Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

1927 karácsony


Elemzések

A vers első négy sora a szeretett személyhöz szól, akit a költő mind búban, mind örömében áldólag kísér. Ez a kapcsolat a magyar szépirodalomban gyakran megjelenő lírai én és a szeretett személy közötti intenzív személyes viszonyra utal. Ugyanakkor, hasonló szerelmes témák és hagyományok megtalálhatók a nemzetközi irodalomban is, például a szonett műfajában.

A vers következő részében a költő a szeretett személy rossz tulajdonságaival szembesül. A "topogásod muzsikás romlás" sorban a személy, akit szeret, viselkedését negatív módon írja le. Ez a lírai én és szeretett személy közötti feszültségre utal, amely szintén gyakran előfordul a szépirodalomban. Az "öreg falam ellened örök omlás" sorban pedig az ellentmondás és a szenvedés motívuma is megjelenik.

A következő sorokban a költő mindenekelőtt a költészet által közvetített szerelmi érzelmek erejét hangsúlyozza. Az "ének" szóval például a versek írásának és azok hangzásának fontosságára utal. Ez a kapcsolat a lírai én és a költészet között az irodalomtörténetben gyakran felbukkan.

A vers végén a költő a természet képzetét használja, hogy kifejezze az érzéseit. Az "ezer ölelő karja" a szeretet és az együttlét képét sugallja. Ez a természet és ember közötti kapcsolat, a természet szépsége és annak átélésének fontossága gyakran megjelenik a nemzetközi szépirodalomban is.

Az időpont, amikor a vers íródott (1927 karácsony), jelentős lehet József Attila életének kontextusában, és a vers érzelmi töltésére is hatással lehet. Az időszak és a nemzeti történelem hatása sok irodalmi műben megjelenik, és gyakran összekapcsolódik a lírai életérzéssel és a költői megnyilvánulásokkal.

A vers teológiailag is értelmezhető, és számos összefüggés található a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira vonatkozóan is.

Biblatentudomány szempontjából a vers Isten és az ember közötti kapcsolatról szól. Az első és második versszakban az Isten iránti szeretet és hódolat hangzik el. Az "Áldalak búval, vigalommal" sorban az ember imádkozik Istenhez, és hálát ad érte. A "búzaföldekkel, fellegekkel" kifejezés a teremtésre utal, és az Isten által alkotott világ csodálatára utal.

A következő sorok az emberi gyarlóságra és bűnre utalnak ("Topogásod muzsikás romlás", "falam ellened örök omlás"). Patrisztikus szempontból ez a bűnbánat és megtérés kérdését feszegeti. Az ember elfogadja a bűnösségét és reménytelen helyzetét az isteni kegyelem iránti vágyakozással ("düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom"). Az ember elismeri az Isten iránti szeretet hiányát, de mégis az Isten által adott lehetőségekbe kapaszkodik.

A "Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e" sorban az ember elfogadja Isten szeretetét, és felismeri, hogy mindig jelen van az ő létünkben. Az "Istennek tégedet felellek" sor a hívást és meghívást hangsúlyozza, amelyet az ember szívében érez. Aversek Isten áldásait és ajándékait emeli ki, és azt sugallja, hogy az Isten szeretete mindennél fontosabb.

Skolasztikus szempontból a verse a teológiai értelmezések és fogalmak kifejezését hozza. Az erdő kifejezés a teremtésre és az isteni gondoskodásra utal, amit az ember leírhatatlan szépségként tapasztal. Az égről leszakadó fény Isten szeretetét és kegyelmét szimbolizálja, amelyet az ember elfogad a szívébe.

A vers tehát egy teológiai mélységgel rendelkező költemény, amelyben megjelennek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai is. Az emberi kapcsolat Istenhez, az Isten iránti szeretet és az elismerés Isten kegyelméért mind fontos témák, amelyek teológiai értelemben is gazdag területeket jelentenek.

A József Attila "Áldalak búval, vigalommal" című versét természettudományos szempontból vizsgálva, számos olyan elemet találhatunk, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legújabb felfedezéseivel.

Először is, az első versszakban említett "búzaföldekkel, fellegekkel" a mezőgazdasági és meteorológiai kutatásokkal függ össze. A modern mezőgazdasági technológiák segítségével ma már hatékonyabban és természetkímélőbben szántóföldeket tudunk művelni, így növelve az élelmiszertermelést. Emellett a fellegekkel kapcsolatos meteorológiai kutatások lehetővé teszik számunkra az időjárás előrejelzését és a természeti katasztrófák megelőzését.

A második versszakban található "topogásod muzsikás romlás" kifejezés a földrengésekkel és a geológiai kutatásokkal hozható összefüggésbe. A modern geológiai módszerekkel ma már jobban megérthetjük a Föld belső szerkezetét és a lemezek mozgását, ezáltal előrejelezhetjük a földrengéseket és minimalizálhatjuk az általuk okozott károkat.

A harmadik versszakban a "szívemhez szívvel keveredsz-e" kifejezés arra utal, hogy a szeretet és az érzelmek biokémiai folyamatokon keresztül jelennek meg az emberi agyban. A modern neurológiai kutatásokkal mélyebben megérthetjük ezen folyamatokat és az agy különböző területeinek szerepét az érzelmek kialakulásában.

Az utolsó versszakban az "erdő nyújtózkodása" a növényi biológia és a fotoszintézis folyamataira utal. A növények fotoszintézis során a napenergiát felhasználva CO2-t vesznek fel a levegőből és oxigént termelnek. A modern biológiai kutatásokkal felfedeztük, hogy az erdők óriási szén-dioxid megkötő képességgel rendelkeznek, így hozzájárulnak a globális felmelegedés enyhítéséhez és az atmoszférában található CO2-szint csökkentéséhez.

Összességében tehát láthatjuk, hogy a József Attila versében található kifejezések és képek számos olyan területhez kapcsolhatók, amellyel a mai természettudomány foglalkozik. A modern kutatások és felfedezések lehetőséget adnak a természeti jelenségek és az emberi érzelmek mélyebb megértésére, ezáltal hozzájárulva a világ jobb megismeréséhez.