásaira összpontosít. Az "nehéz esők vastag rongyai" a légszennyezettséget jelzik, amely a városokban található szennyezőanyagoktól ered, amelyek hatása megfigyelhető a képesítésen és a "csorba pléhtetőn". Ez a rész arra utal, hogy bár az emberek gyakran próbálják elfedni a nehézségeket, a szennyezés nyomasztó hatása még mindig jelen van és nehezen tisztítható.

A következő sorokban József Attila az emberi lényünkről beszél, amelyet az anyagi anyagok (szén, vas és olaj) befolyásolnak. Az indusztriális forradalom idején ezeket az anyagokat a modern társadalom működésének hajtóerejeként használták fel, és ma is fontos szerepet játszanak. Ez arra utal, hogy az emberek örökösen az anyagi anyag és technikon függnek.

Ezt követően a vers a papokról, katonákról és polgárokról szól, akik után "mi" váltunk az emberi művek megfigyelőivé. Ez a sor valószínűleg az emberi technológia és a modern társadalom fejlődése mögött álló emberekre utal. Az "értelme ezért búg mibennünk" a technológia és az ipar növekedésének és fejlesztésének örömét jelzi.

A vers ezt követően a múltbeli és jelenlegi konfliktusokra utal, amelyek mindig jelen voltak a társadalomban és a földön. Az "éhinség, fegyver, vakhit és kolera" utalhat a háborúkra, az egyenlőtlenségekre és a járványokra, amelyek mind a természettudomány és az emberi tevékenység hatására történnek.

Az utolsó szakaszokban József Attila a technológia és az ipar hatalmára utal. Az "üzemek" és a "lüktetését hallotta a föld sok tárnás mélyén" arra utal, hogy az emberi technológiai fejlesztések hatása messze elér a föld mélyére, és hogy az emberiség képes drasztikus hatással lenni a környezetre.

Következtetésként elmondható, hogy a vers a városi élet, az ipari fejlődés és a természeti környezet kapcsolatát mutatja be. Bár nincsenek közvetlen kapcsolatban a legújabb természettudományos felfedezésekkel, a versek általános témája és hangulata releváns marad a mai világban, ahol az emberi tevékenység hatása meghaladja a természeti környezet hatását.

A vers teológiai szempontból több dimenziót is tartalmaz. Az alábbiakban bemutatom a verset a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemszögéből, valamint megemlítek néhány más fontos teológiai szempontot is.

Bibliatudomány:
A vers a város peremén élő költő perspektívájából íródott, és a körülötte élő emberek sorsát és életét mutatja be. A bibliai tartalmak és tételek kevésbé nyilvánvalóak a versben, de az alábbiakban bemutatom néhány összefüggést:

1. Az emberiség eredete és bűne: A versben megjelenik az emberiség eredetével kapcsolatos teológiai kérdés, amikor az ember "a való anyag teremtett minket e szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve". Ez utalhat arra, hogy az ember a teremtést követően az anyagi világban kénytelen teljesíteni a társadalom elvárásait és végrehajtani az anyagi világ törvényeit.

2. Törvények és emberi művek: A versben említésre kerülnek a törvények és az emberi művek, amik az emberek életét befolyásolják. Az idézet "Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű meghallói a törvényeknek" arra utal, hogy az embereknek engedelmeskedniük kell a társadalom és az állam által megalkotott törvényeknek és normáknak.

Patrisztika:
A patrisztika idején élt egyházatyák gondolkodása alapján a következő összefüggéseket lehet megállapítani a verssel:

1. Fény és sötétség: A város peremén élő költő a korom metaforájával a bűnt, sötétséget és romlottságot jelképezi. Az egyházatyák gyakran említik a bűnt és a sötétséget az emberi természet romlottságának jelzőiként.

2. Teremtett világ: A versben az emberi életünket az anyagi világhoz kapcsolják, amikor az ember "a való anyag teremtett minket". Az egyházatyák a teremtett világot Isten alkotásának tekintik, és az ember feladata az, hogy jól használja a teremtett világ kincseit.

Skolasztika:
A skolasztika, vagyis a középkori teológiai filozófia, nézőpontjából a következő megfontolásokat lehet megtenni a verssel kapcsolatban:

1. Természeti törvények és isteni törvények: A versben megjelenik az emberi törvények, amelyeket az emberek hoznak létre, és amelyeknek az embereknek engedelmeskedniük kell. Ezzel összefüggésben felmerülhet a természeti törvények és az isteni törvények különbségének kérdése a skolasztika perspektívájából.

2. Az ember és a technológia: A versben említést tesznek a gépről és annak hatásairól az emberi életre. A skolasztika idején megjelenő technológiai fejlesztésekkel kapcsolatban több filozófiai és teológiai gondolkodást fejlesztettek ki.

Egyéb teológiai szempontok:
A versben számos egyéb teológiai szempont is felfedezhető:

1. Emberi méltóság és méltóság: A versben a költő emberi méltóságot követel, mivel az ember a természeti és társadalmi környezetében méltóságosan álljon helyt.

2. Istenség jelenléte: A versben az ember emelni és imádkozni kezd akkor, amikor megtapasztalja az igazságot és megvalósítja a tökéletességet az isteni jelenlétben.

3. Ember és természet kapcsolata: A versben megjelenik az emberi és természetes környezet összefüggése, amikor az ember a géphez hasonlítja magát és az emberi természetből származó anyaghoz kapcsolódik.

Ez a vers tehát több dimenzióban is értelmezhető teológiai szempontból. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika megközelítése mellett számos más teológiai szempontot is fel lehet tárni a versben rejlő témák és metaforák vizsgálata során.